Bár a hétvégi szlovákiai választásokat a Robert Fico kormányfő vezette baloldali Irány (Smer) párt fölényesen nyerte, megszerezve a voksok mintegy 35 százalékát, mégis az ellenzéki négypárti jobb-közép koalíció alakíthat kormányt, amely 79 mandátumot szerzett a 150 tagú szlovák törvényhozásban.

Belgiumban az előrehozott parlamenti választások után az első hírek politikai földrengésről szóltak, és az ország kettészakadása, azaz Belgium mint egységes állam megszűnése ismét napirendre került, ráadásul éppen a belga EU-elnökség előtt.

Olcsóbb lehet a jövőben a lakossági és kisfogyasztói villamos energia, illetve földgáz és a távhő is, ám döntően nem a Fidesz-kormány által a héten elfogadott hatósági áras rendszer miatt. Az árképzést ugyanis a piaci viszonyok mellett az orosz gáznak való kiszolgáltatottságunk is befolyásolja, valamint drágítják a számláinkat azok a díjtételek, amelyeket az állam – törvénymódosítás nélkül – eddig is csökkenthetett volna. Felsmann Balázst, egykori szakállamtitkárt, energetikai szakértőt kérdeztük.

Mit szól Orbán Viktor filozófiájához, miszerint azért kell megváltoztatni az adórendszert, mert a jelenlegi arról szól, hogy az állam mindenkit adócsalónak tekint, ettől viszont bizalmatlanok az adószedők, az államot pedig óriási behajtó cégként figyelik.–ŰEzzel az értékítélettel önmagában egyetértek, de ez nemcsak a rendszerváltás óta van így, hanem néhány száz éve. Magyarországon a sertéstenyésztés akkor vált divattá, amikor törökök voltak az adóbehajtók, és csak a szarvasmarhát vitték el, mert muszlimok voltak. A Márai-féle polgárszemlélet – hogy én adózom, és utána kérek számon – még nem alakult ki. Nálunk sokan járnak szlovák rendszámmal, és közben a magyar utakat szidják, holott az összefüggés egyértelmű: ha Szlovákiában fizeti az adót, akkor ne a magyar utakat szidja. Nyilván demagóg kissé a példa, de jól mutatja az általános szemléletet. A fejlett demokráciákban azt mondják, az adózás nemcsak rossz, hanem szükséges rossz. Ettől messze vagyunk. Az orbáni 29 pontra adott ellenzéki reakció lényege, hogy a gazdagokat akarja tovább erősíteni.–ŰSzerintem nem kifejezetten a gazdagoknak kedvez, hanem egyértelműen a középosztály megerősítése a cél.Mivel most semmivel sincs több pénz, mint mondjuk két hónappal ezelőtt, adódik a kérdés: kinek a rovására erősödhet a középosztály? –ŰEzt még nem lehet tudni, mert az alsóbb jövedelemkategóriákban nincs tervben adónövekedés, tehát ebből az következik, hogy a társadalom más szféráiból veszi el.  19-ről 10 százalékra mérséklik a társasági adókulcsot, és az eddigi 50 millió helyett 500 milliós adóalapig lesz ez elérhető.–ŰHa az ebből származó bevételkiesést képesek pótolni, akkor ez egy nagyon jó szabály. A tőkebeáramlást tekintve kell hogy legyen hozadéka a jövőben. A mérséklés azonban a kisvállalkozásoknak csak azt a részét érintheti, akik egyáltalán nyereséget vallanak be. A társaságok harmada folyamatosan veszteséget vall, nekik mindegy, mennyi a társasági adó, mert nem fizetnek. Sikerül pótolni a kiesést?–ŰMost úgy tűnik, a költségvetési egyensúly biztosítéka a miniszterelnök által megnevezett 200 milliárdos banki különadó. Nálam még nem állt össze, hogyan lehet ezt beszedni. Egyrészt az az erkölcsi alap, amit a kormányfő emlegetett, csak kis részben helytálló: tény, hogy a magyar bankok számára biztosítottak egy rendelkezésre állási összeget, melyet a válság során lehívhatták volna, valójában azonban nem hívták le. Nekem a bankok egyáltalán nem a szívem csücske, szerintem Magyarországon nagyon drágák európai viszonylatban is, és nem véletlen, hogy a legnagyobb pénzügyi válságban is szép nyereségeket értek el, mindennek ellenére 200 milliárdot nem látok bennük. Ráadásul fél év alatt. A beszedés módját sem határozták meg, ám ha sikerül is beszedni, ne legyen kétségünk afelől, hogy annak következtében még drágább lesz a bankrendszer az ügyfelek számára.Újabb fontos változás a minimálbér adómentességének, illetve az adójóváírásának a megszüntetése.