Álmomban sem gondoltam, hogy hatvan évvel Auschwitz után a fasizmus csírái újraélednek Magyarországon. Én már ez ellen nem sokat tehetek. Maguk még igen. Tessék a dolgokat néven nevezni. Aztán meg kinevetni.

Rózsadombi lakásában egy hölgy férje sörétes vadászpuskájával agyonlőtte gyermekét, mert füvezett. Egyetemista fiúk különösebb indok nélkül felakasztották magukat buszmegállóban, lakásban, parkban. Fiatal házasok lövik le egymást szerelemféltésből. Iskolákban egyre gyakrabban köpik le, ütik meg tanáraikat a diákok. Interjúnkban Finszter Géza kriminológus értelmezi a helyzetet

Az elesettek gyógyítójaként ismert 85 éves Samu István pszichiáter főorvost kitüntetése alkalmából a balassagyarmati túszdrámában játszott szerepéről kérdezem.

Ahogy a családon belüli kommunikáció csökken, úgy nő a fiatalok által elkövetett öngyilkosságok száma. Beszélgetés Ranschburg Jenővel.

Legalább ezer kép lóg a falakon, tárgy fekszik az asztalon, komódokon, polcokon, szerte a lakásban. Sok gyűjtő otthonában jártam már, ahol szintén műtárgyak lógtak a falon, de Önnél mintha a képek – amik persze műtárgyak, sőt, a 20. század legjelentősebb alkotóinak a munkái – keretbe foglalt baráti üzenetek, névjegyek lennének. – Ahogy mondja. Körülbelül kétszáz barátom munkái vesznek körül, Kornistól Deim Pálon át egészen Fehér Laciig. Mikor az ember valakivel barátságot köt, megszereti az alkotásait, azaz a keze nyomát is. Van olyan is, hogy az embert még nem ismerem, csak a munkáit, és azokon keresztül hasonló gondolatmenetet, lüktetést, humort vélek felfedezni, mint amit esetleg én is képviselek. Ilyenkor a munkáin keresztül szeretem meg magát az embert, és elkezd izgatni a személyisége. Ilyenkor a munkáin keresztül kezdek barátkozni vele. De az elválás mindig nehéz, mert fájdalom, elmúlás, lemondás van benne, de ha a barátom munkája nálam van, olyan, mintha mindig velem lenne, ott van a kézjegye. Ilyen módon a „távolabbi családtagjaim”, barátaim, szeretteim mindennapos vendégeim a házamban. Bárhova pillantok, egy-egy régi találkozás, beszélgetés örömét élem újra át. Ha végigjön velem zegzugos házamban, szinte „elmesélődik” az elmúlt fél évszázad. E képek alkotóinak jelentős része a sorstársam is, őket sem engedte szóhoz jutni a hatalom.

Amerika és az egész világ jövőjére nézve kit tartana a legalkalmasabbnak az elnöki posztra?– A jelenlegi mezőnyből McCaint.Miért?– Mert a legfontosabb ügyben, a legfelsőbb bírói kinevezésekben – és az ezt követő fontosságú ügyekben is, mint a terrorizmus, Irak, Közel-Kelet – őt látom a legkiszámíthatóbbnak, a legtapasztaltabbnak és a leginkább életpártinak.

H. Attila: (erősebbnek, érettebbnek tűnik koránál, kinéz legalább tizenhét évesnek) – Bementünk Kanizsára két barátommal, hogy bulizzunk egy jót, mert szalagavatója volt a szakközépnek, ahova járunk. Nem Kanizsán laksz?– Nem, egy közeli faluban. Fél hatkor beértünk a busszal, bementünk a plázába, körülnéztünk ismerősök után, de nem volt senki. Na jól van. Fölmentünk a nagy buszmegállóba, de ott sem volt senki, aztán visszamentünk, akkor már ott voltak egy páran, és megbeszéltük, hogy el kéne menni az egyik kocsmába inni, de ott is ittunk egy kicsit.

Nem hiszem el: a sörözőben a padló bőrből van, a toalettekben meg színes velencei csillárok. Mikor az ajtón belépek, még Óbudán állok, de két lépéssel beljebb már a King Davidben.

Belehalt koponyasérüléseibe az a középiskolás (M. Roland, 18 éves), akit osztálytársa (Rajmund, 17 éves) a tanítás után megvert a Blaha melletti utcában.

Odaálltam a peron széléhez. Tudtam, hogy az ördögnek adom a lelkem, ha megölöm magam, de nem bírtam tovább így élni. Ennél a pokol sem lehet rosszabb. Becsuktam a szemem, hogy ne féljek. Gondoltam, a hang alapján meg tudom állapítani, hol a metró, és mielőtt elém ér, ugrok egy hatalmasat. Nagyon fel voltam pörögve, vártam, hogy jöjjön, vágytam, hogy ugorhassak. Már hallatszott a hangja, éreztem a szelét. Ez a huzat elkezdett forgatni körülöttem valamit. Kinyitottam a szemem, egy szórólap feküdt előttem: „Jézus Krisztus szeret téged. Meg akar menteni a haláltól.”

A budapesti Pető Intézetben vagyunk, ahol egy tizenkét éves kisfiú, Szabó Andris újévi koncertet ad. Sorra csendülnek fel a legszebb Máté Péter-dalok a vak kisfiú előadásában. Hangja, viselkedése, beszédének íze, eleganciája, őszintesége – a dalok közben mesét is mond – mindenkit magával ragad. Az Omega együttes segítségével kiadott albumából három hónap alatt platinalemez lett.

Budavári Zita alapítványán keresztül több tucat magzat és csecsemő életét mentette meg. Ötszáz anya nem kívánt terhességét segítette a szülésig, a tizenöt éves kamaszlánytól az ötvenéves asszonyig, és négyszáz eldobott csecsemőnek talált örökbefogadó családot.

Anyám vállalkozó, apám zsurnaliszta volt. Istenfélő, nagy műveltségű, tapasztalatokkal bíró nevelő gondozta fiatalságom, Jovanovics Mariska néni. Szerb családban született, Párizsban, Berlinben tanult, és gyönyörűen beszélte a magyart. Barátomék a Bimbó úton laktak, felettük lakott az Eismann család. Tinédzser koromban ott hallgattam olyan ragyogó emberek csevegését, mint Germánus Gyula, Máray Sándor, Zilahy Lajos, Heltai Jenő, elképesztő egyetem volt. Harmadéves orvostanhallgató voltam, mikor egy augusztusi napon ebédre hazajőve anyám azt mondta, valaki keresett, majd visszajön. Ebéd után vásárolni mentünk, és visszaérve a házunkkal szemben várt az az ember. Úgy mutatta, mintha nagyon megörült volna nekem, és elhívott beszélgetni a felrobbantott Margit hídhoz, ahol egyszer csak két hatalmas ember lépett mellém, az egyikük pisztolyát a fejemhez nyomta és közölte, le vagyok tartóztatva. A Vilmos királynő útra vittek, a Szmers rabja lettem mint fasiszta kém.

Gombos Miklós őrbottyáni műhelyében vagyunk. Ezt a szakmát sehol a világon nem tanítják. Mindenütt több száz éven át a családon belül apák adják át a tudást fiaiknak. Így van ez Magyarországon is.

Nem azt mondom, hogy e két fiatalember menjen innen, inkább azt, hogy nevelődjenek. Fiatalok még, tapasztalatlanok, s híján vannak a bölcsességnek. Jobb, ha olyan ember lesz miniszterelnökké, aki már végigment több szamárlétrán, aki megismerkedett sok reális élethelyzettel, akinek az életében volt igény arra, hogy szerény legyen, s hogy legyenek fölötte emberek. Aki fölött soha nem volt még senki, istennek hiszi magát.

Kormányozni kell végre – mondja Lengyel László. Arról beszél, hogy percekkel vagyunk az előtt, hogy mindkét vezérelvű párt vezérét Brutusaik félretegyék, s hogy könyvelőket ültessenek helyükre, akik majd csendben kormányoznak. S arról, hogy egyre láthatóbban kezd kibontakozni egy új liberális-konzervatív párt körvonala.

Ránk tartozik, hogy a honfitársaink megtévesztettek, szegények ésboldogtalanok. A nyolcvanéves nénike veszi a színes gagyi magazint. Abból akarja megtudni a valóságot. Ez szívbe markoló. Ez így nem mehet tovább. Lépni kell valamit.

Az a vélekedés alakult ki rólunk, hogy nemcsak a nyugatiakhoz, de kelet-európai szomszédainkhoz képest is boldogtalan, depresszív, mosolytalan nép vagyunk. Vagy azok lettünk. Egyik legjelentősebb, évekig tartó felmérésükben azt vizsgálták, hogyan függ össze az emberek lelkiállapota, egészségi állapota, anyagi helyzete és boldogsága. Mit mutatnak a kutatásaik?

Vasárnap kora reggel. Szikrázó napsütésben autók, gyalogosok, szekerek, lovak, tehenek tömött sorokban húznak a piactér felé. Parkolni már a környező utcákon sem lehet. Az ország legnagyobb és leghangulatosabb vásárán: ostor, seprű, bárány, szent­kép, szamár, táncoló plüssbaba, hurka, kolbász, pájinka.