Bár kormányzati szinten arra számítottak, hogy karácsonyra elül a felsőoktatás átalakítása kapcsán indult tiltakozási hullám, az érintettek azt állítják: az ünnepek alatt inkább megerősödtek, mintsem gyengültek volna. És azt a hatalmi álláspontot is cáfolják, mely szerint a hallgatók követelései 90 százalékban már teljesültek: úgy vélik, inkább a nullához közelít az arány, ezért hamarosan ott folytathatják, ahol december végén abbahagyták.

Olyan újabb útelágazás előtt áll a világ, mint amire eddig csak nagy háborúk vagy a kommunizmus összeomlása után volt példa – állítja az amerikai Nemzeti Hírszerzési Tanács által publikált Global Trends 2030 című jelentés. A több száz oldalas dokumentum a mai trendek alapján vázol fel különböző forgatókönyveket, amelyek 15-20 éven belül átalakíthatják vilá­gunkat. A jelentést az új Obama-kormány hivatalba lépéséhez időzítették, de a szerzők nem csak Amerika jövőbeli szerepével foglalkoztak.

A második világháború óta gyakorlatilag tízévente rendre az államcsőd közelébe került Magyarország, amit csak bizonyos értelemben zseniálisnak nevezhető  ügyeskedéssel tudtak az ország akkori vezetői elkerülni. Legtöbb esetben a krízis tényét elhallgatták az emberek elől, ám a válsághelyzet megoldása mindig az adóssághegy növekedéséhez vezetett – derül ki a közelmúltban megjelent Kádár hitele – A magyar államadósság története 1956–1990 című könyvből.

A múlt év legvégén, közvetlenül karácsony előtt mind Orbán Viktor, mind Matolcsy György úgy érezte, hogy a 2013-ban ránk váró gazdasági fejlemények felől nem hagyhatja kétségek közt a hazai nyilvánosságot, ezért – bár külön-külön, de aligha egymástól függetlenül – rózsás nyilatkozatokat tettek e tárgyban. A miniszterelnök elöljáróban persze az oktatás teljes átalakításának diadalát tartotta érdemesnek hangsúlyozni, mondván, hogy ez a minőségi változás az utóbbi két és fél év legnagyobb kormányzati teljesítménye; a nagyszerű szisztémát idén már csak be kell járatni. Mint tudjuk, erről ugyan épp a tiltakozó diákoknak meglehetősen eltér a véleményük, ám Orbán ezt a tényt igyekszik bagatellizálni, illetve a tüntetőknek kiosztott átlátszó dicséretekkel megkerülni. Utalva a Fidesz diákmozgalmi múltjára, nagyvonalúan kilátásba helyezte: a mai, hasonlóképp tehetséges fiatalok „egyszer odakerülhetnek, hogy rájuk lehet bízni a nagyon fontos közös ügyeinkből nagy szeleteket, vagy akár az egészet.”

Népszerűtlen, hogy ne mondjam, ellenszenves magatartásnak számít, ha valaki a pártpolitika szükségességéért mer szót emelni. Kellőképpen kifinomult értelmiségi körökben már régóta nem talál kedvező visszhangra az effajta próbálkozás: ha már politika, akkor ne az idegesítően elfogult pártszempontok alapján, hanem szakmai felkészültség nevében lépjen fel, s akkor hellyel-közzel még szimpátiát is kelthet.

Kockás noteszbe jegyzett könyvelés, becsületszóra építő bizalom és egy kis játékbutik – így kezdődött a REGIO Játékkereskedelmi Kft. története az 1980-as években. Ma már az országszerte működő húsz áruházukban vehetők meg a portékáik mind egyéni vásárlók, mind kereskedők számára. A cég közvetlenül immár 250 embernek ad munkát. Gyaraki József cégalapító, ügyvezető igazgató szerint harminc év kitartó munkájának eredménye az is, hogy a vállalkozás évenkénti forgalma megközelíti a négymilliárd forintot.

A legidősebb gyermek, Gellért még csak nyolcéves, mégis profi sportolókat megszégyenítő mennyiségben gyűjtött már – nyomdokaiban járó húgával, Katával együtt – országos bajnoki címeket, nemritkán egy-két évvel idősebbek korcsoportjában versenyezve. Mi több, ketten hazánkat is képviselték a novemberben megrendezett maribori ifjúsági sakkvilágbajnokságon, melyet kitűnő eredménnyel zártak.

A kutatások szerint ahhoz, hogy egy kultúra 25 évnél tovább fennmaradjon, a termékenységi rátának meg kell haladnia családonként a 2,11 gyermekes szintet. Ha ennél alacsonyabb ez az érték, az adott kultúra hanyatlásnak indul. Történelmi tapasztalatok szerint egyetlen társadalom sem tudott helyreállni, ha a termékenységi szint 1,9 alá csökkent. Az 1,3-es értékről pedig már lehetetlen visszafordulni, mert a korrekcióhoz 80-100 évre lenne szükség. Nincs olyan gazdasági modell, amely mellett egy társadalom ilyen hosszú hanyatlási időszakot át tudna vészelni.

Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, legfeljebb 20 éven belül Nagy-Britannia megszűnik keresztény többségű ország lenni. Ennek a fundamentális társadalmi változásnak az oka nem csupán az egyébként dinamikus muszlim növekedés vagy a bevándorlás, hanem az aposztázia és az ateizmus lavinaszerű térhódítása: a legfrissebb népszámlálási adatok szerint minden negyedik brit vallástalannak mondja magát. Az ezredforduló idején ez az arány még csak 15 százalék volt.