–ŰA minimálbér adómentesítésének eszköze az adójóváírás volt. Ha ezt úgy akarják kivezetni, hogy a nettó bére senkinek ne romoljon – márpedig ezt megígérték, és szerintem tartani is fogják –, ahhoz meg kell emelni a minimálbért. Az Orbán-kormány 1998 és 2002 között elég keményen emelte a minimálbért, és akkor is láttuk, hogy a minimálbér-emelés a még éppen életben lévő vállalkozásokat meg tudja nyomorítani.Hogy járnak a minimálbéresek? –ŰJól biztosan nem, hiszen számukra azt garantálják, hogy a nominális jövedelmük változatlan marad. Akkor járnának jól, ha a reáljövedelmük szinten maradna, vagy ha a nominális jövedelmük nagyobbra nőne a reáljövedelemnél. Erről azonban nincs szó. A családon belüli öröklésnél eltörlik az illetéket. –ŰEbben az ügyben ambivalens vagyok, mert ezen az alapon 20 milliárdot is lehet majd illetékmentesen örökölni, de ha valaki az adózott pénzéből vesz egy lakást, akkor nem kap kedvezményt. Az ajándékozási illetéknél ugyanez a helyzet: ha valaki ajándékba kap egy lakást a szülőktől, nagyon jó dolog, hogy nem kell illetéket fizetnie. Akik azonban nem kapnak ajándékba, hanem az adózott keresetükből vásárolnak, fizetnek vételi illetéket. A következő változás: 16 százalékra mérséklik a személyi jövedelemadót…–ŰAz, hogy lineárissá tesszük az adót, vagy az öröklési vagy az ajándékozási illetéket korlátozzuk, azt gondolom, ettől nem változik semmi. Ugyanis, tegyük fel, hogy valakinél – nem mindenkinél – a 16 százalékos szja adócsökkentést jelent. Ettől elvileg az várható, hogy azt a jövedelmét is bevallja, amit eddig nem. De tegyük hozzá, hogy a béreket terhelő közterhekből az szja a kisebbik, mellette ott van a 17 százalék nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék, és még a munkáltató is fizet utána 27 százalékpontot. Következésképpen az szja 2 százalékos csökkentése nem akkora lépték, ami becsületesebb adózásra ösztönözne. Aki el tud titkolni 18 százalékot büntetlenül, az a 16-százalékot is el fogja titkolni.Adómentes lesz az otthoni pálinkafőzés. –ŰLehet úgy is pálinkát főzni, hogy a fogyasztó megvakul. Kérdés, hogy saját használatra főz-e, amivel csak a saját egészségét kockáztatja, vagy kereskedelmi forgalomba is kerülhet a házi pálinka. Ha a bögrecsárdák száma ezáltal nőhet, akkor csökken a jövedéki adóbevétel, amit valahonnan pótolni kell. Első olvasatra pozitívnak tűnik, hogy bevezetik az adózás alá nem vont jövedelem fogalmát, vagyis például ha valaki az otthonában egy kertészt fogad fűnyírásra, a kifizetett pénz adómentes.–ŰEz életveszélyes gondolat.Mert?–ŰHa azt mondom, hogy a származékos dolgot nem adóztatom, akkor itt alapvetően a bányászt és a földművest lehet megadóztatni, mert eredeti érték náluk jön létre, minden más származékos. Tehát ha az a törvény, hogy az adózott pénzből kifizetett bér, honorárium után ne kelljen adózni, a kérdés az: hol a határ? Ha kijön a vállalkozó megszerelni a vízcsapomat, akkor ő adózzon, vagy ne? A házitanító adózzon, vagy ne? A bejárónő adózzon, vagy ne? És hogyan lesz biztosítása a házitanítónak? És ha a bejárónő vesz egy autót, miközben semmilyen kimutatható adóköteles jövedelme nincs, és vagyonosodási vizsgálat keretében az adóhivatal megkérdezi, miből volt rá pénze, miközben a hivatalos adatok szerint még kenyérre sem volt, akkor hogyan bizonyítja, hogy ebből az adómentes forrásból szerezte? Előfordult, hogy a hatóság helikopterről figyelte, amint a családtagok kalákában szüreteltek. Az állam ilyen mohósága óriási ellenérzéseket szül. –ŰSzerintem többször kellene helikopterrel figyelni, és ha már itt tartunk, a munkaügyi és adóhatóságnak az építkezésekre is többet kellene kijárnia, mert nem normális dolog, hogy az aktív korosztály jelentős hányada meg sem jelenik a közteherviselésben. Nálunk minden ötödik forint úgy jön létre a gazdaságban, hogy nem adóznak utána. Sőt, lehet, hogy a feketegazdaság aránya már 24-25 százalék, miközben az európai átlag 10-11, a skandináv 4 százalék.

Május elején jobboldali értelmiségiek aláírásgyűjtő mozgalmat szerveztek Sólyom László köztársasági elnök újraválasztása céljából. A Sólyom for President mozgalom nyílt levelét immár ötezer, zömében jobboldali elkötelezettségű értelmiségi írta alá. A képviselőknek címzett levelet kedden többszöri megkeresésre sem vette át Schmitt Pál házelnök, aki maga is lehetséges államfőjelölt.

Dél-Afrika már közel négy éve készül a világ egyik legran­gosabb sport­eseményére, amelytől az optimisták fellendülést vártak, a szkeptikusok viszont vitatják a gigantikus beruházások hasznát.

Nem segíti az ingatlanpiac talpra állását a kormányfő által bejelentett 29 pont, sem az egyre szigorodó hitelfelvételi változások. Lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a fellendülés először jövőre indulhat el.

A 84 éves Bötz Jánosné kálváriája nem egyedi, mégis szívbemarkolóan tanulságos. A kedves idős hölgy ma is tisztán emlékszik a 65 évvel ezelőtti eseményekre, arra, hogy a sváb civil lakosság mennyire megszenvedte gyökereit: mivel Hitler német volt, őket származásuk miatt hazaárulóknak kiáltották ki és deportálták. Erzsébet semmit nem értett a politikából, fiatal lány volt, amikor bevagonírozták őket, és vitték az oroszországi szénbányákba kényszermunkára. A gulágról évek múltán betegen, fejtífusszal érkezett haza, de legalább hazaért, mert nagyon sokan meghaltak a lágerben. A túlélők a kommunista rendszerben meg voltak félemlítve, senkinek sem beszélhettek a történtekről.–ŰDrágáim, az én történetem nagyon szomorú, keserves és nehéz. 1926-ban születtem Almamelléken. Szüleim szegények voltak, öten voltunk testvérek. Hat elemit végeztem, tizenkét éves koromtól cselédlányként dolgoztam. 1944 decemberében tizennyolc éves voltam, amikor összeszedtek bennünket, svábokat itt, Gödrekeresztúron. Az akkori kisbíró dobolta ki a faluban, hogy minden tizenhét és harmincöt év közötti jelentkezzen az iskolánál, pár hétre vigyünk élelmet és ruhát, mert a németek által tönkretett utakat, hidakat megyünk javítani Kaposvár környékén.  És aki nem akart menni?–ŰAki nem ment önként, azt megfenyegették, hogy agyonlövik, kiirtják az egész családját. Lovaskocsival vittek a téli hidegben Sásd felé, és már akkor tudtuk, hogy be lettünk csapva, mert nem Kaposvár, hanem Pécs felé vittek. Elkezdtünk sírni, nagyon féltünk, hogy mi lesz, mert minden lovas kocsin ott volt az orosz katona fegyverrel. Gondoltam is magamba: mi bűne lehet egy tizennyolc éves lánynak, hogy így bánjanak vele pusztán a származása miatt? Aztán másnap mentünk gyalog Sásdtól a Mecseken át Pécsig, ahol a laktanya istállójában lettünk elszállásolva, ott voltunk úgy két hétig. Január 10-én az állomásra tereltek bennünket, majd bevagoníroztak állatszállító vagonokba. Belül deresek voltak a vagonok, élelem