Kell egy kis áramszünet?

Metró helyett gyalog. A New York-iak vették az akadályt Fotó: Reuters

Amikor azonban sikerült elemmel működő rádióhoz jutni, kiderült, hogy nemcsak a nagyváros szenvedett áramhiányt, de másik nyolc állam, sőt Kanada egyes részei is. Azt is megtudtuk, hogy leállt a földalatti vasút, és emberek ezrei rekedtek a szerelvényekben állomások között. Az iroda- és magánházakban ugyancsak jó sokan töltöttek hosszú órákat a felvonókban az emeletek között, mire sikerült kimenteni őket. Szinte teljesen megbénult a város, és megállt az élet, de ugyanez történt az ország többi, áramhiány sújtotta részén is. Még benzint sem lehetett vásárolni, mivel a töltőállomások szivattyúi sem működtek, jóllehet a gépkocsivezetők hosszú sorokban várakoztak üzemanyagért. Az egész körzetben amolyan hadiállapot uralkodott. Még szerencse, hogy a kórházak rendelkeznek saját áramfejlesztő berendezésekkel, amelyek ilyen körülmények között azonnal bekapcsolnak.

Az első jelentések még arról szóltak, hogy villámcsapás érte az egyik erőművet a Niagara-vízesés közelében, és ez amolyan dominóhatást váltott ki, amelynek következtében egymás után álltak le az erőművek. Az egyik televíziócsatorna meteorológusa azonban úgy nyilatkozott, hogy még egy bárányfelhő sem mutatkozott azon a bizonyos környéken.

Senki nem tudta, hogy voltaképpen mi is történt, és a szakértők sem tudtak közös nevezőre jutni a kérdésben. Egy dologban biztosak: a körzet távvezetékrendszere kiöregedett és nem tud megfelelni a kor követelményeinek. "Vezető szuperhatalom vagyunk harmadik világbeli hálózattal, amely elavult és komoly korszerűsítésre szorul" – fogalmazott Bill Richardson, Új-Mexikó állam kormányzója, aki a Clinton-kormányzat energiaügyi minisztere volt.

A szakértők később úgy találták, hogy az Egyesült Államok történetében eddig a legnagyobb területet érintő áramszünetet egy zárlat okozta a közép-nyugati országrészben, amely aztán továbbterjedt Kanadába, majd onnan New Yorkba. Sajtóértekezletet tartott George Bush elnök és Bloomberg New York-i polgármester is, de egyikük sem tudott semmit mondani arról, vajon mi okozta a meghibásodást. George Pataki, New York állam kormányzója viszont azonnali vizsgálat megindítását követelte. Hamarosan az is kiderült, nem csupán néhány órás kellemetlenségről lehet szó, ugyanis New York nagy része még pénteken délután is villany nélkül volt. A földalattivonalak pedig csak vasárnap álltak üzembe.

Az amerikaiak sötétségben maradt milliói igen fegyelmezetten vészelték át a szokatlan helyzetet, amely ilyen méretekben utoljára 1965-ben állt elő. A munkából hazafelé igyekvők majdhogy katonás sorokban várták a beérkező autóbuszokat, amelyek már a végállomáson megteltek, de mindenki legjobb tudása szerint igyekezett felférni a rendelkezésre álló közlekedési eszközökre.

A magángépkocsik vezetői megálltak és felvették gyalogszerrel haladó polgártársaikat, így előbb-utóbb mindenki hazaért. Sokan voltak persze olyanok, akik gyalog. Az élelmesebbek hideg vizet árultak a forgalmi dugókban várakozó gépkocsik utasainak, mások elemlámpákkal vagy éppen gyertyákkal, mécsesekkel kereskedtek, hiszen végső fokon az üzlet az üzlet, és ha a kárból egy kis hasznot lehet kovácsolni, hát miért ne? Voltak olyanok, akik az üzemen kívül álló közlekedési lámpák hiányában odaálltak a sarkokra irányítani a forgalmat, amit az autósok szívesen fogadtak. Ami a legriasztóbbnak tűnt, hogy a telefonszolgáltatás is megszűnt, sőt még a mobilkészülékek sem működtek, így a családtagok nem tudtak értekezni egymással, hogy tájékoztassák szeretteiket hollétükről. Pánik azonban mégsem tört ki sehol, és bár sokan azt jósolták, hogy a csütörtökről péntekre virradó éjszakán a rablások, illetve betörések tömegei várhatók, ez az aggodalom szerencsére alaptalannak bizonyult.

Jóllehet sem a kormányzat, sem a hivatalos jelentések nem beszéltek terrorcselekményről, és kizárták ennek lehetőségét, sokan úgy vélik, a terroristák esetleg rájöttek arra, hogy ha be tudnak hatolni az olyan fontos szervek, mint az áramszolgáltatók számítógéprendszerébe, sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, mintha egy öngyilkos merénylő felrobbantja magát, és megöl, illetve megsebesít néhány embert. Remélhetőleg nem ez történt, de az esetleges veszélyt nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni.

Al-Kaida: Mindent vállalunk