Nagy-Britanniában a vallások közül az elmúlt évtized legnagyobb vesztese a kereszténység volt. A 2011-ben elvégzett népszámlálás Angliára és Walesre vonatkozó, múlt év végén nyilvánosságra került adatai szerint ugyan a keresztények még továbbra is többségben vannak, ám arányuk meredeken csökken: a 2001-ben mért 72 százalékról (37,3 millió fő) 59 százalékra (33,2 millió fő) zuhant. Eközben a magukat vallástalannak mondók csoportja 15 százalékról (7,7 millió fő) 25 százalékra (14,1 millió fő) nőtt. A második legnépszerűbb vallásnak az iszlám bizonyult, amely szintén növekedést könyvelhetett el az elmúlt dekádban (3 százalékról 4,8 százalékra).
A brit sajtóban Norwich kapta a „legistentelenebb” város címet, miután itt mondták magukat legtöbben vallástalannak (42,5 százalék), de kiérdemelte az ateista „próféta”, Richard Dawkins dicséretét Wales is, ahol ez az arány szintén jelentősen meghaladta az átlagot (32 százalék).
Még a brit cenzus előtt látott napvilágot egy tanulmány, amely más kutatásokra alapozva azt állította, hogy a szekularizáció előretörése következtében Nagy-Britannia 20 éven belül megszűnik keresztény államnak lenni: 2030-ra a nem hívők száma meghaladja a keresztényekét. A kereszténység ugyanis minden évben több mint félmillió tagot veszít, mialatt az ateisták és agnosztikusok évi 750 ezer fővel gyarapodnak. Könnyen lehet, hogy a népszámlálási adatok nyomán módosítani kell a prognózist, a fordulat hamarabb, akár 10 éven belül is bekövetkezhet. A kutatók szerint egyébként a keresztények arányának csökkenése még nagyobb lenne, ha nem ellensúlyozná a folyamatot a sok bevándorló: mialatt az Egyesült Királyságban született keresztények száma 4,1 millióval csökkent, a külföldön születetteké 730 ezerrel nőtt.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »