Tucatszám hallunk az emberi együttélés során alantas, szitkozódó, obszcén, káromkodó, átkozódó szövegeket utcákon, tereken, tömegközlekedési eszközökön, a médiában, sőt, közéleti szereplők közötti szóváltásban is. Vajon hogyan állunk mi, magyarok a vulgáris nyelvhasználatot illetően? Vannak-e
különbségek az egyes népek káromkodási szokásaiban? Tényleg csökkenti-e a szabadszájúság a stresszt, jótékony szelepként oldja-e a frusztrációt? Posztmodern útkeresés vagy a művészet álruhájába bújtatott barbarizmus a szépirodalomban szereplő vulgarizmus? Mióta használnak az írók előszeretettel trágár szavakat a műveikben? Kinek kell felvennie a harcot a világjelenségnek számító nyelvi lealacsonyodással szemben? Összeállításunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ nyelvészek, pszichológusok és közéleti személyiségek segítségével.