alig, ülve aludtunk, vécé a konzerves doboz – el lehet képzelni. Csak sírtunk és imádkoztunk, hogy csak egyszer kerüljünk innen ki. Azt hittük, ennél rosszabb már nem lehet, tisztálkodásról szó sem lehetett, de aztán jött a még rosszabb.Hova vitték magukat pontosan? –ŰFebruár 2-án érkeztünk meg Oroszországba, éjjel egyszer csak megállt a vonat, kiszállítottak a térdig érő hóba. Láttuk a nagy szénkő hegyeket. Mondtuk is egymásnak: „Csak nem ezekbe a bányákba tesznek, mert akkor itt halunk meg mind.” Majd a magas hóban nagyon sokáig gyalogoltunk klumpában, mert akkor nem volt csizma. Azon a bányavidéken, Dombaszk járásban 5-9 kilométer távolságra építették egymástól a lágereket: Liszicsanszk, Csornomol, Melinkó, Novodrozsenko.Voltak máshonnan is foglyok? Milyenek voltak a körülmények?–ŰA mi lágerünkben voltak már bácskaiak is. Üres, fűtetlen kis helyiségekbe kerültünk, ahol deszkából voltak rekeszek összeszegelve. Se takaró, semmi sem volt a deszkán, csak egy kis kendőm volt, és szerencsére a hat-hét rétegű sváb szoknyám. Hárman egymás mellé feküdtünk. Másnap, amikor mentünk a konyhára, láttuk ám, hogy csak üres káposztaleves van és egy kevés sózott apróhal. Hat napot dolgoztunk és egy „pihenőnapot” kaptunk: aznap nem a bányába, hanem a kolhozba vittek bennünket dolgozni. De ennek örültünk, mert a földekről mindig tudtunk hozni egy kis répát, ezt-azt, mikor, milyen földeken dolgoztunk.Milyenek voltak az orosz katonák?–ŰVoltak goromba katonák, akiktől tartottunk, de a legtöbbjük a lehetőségeikhez képest emberségesen bánt velünk. Sőt, némelyik munkavezető igen közvetlen ember volt, néhány hadifoglyot a nevükön szólítottak. Akik büntetésben voltak, nem kaptak élelmet, ott könyörögtek a konyhaajtóban, de a konyhások a büntetéstől tartva inkább kiöntözték a kevés maradékot, mint hogy a könyörgő éhezőknek adják.  Kevés konyhán dolgozó merte bevállalni, hogy adjon nekik enni.Pontosan mi volt a feladatuk?–ŰMindennap több kilométert mentünk egy fűrésztelepre dolgozni, nagy rönkfákat kellett vagonokból kirakni. Sokszor azt hittük, hogy most már nem bírjuk tovább, így legyengülten a hidegben, ezzel a kevés élelemmel. „Itt valamit tenni kell” – mondogattuk, hátha mégis életben tudunk maradni és még egyszer hazakerülni, mert borzasztó nagy volt a honvágy. Elkezdtük járni az orosz civilekhez a ruháinkat elcserélni kukoricakásáért. Kaptunk néha céklarépát, főtt tököt, mert hiszen nekik sem volt másuk. Akik nem tudtak segíteni magukon, annyira legyengültek, hogy pár hónap múltán kezdtek sorban meghalni. Fél év múlva másik lágerbe kerültünk, ott a szénbányában dolgoztunk három műszakban, de még lámpát sem kaptunk. Voltam csillés, szenet lapátoltam, támaszfát cipeltem. Kaptunk fizetést, de azt mind el is vitte a koszt. Szalmazsák is volt, meg férfi munkaruhát is kaptunk és a lábunkra kalocsnit, de mindig vízben volt a lábunk. Amikor télen a bányából kijöttünk a mínusz 25 fokos hidegre, szinte belefagyott a lábunk a kalocsniba, a nadrág is csak úgy kopogott, úgy megfagyott, mire visszaértünk este a lágerbe. Sokunknak megfagytak a végtagjai.Mi történt azokkal, akik lebetegedtek?–ŰAz első télen vérhas és tífuszjárvány tört ki. Hallottam, volt olyan is egy ezerkétszáz fős lágerben, ahol naponta tíz-tizennégy ember halt meg. Mivel csak 50-60 centiméter mélyen temették el a testeket, a tavaszi olvadás után karok, lábak lógtak ki a földből. Én is elkaptam a súlyos tífusz betegséget, negyven fok körüli lázzal feküdtem hosszú időn keresztül, az orvos lemondott az életemről. Ott bármilyen betegséggel kerültek is kórházba emberek, csak egyfajta tablettát kapott mindenki, de senki sem tudta, mi az. Nekem az volt a szerencsém, hogy akivel mindig együtt voltunk, a Rézi, megmentette az életemet. Hála Istennek ő egészséges volt, de a lábára esett egy nagy kő, csúnya volt a sebe, ezért mellettem maradhatott éjjel-nappal, ő ápolt és szerzett nekem élelmet.  A szeretteikkel tarthatták a kapcsolatot?–ŰLevelezőlapot többet is küldtünk haza, de csak két év után mondták meg, hogy ha nem cirill betűkkel vannak megcímezve, nem továbbítják őket. Én csak imádkozni tudtam Istenhez, azt kérve, hogy tegye meg ezt a nagy csodát, hogy még egyszer az életben hazakerüljek és láthassam, átölelhessem szüleimet, testvéreimet. Az volt a szerencsém, hogy a súlyos betegeket hazaengedték, bár azt mondta a bizottság, hogy ezekkel a lábakkal nem fogom kibírni a hosszú utat, de én erősködtem, hogy kibírom, csak engedjenek haza. Így lettünk többen betegen újra bevagonírozva, de még mindig féltünk, amíg csak láttuk a vörös csillagot, hátha becsapnak. Aztán végre megláttuk a táblát: Debrecen, majd Budapest és Sásd. Onnan gyalog haza. Azt az érzést nem lehet visszaadni, hogy megint itthon vagyok két és fél év után!Itthon hogy alakult a sorsa? Mikor tudta lelkileg is feldolgozni a történteket?–ŰLassan-lassan rendbe jöttem. Aztán férjhez mentem – ő is kint volt fogságban három és fél évig –, mi együtt rengeteget dolgoztunk éjjel-nappal, és a semmiből szép házunk, portánk lett. Egy fiam született, aki két gyönyörű fiúunokával és sok-sok szeretettel, törődéssel is megajándékozott. Nem haragszom senkire, rég megbocsátottam. Nincs bennem neheztelés, keserűség vagy önsajnálat. A hosszú élet titka a megbocsátásban van, máshogy nem lehet épségben túlélni a borzalmakat. Nekünk sokáig hallgatnunk kellett arról, ami történt. De tudtam, hogy eljön az idő, amikor napvilágra kerül minden, és jobb is, hogy ez ennyi idő múltán történt, mert nem a bosszúállás a cél, hanem az, hogy ez soha többet ne történjen meg még egyszer.

