hetilap

A jelentés először néhány megatrendet vázol fel, amelyek alapvetően átrendezhetik világunkat. Ezek egy része optimista változásokat jelez: 2030-ra a föld várhatóan 8 milliárd lakosának kétharmada egy új, globális középosztály tagja lesz, a nagyvárosokban fog élni, és szabadon használhatja a legfejlettebb technológiákat. A történelemben még nem volt olyan korszak – talán a mezopotámiai nagy városállamokat megalapító Nimród uralkodását leszámítva –, amikor a városi lakosság száma meghaladta volna az 50 százalékot. Ezt a határvonalat ezekben az években lépi át az emberiség, és 2030-ra a legelmaradottabb kontinens, Afrika népességének is a többsége a megatelepüléseken él majd. A gyorsuló urbanizáció jó feltételeket biztosít a gazdasági növekedéshez: a világ összjövedelmének 80 százalékát a városok adják majd.

A milliós vagy több tízmilliós lélek­számú metropoliszok kiszámítható ellátást és védelmet kínálnak az embereknek, és egyben oktatási, valamint munkalehetőséget is a legfejlettebb, a világ minden pontjáról elérhető technológiák segítségével. Az életszínvonal mellett a várható élettartam is növekszik, az általánosan elérhető, fejlett orvosi ellátás miatt. Mind­ennek köszönhetően létrejöhet egy olyan, nagy létszámú, globális középosztály, amely függetlenül attól, hogy melyik kontinensen él, hasonló fogyasztási szokásokkal rendelkezik, és hasonló életstílust követ. A nemzetközi, internetalapú kereskedelem a megjelenéssel egy időben elérhetővé teszi számukra a legfrissebb információs eszközöket, mint azt már ma is lehet látni, amikor Tokiótól Berlinen át Rióig egyformán és egyszerre állnak sorban tömegek valamilyen világújdonságnak számító termékért. A kommunikációs hálózatoknak köszönhetően ez az urbánus tömeg szabadon kapcsolódhat egymáshoz, és identitásukat a jövőben jobban meghatározhatja ehhez a globális középosztályhoz való tartozás, mint akár a nemzeti hovatartozásuk. Életszínvonalban közelebb lehet egymáshoz egy mumbai városlakó egy São Paoló-i társához, mint saját nemzetének vidéki honfitársaihoz. A tanulmány készítői szerint ezek a határokon, sőt kontinenseken átívelő folyamatok a nagyhatalmakat is együttműködésre bírhatják. A „világrendőr” szerepét a jövőben nem egyes országok – mint most Amerika – tölthetik be, hanem különböző érdekeken alapuló szövetségek. Kína várhatóan 2030-ra a világ legnagyobb gazdaságává válik, az Egyesült Államok viszont az új kőolaj- és földgáz-kitermelési technológiáknak köszönhetően az energiaellátás terén elérheti az önállóságot. (Az egyesülésre törekvő Európa gazdasági ereje és súlya azonban a tanulmány szerint nem növekszik a következő évtizedben, sőt, a periférikus országok, például Görögország kiválása az egész világon érzékelhető válságot generálna. (A görög kiválás a Global Trends szerzői szerint hétszer nagyobb krízist generálhat, mint a 2008-as pénzügyi válságot előidéző Lehman Brothers Bank összeomlása.) A környezetkímé­lőbb és hatékony termelés miatt az energiaárak csökkenhetnek, és így az exportőr országok kisebb eséllyel alkalmazhatják a jövőben az olajfegyvert, különösen, ha újabb, nem hagyományos energiaforrások is elérhetővé válnak.

A biztató tendenciák ugyanakkor minden eddiginél törékenyebb fejlődést rejtenek. A születések számának csökkenése miatt a ma legfejlettebb társadalmakban a lakosság egyre inkább elöregszik, amire szintén nem volt még példa az emberiség történetében. A lakosság átlagos életkora ma még csak Japánban és Németországban haladja meg a 45 évet, de 2030-ra a legtöbb európai országban, valamint Dél-Koreában és Tajvanon is a népesség többsége középkorú vagy idős emberekből fog állni. Emiatt ezekben a régiókban lassulhat a gazdasági növekedés, és a munkaerőhiány miatt erősödhet a bevándorlás, ami kulturális és társadalmi feszültségek forrása lehet.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek