És vége. Merk lefújta a meccset, Görögország az Európa-bajnok, Portugália "csak" második.
A görög szektorban azonnal kitört a népünnepély. A portugál szurkolók magukba roskadtak. De csak egy-két perc telt el így, aztán felálltak, és elkezdték éltetni a saját csapatukat: megtapsolták őket, amiért eljutottak a döntőig.
Másnap több emberrel beszéltünk, a recepcióssal, a pincérrel, a taxisofőrrel, és kérdeztük, mi a tanulság. A portugálokra nem jellemző a bűnbakkeresés, azt válaszolták, jobbak voltak a görögök.
Megdöbbentett, ahogy megtisztelték az ellenfél szurkolóit. Ahány vendéglőben látták, hogy görögök jönnek be, az asztaloknál ülő portugálok megtapsolták őket. Bárhol jártunk a városban, láttuk, hogy a helyiek görögökkel találkozva "összepacsiztak", kifejezve, hogy a csapatuk is győzött, és a szurkolásban is ők voltak jobbak. Ezt egyébként mi is így láttuk a helyszínen: az egész meccsen a görög szurkolótábor dominált, végig összehangolva énekeltek, a felső karéj kánonban a lenti karéjjal, mindenki kék-fehérben, kifestve.