Hogyan fedezték fel a gyerekek számára ezt a pályát?
Szilvia: – Igazából a gyerekek fedezték fel a sakkot maguknak, mi sosem erőltettük. Gellértnek kicsiként is nagyon jó volt a memóriája, viszont mindenbe csak belekapott, ötpercenként mással játszott, nem tudott elmélyülni igazán semmiben. Aztán elmentünk egyszer a családdal nyaralni, a férjem pedig leült a testvérével sakkozni. Gellért megállt mellettük, és fél órán keresztül meg sem mozdult – bennünket már önmagában ez meglepett. Aztán csak annyit mondott: „Apa, hát ez nagyon érdekes, taníts meg sakkozni!”
Zoltán: – Minden gyereknek én mutattam meg az alaplépéseket, és bár a kicsiket sohasem tereltük tudatosan a sakk felé, valahogy mégis egyre könnyebben ment. Még beszélni is alig tudtak, de már figyelték, ahogy játszunk, egyre várták, mikor kezdhetik el. Le se lehetett volna állítani őket.
2013. 01. 04. (XVII/1)