Vegyes visszhangot váltott ki Orbán Viktor otthoni pálinkafőzésre vonatkozó bejelentése. A miniszterelnök szerint kilencvenéves tartozást egyenlít ki ezzel a kormány. A szeszfőzdék tulajdonosai a törvénytervezet konk­rétumait várják – mondván: az ördög a részletekben bújik meg –, a zugfőző gazdák pedig csak legyintenek.

Húsz áldozatot követelt egy kempingtragédia Arkansas államban, de a hatóságok legalább huszonkét további emberrel nem tudtak kapcsolatot teremteni, akik a táborban tartózkodtak az áradás idején. A háromszáz fős kemping irodája is nyomtalanul eltűnt, ezért nem tudják pontosan meghatározni, hányan tartózkodtak a helyszínen, amikor a több méteres vízfal rázúdult a táborozókra. A tragédia kapcsán több amerikai lap felidézte, hogy a tábor névadója a modern kori történelem egyik legellentmondásosabb személyisége volt.

A kommunista tömeggyilkosok büntetlensége a jogállam kiváltságáért fizetett ár. A bársonyos átmenet ára, hogy nincs tiszta víz a pohárban. Az én letartóztatási parancsomat maga Biszku Béla belügyminiszter írta alá, mert akkoriban az angol követségen voltam sofőr, és az ÁVO fedezni akarta magát a követséggel szemben, ha a külügy esetleg valami zajt csap. A teherautó elég sűrűn fordult, simán kint maradhattam volna külföldön, de Bécsből visszajöttem, hogy Bibó és Göncz mellé kerülhessek a vádlottak padjára. 15 évet kaptam.

Lapzártánk után kerül bemutatásra egy Biszku Béláról készült dokumentumfilm, amely már megjelenése előtt komoly viharokat kavart. Az egykori belügyminiszter – akinek több száz ’56-os forradalmár kivégzéséhez és több ezer „reakciós” megnyomorításához van köze – lányán keresztül akadályozta meg a Bűn és bűntetlenség című film premierjét az Uránia Filmszínházban. A hét közepén már az Országgyűlés Kulturális Bizottsága is foglalkozott az üggyel, ahol a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete tiltakozott amiatt, hogy a készítők lépre csalták a még mindig keményvonalasnak számító kommunistát.

