A jelentés először néhány megatrendet vázol fel, amelyek alapvetően átrendezhetik világunkat. Ezek egy része optimista változásokat jelez: 2030-ra a föld várhatóan 8 milliárd lakosának kétharmada egy új, globális középosztály tagja lesz, a nagyvárosokban fog élni, és szabadon használhatja a legfejlettebb technológiákat. A történelemben még nem volt olyan korszak – talán a mezopotámiai nagy városállamokat megalapító Nimród uralkodását leszámítva –, amikor a városi lakosság száma meghaladta volna az 50 százalékot. Ezt a határvonalat ezekben az években lépi át az emberiség, és 2030-ra a legelmaradottabb kontinens, Afrika népességének is a többsége a megatelepüléseken él majd. A gyorsuló urbanizáció jó feltételeket biztosít a gazdasági növekedéshez: a világ összjövedelmének 80 százalékát a városok adják majd.
A milliós vagy több tízmilliós lélekszámú metropoliszok kiszámítható ellátást és védelmet kínálnak az embereknek, és egyben oktatási, valamint munkalehetőséget is a legfejlettebb, a világ minden pontjáról elérhető technológiák segítségével. Az életszínvonal mellett a várható élettartam is növekszik, az általánosan elérhető, fejlett orvosi ellátás miatt. Mindennek köszönhetően létrejöhet egy olyan, nagy létszámú, globális középosztály, amely függetlenül attól, hogy melyik kontinensen él, hasonló fogyasztási szokásokkal rendelkezik, és hasonló életstílust követ. A nemzetközi, internetalapú kereskedelem a megjelenéssel egy időben elérhetővé teszi számukra a legfrissebb információs eszközöket, mint azt már ma is lehet látni, amikor Tokiótól Berlinen át Rióig egyformán és egyszerre állnak sorban tömegek valamilyen világújdonságnak számító termékért. A kommunikációs hálózatoknak köszönhetően ez az urbánus tömeg szabadon kapcsolódhat egymáshoz, és identitásukat a jövőben jobban meghatározhatja ehhez a globális középosztályhoz való tartozás, mint akár a nemzeti hovatartozásuk. Életszínvonalban közelebb lehet egymáshoz egy mumbai városlakó egy São Paoló-i társához, mint saját nemzetének vidéki honfitársaihoz. A tanulmány készítői szerint ezek a határokon, sőt kontinenseken átívelő folyamatok a nagyhatalmakat is együttműködésre bírhatják. A „világrendőr” szerepét a jövőben nem egyes országok – mint most Amerika – tölthetik be, hanem különböző érdekeken alapuló szövetségek. Kína várhatóan 2030-ra a világ legnagyobb gazdaságává válik, az Egyesült Államok viszont az új kőolaj- és földgáz-kitermelési technológiáknak köszönhetően az energiaellátás terén elérheti az önállóságot. (Az egyesülésre törekvő Európa gazdasági ereje és súlya azonban a tanulmány szerint nem növekszik a következő évtizedben, sőt, a periférikus országok, például Görögország kiválása az egész világon érzékelhető válságot generálna. (A görög kiválás a Global Trends szerzői szerint hétszer nagyobb krízist generálhat, mint a 2008-as pénzügyi válságot előidéző Lehman Brothers Bank összeomlása.) A környezetkímélőbb és hatékony termelés miatt az energiaárak csökkenhetnek, és így az exportőr országok kisebb eséllyel alkalmazhatják a jövőben az olajfegyvert, különösen, ha újabb, nem hagyományos energiaforrások is elérhetővé válnak.
Összeomlás és harcA biztató tendenciák ugyanakkor minden eddiginél törékenyebb fejlődést rejtenek. A születések számának csökkenése miatt a ma legfejlettebb társadalmakban a lakosság egyre inkább elöregszik, amire szintén nem volt még példa az emberiség történetében. A lakosság átlagos életkora ma még csak Japánban és Németországban haladja meg a 45 évet, de 2030-ra a legtöbb európai országban, valamint Dél-Koreában és Tajvanon is a népesség többsége középkorú vagy idős emberekből fog állni. Emiatt ezekben a régiókban lassulhat a gazdasági növekedés, és a munkaerőhiány miatt erősödhet a bevándorlás, ami kulturális és társadalmi feszültségek forrása lehet.
2013. 01. 04. (XVII/1)
