"Európa, az emberiség idáig csak azt mutatta meg, hogyan tudja ezt a darab földet pokollá változtatni. De arra nem vállalkozik, hogy megmutassa, a pokolból hogyan lehet paradicsomot csinálni. Biztos vagyok benne, hogy komoly krízisek és konfliktusok várnak ránk."

A két nagy pártnak nem többpártrendszerre van szüksége, hanem csak a többpártiság látszatát keltő pártnevekre. Ezért aztán kell egy névvel rendelkező politikus, akit a kirakatba ültetnek, úgy, minthogyha egy önálló pártot jelenítene meg. Nem volt ez másként a Rákosi-időszakban sem. Mára ezek a valódi tagság, hatalom nélküli pártvezetők, mint Harrach Péter, Semjén Zsolt, Farkas Flórián vagy Turi-Kovács Béla ott ülnek mind a Fidesz kirakatsufnijaiban. 

– Boldog?– Elképzelhető, mindig életigenlő és optimista voltam. Volt nyolc-tíz évem, mikor kicsit bajban voltam. Nem játszottam. Itthon ültem, és sikoltottam, jaj, de boldogtalan vagyok. Na, de ez is valami, a semminél jóval több. Így már aztán jobb is lett. Én még a boldogtalanságból is kihozok valamit. Kirepítettem magam belőle. – Van olyan díj, amit nem kapott meg?– Nincs. A múlt héten is kaptam egyet, mondtam is a miniszternek, amikor átadta, legyen elég a díjakból, mert még agyon fognak nyomni. Ha kitűzném őket a mellemre, úgy néznék ki, mint Brezsnyev. – Kivel szeretne mostanában dolgozni?– Senkivel nem szeretnék már dolgozni. Ne ágáljon Péter, semmi morbid nincs ebben. Úgy érzem, olyan teljes és fantasztikus életem volt, mint keveseknek. Gyönyör? volt és boldogságos, fájdalmas és rémes, ahogy a nagykönyvben írva vagyon.

Feldmann-Flórián Tibor fogolytársammal – aki később nemzetközi nagymester lett – miközben el-elbújtunk a táborból a keretlegények elől, mindig sakkoztunk. Szeptember 17-én szintén a tábor mögötti erdős-cserjés részen megbújva játszottunk. Úgy belefeledkeztünk, hogy már túl voltunk a tizedik játszmán, miután észbe kaptunk. Ez a meccs mentette meg az életünket. 

Viola: …Attól kezdve mindig néztük a Vidám Vasárnapot, aztán elkezdtem betelefonálni is a műsorba. Az a kis hölgy, az a Réka, akivel többször beszélgettem, győzködött, higgyem el, lehet bűn nélkül is élni, meg hogy a nehéz embereket meg a rossz embereket is meg tudja Isten változtatni. Zsolt mindig hajnalban vagy reggel jött haza, evett, aztán lefeküdt, de mikor a másik szobában bekapcsoltam és felhangosítottam 11-kor az ATV-t, mindig odajött. Egyik szombat este mondom magamnak, én ma megfőzök holnapra, fölkelek korán, lemegyek a gyülekezetbe és megtérek. 

Elmondják: Száva Lajos – Sárgalábú (Nagylajcsi), Száva Lajos – Vazul (Kislajcsi) és Száva Zsolt

– Bármikor látlak, mindig más szemüveg van rajtad. Hány van belőle?– Körülbelül harminc. Régi darab vagyok már, sok szemüveget kellett hordanom, s amelyiket nem törtem össze, az megvan. Vannak harmincöt-huszonöt évvel ezelőttiek is, amik már murisak kicsit, de azokat is hordom, mert szeretem őket. Gimnazista korom óta csak dioptriás szemüveggel látok. Mínusz hármas kell ma, és kellett akkor is. A szemem nem változott gyermekkorom óta. 

– A Nemzeti Színházban vagyunk, egy bemutató előadáson, amit a tévé egyenes adásban közvetít. Mint múltkor Az ember tragédiáját. Én az ötödik sorban ülök. Egyszer csak előbújik valahonnan három csuklyás, gépfegyveres alak, és azt mondják, maguk most túszok, csinálják azt, amit mondunk. A közvetítés nem áll le, az egész ország ezt az akciót nézi. Ezt a jövőben elképzelhetőnek tartja, alezredes úr?– Igen, elképzelhetőnek. – Milyen fajta viselkedés garantálhatja leginkább azt, hogy életben maradjak?– A támadás pillanatában és azt követően nem szabad megmozdulni. Ha tesz egy határozott mozdulatot, az oldalreflex miatt a gépfegyveres valószín? odanéz, és oda is tüzel egyet. Az elkövető is stressz alatt van, hiszen ritkán követ el ilyen bűncselekményt. Ilyenkor nem tudatos funkciók működnek nála, hanem ösztönös reflexprogramok. Egy erős, számára veszélyt jelentő ingerre azonnal reagál. Ha azt mondja, tedd föl a kezed, akkor jó, ha megkérdi tőle, pontosan hova tegye föl.

– Hány éves vagy?– Mindjárt negyven. – Fiatalabbnak gondoltalak.– A börtön konzervál, azt mondják.– Hány évet töltöttél bent?– Huszonegy év öt hónapot. 2002. január 8-án szabadultam. 

A napokban jelent meg Moldova György A tékozló koldus című, az egészségügyről szóló, háromrészes riportsorozatának első kötete. Több mint hetven könyvet írt idáig, leginkább hétköznapokról és kisemberekről. Fociról, szövőnőkről, vasutasokról, bányászokról, s most mentősökről. 

Az élete 1926 januárjában Csíkszeredán indult, végállomása pedig egy Somogy megyei szívkórház lett. Több mint hatszáz könyvet illusztrált. 1970-től húsz éven át Torontóban és Los Angelesben élt és alkotott. Kiállításai megtalálhatók a világ számos nagyvárosában. 1990-ben újra hazajött, de nem Budapesten, hanem Hollóházán, Sopronban, majd végül a Somogy megyei Várdán telepedett le. A m?gyűjtőt, Kemény Gyulát, és az osztálytársat, Szabó András alkotmányjogászt kérdeztem róla. 

– Ön több mint ötven éve foglalkozik haldokló gyerekekkel és felnőttekkel. Az utolsó napjaikat, óráikat próbálja könnyebbé tenni. Tulajdonképpen mit csinál? Az életet segíti bevégezni?– Az élet nem a halállal végződik.

– Anyukám meghalt két évvel ezelőtt. Ketten ültünk apukámmal, de tavaly ősz végén megromlott a viszonyunk, mert azt mondta, sokat csavargok, menjek el itthonról. Kidobott. – A csavargás fiúzást jelentett?Nem, csak buszoztam. Reggel felültem, néztem az embereket meg a kirakatokat. Volt, hogy le se szálltam estig, akkor hazamentem. Amikor meg délután ültem fel a buszra, akkor éjjel jöttem haza.

Szeptembertől feláll az úgynevezett URH rendőri szolgálat, és harminc gépkocsival, valamint közel háromszáz fős állománnyal a város különböző pontjait fogják ellenőrizni – jelentette be minap Gergényi Péter. A dandártábornok azt is hozzátette: a látható rendőrség megvalósítása nem jelent pluszköltséget a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, mert átcsoportosítással oldják meg az új állomány szerveződését. A tábornok közlése szerint a turisták által látogatott helyeket kell elsősorban megtisztítani a bűnözőktől.

Zsarolás bűntettének gyanúja merült fel a halászi plébános öngyilkossága ügyében, ezért ismeretlen tettes ellen rendeltek el nyomozást. Az orvosszakértői boncolás az idegenkezűséget kizárta. A plébános halála előtt öt személytől két és fél millió forintot kért kölcsön. A pénz mostanáig nem került elő – közölte Kiss Imréné őrnagy. (Index, 2003. 07. 02.)

– Heten voltunk testvérek, anyukám így kilenc emberre sütötte a kenyeret. Minden héten hat darab ötkilósat. Tetétlenen, ebben a kis faluban születtünk és éltünk. Szegények voltunk, sok kenyeret ettünk, mert ez volt. Anyám minden vasárnap este bekovászolt, hétfőn jó korán begyújtotta a kemencét, elkezdte gyúrni a tésztát. Volt egy nagy szobánk, ott volt ez a kemence, de a konyhából kellett fűteni. Hétfőn aztán, amikor a kenyerek kisültek, délután felvágtuk az elsőt. A hétfők egyikén határoztam el, hogy pék leszek. Semmi más nem érdekelt igazán azóta sem.

"Még azt sem tehettem, hogy kimegyek Nyugatra a szakmát tanulni, hiszen ők is akkor tanulták. Svédországban végezték az első nyitott szívműtétet 1957-ben, Németországban 1958-ban, nálunk 1960-ban. Nekünk kellett megtanulnunk, sok ember elvesztése árán. Ha végiggondolom, hogy milyen halálozási aránnyal dolgoztunk, beleborzongok."

"Eljött a megnyitó napja. Az első vendég, aki belépett a kiállítóterembe, egy idős, ősz hajú úr volt. Egymásra néztünk, és mindkettőnknek földbe gyökerezett a lába. Az első férjem volt, akit ötvenegy évvel ezelőtt munkaszolgálatra hurcoltak. Két percig úgy álltunk egymással szemben, hogy nem tudtunk megszólalni. Aztán nagy nehezen annyit mondtam: Pisti, hozz egy konyakot, mert megáll a szívem!"

A Lido német vendégei reggeliznek. Egy igazi magyaros program zárja balatoni kirándulásukat: puszta-parti. Házi pálinka, bogrács, pogácsa, menyecske, kocsizás. Nyolc vendég nem megy a többiekkel, a szállodában marad, mert drágállja a program árát. Negyedkilenckor nevetgélve szállnak fel a buszra, a hangulat is, az idő is pazar. Tervezgetnek. Fél kilenckor elindul a busz. Háromnegyed kilenckor a legtöbben halottak.