Mi a véleménye a Jabulanival, illetve a vébén eddig látott kapusbakikkal, potyagólokkal kapcsolatban?–Már a világbajnokság előtt is azt nyilatkoztam, hogy ez a potyagólok vébéje lesz, és hát eddig ez beigazolódni látszik: a labda kissé megtréfálja a kapusokat. De nem szeretném ezt csak rájuk kihegyezni, mert szemmel láthatóan a játékosokat is zavarja, hogy kiszámíthatatlanul mozog a játékszer. Nem a képességeikkel van baj, amikor érthetetlen módon elrontják az átadásokat, vagy a pontrúgásokat. Fejeseknél például többször észre lehetett venni, hogy a mozdulat rendben megvolt, a labdát mégis egészen más irányba fejelte a játékos, mint kellett volna. Ez is azért van, mert a Jabulani az utolsó métereken változtat irányt. Az igazi probléma ráadásul az, hogy nem minden esetben van ez így, hanem mondjuk tíz lövésből négyszer – vagyis még csak hozzá sem lehet szokni. Személyesen mi a tapasztalata a labdával?– A válogatottal az oroszok ellen játszottunk először ezzel. A meccs előtti edzésen Petri Zsolt kapusedző próbált beadásokat adni, de egyszerűen nem lehetett kiszámítani a labda ívét. Már ugrottam volna föl, hogy fogom a labdát, de az lecsapódott és úgy elment mellettem, hogy bele se tudtam érni. A meccsen is volt olyan beadás, amire kiindultam, és kívülről nézve úgy tűnhetett, hogy nagyon elszámítottam magam. De a kapusok nem tévednek métereket – és most nem hazabeszélek. A gólnál, amit szögletből kaptunk, egyéni hibák is voltak természetesen, de ott is meg lehetett figyelni, hogy jött be a labda és az utolsó métereken annyira lecsapódott, hogy egyszerűen nem lehetett rá reagálni: az orosz játékos pedig térddel „talált” be a kapuba. A Jabulani olyan szinten becsapja a focistákat, hogy az szinte már elveszi a játék élményét. Felmerül a kérdés: miért kellett a Jabulanit hosszú időn keresztül fejleszteni, ha egy grundlabda is jobb nála? Elrontották, vagy készakarva lett ilyen?– A világ- és Európa-bajnokságokra a labdákat mindig a kapusok ellen fejlesztik ki, hogy több legyen a gól. A 2004-es Eb labdája, a Roteiro például iszonyatosan gyors volt, akkor sok olyan bombagól esett, amikor a kapus fel sem tudta emelni a kezét. De ezt megtanulták a kapusok védeni. A következő labda már szitált, tehát mozgott a levegőben, a mostani pedig még jobban szitál, szó szerint lüktet, ráadásul le is tér a röppályáról. Eddig a kapusok szava nem volt elég erőteljes, hiszen ők kevesebben is vannak, de mivel most a játékosokat is nagyon zavarja ez a jelenség, nagyobb lett az ügy visszhangja. Előzetesen azt gondoltam, hogy meg fogják vétózni ezt a labdát, és nem engedik a vébére, de hát a szerződéseket nem lehet csak úgy felbontani. A vita azonban a jövőben is folytatódni fog, hiszen nálunk Németországban például az első-másodosztály a következő szezonban ezzel a labdával kell hogy játsszon. Egy ilyen potyagólt, mint amit Green kapott, hogyan lehet lelkileg földolgozni? – Ő azért labdarúgó, hogy ezt földolgozza. Biztosan nem most kapott először ilyen potyagólt, és jól tudja azt is, hogy egyébként milyen bravúrokra képes. A következő mérkőzésen be kell bizonyítania, hogy igenis meg tudja fogni a labdát, tud koncentrálni, és ebben a társaknak óriási szerepük van, sokat tudnak neki segíteni az önbizalom visszaszerzésében. Kérdés, hogy mennyire összetartó az angol válogatott, mennyire tud csapatként működni. Megjegyzem, azt senki nem kérdezi, hogy azon a mérkőzésen ez vagy az a játékos miért nem találta el a kaput, miért nem rúgta be a helyzetét… Egyébként kiket várja legjobbak közé a vébén?Az angolokat, a németeket, az argentinokat és a spanyolokat.A brazilokat nem említette…Úgy érzem, a brazilok már nem annyira ütősek, a mezőny pedig felzárkózott melléjük, az esélyek kiegyenlítődtek.

Ha igazán látványos játékot még nem is, érdekes jeleneteket már annál inkább láthattunk a 2010-es dél-afrikai világbajnokság első napjaiban. A tornák történetében mindeddig egyedülálló helyszín biztonsági és egészségügyi állapota a várakozásoknak megfelelően nem könnyítette meg a szurkolók és játékosok dolgát, ráadásul az afrikai kontinens déli csücskének téli időjárása miatt a hőmérő higanyszála gyakran süllyed 0 Celsius-fok alá. Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy június 11-én a világ legnagyobb futballünnepén visszavonhatatlanul útjára indult a labda. Immár 19. alkalommal a történelemben.

A szőlőtől, olajfáktól, ciprusoktól zöldellő dombok tetején tornyos középkori városok vagy luxusszállóvá alakított kúriák állnak, a kéklő úszómedencék mellett virágok nyílnak, ezeket egészítik ki az épületek, háztetők és növénytartók terrakotta-narancsságra-rózsaszín árnyalatai. Az össz­hatás jellegzetes és harmonikus. Innen indult a reneszánsz és a humanizmus, és Toscana évszázadokig az európai kultúra köldöke volt.

A török konyha kontinensünk egyik legegészségesebb és legváltozatosabb konyhája, melyet az Oszmán Birodalom sokszínűsége alakított ki. Az igényes étkezés­re vágyóknak érdemes rész­letesebben megismerkedni eme remek gasz­t­­ro­nómiával, ahol a kü­­lönleges fűszerezés mellett a zöldségek és húsételek kellemes harmóniája, valamint a speciális ízű édességek széles tárháza lelhető fel.