Balatoni pillanatkép. Kihívás a tó Fotó: MTI
Tehát, hogy megfeleljen az elvárásoknak, szorgalmasan utánajár mindennek. Elsőként tesztfürdést hajt végre, családostul, amelyhez délutáni időpontot választ.
A napot is ki kell fogni, lévén, hogy majd minden másnap esik. Ez jót tesz a víznek, egyébként, mivel a turisták addig sem szennyezik. Másrészt nem kedvez az algáknak, ami a vízre nézve szintén pozitív.
Nos, a Balaton körüli huszonnyolc strand közül huszonnégynek kiváló a vízminősége. Négynek megfelelő, ezek közül az egyik a tesztfürdés helyszíne. Azért ez, mert családbarát, játszótere, szépen gondozott pázsitja és homokos partja van. Kicsit hínáros a víz egy keskeny sávban, az igaz, de előnyeivel szemben ez a kis apróság nem számít.
A bejáratnál az újságíró elégedetten tapasztalja, hogy a belépőjegyek árai nem változtak tavaly óta – "már hogy változtak volna, mikor tavaly is jóval kevesebben jöttek, mint kellett volna" – teszi világossá az okot a jegyszedő néni. A balatoni újságíró persze nem vesz jegyet, mivel helybéli lakosoknak ingyenes a bejárás.
A strand szép, tiszta – és ami feltűnő: nincsenek sokan! A gyerekek bevetik magukat a harminccentis part menti vízbe, és dagonyáznak boldogan az iszapban. Nekik ez jó.
Beljebb gyalogolván – egyébként jó harminc centivel magasabb a vízállás, mint tavaly, nyolcvankét centi a vízmércék szerint – elsőre szinte mindenki meglepődik: jé, milyen tiszta! Nyakig érő vízben térdig lelátni. Úszni is lehet, nem úgy, mint tavaly, amikor már-már felsejlett annak réme, hogy hamarosan gyalog át lehet kelni a tó egyik partjáról a másikra, s hogy a Balaton átúszása cím? össznépi megmozdulást a továbbiakban futóverseny formájában bonyolítják le.
A vízzel tehát most nincs baj. Viszont kevés a turista. Ezt nemcsak a jegyszedő néni, de a különböző üzletek alkalmazottai, vendéglátósok, kereskedők is megerősítik. Az összetétel vegyes: a német vendégek mellett egyre több a holland, angol, francia, dán turista, és számottevő a belföldi turizmus. De még mindig nincsenek elegen.
Dr. Kovács Miklós, a Balatoni Regionális Turisztikai Projekt Iroda vezetője az elkészült statisztikák birtokában bízik abban, hogy ez a szezon nem lesz rosszabb a tavalyinál. Bár a szobafoglalások száma kevesebb, mint 2003 hasonló időszakában, ez már nem feltétlenül objektív mérce: az idelátogató külföldiek tudják, hogy bármikor jönnek, mindig találnak maguknak megfelelő szállást.
Az EU-csatlakozás egyébként nem bolygatta meg a szállások árait: magánszálláshelyen átlagosan 10 eurót kérnek fejenként egy éjszakáért, a szállodákban – nyilván színvonaltól függően – 25-50 eurót.
A szálláshely-értékesítők egyik fájdalma, hogy az elmúlt években rengeteg külföldi – elsősorban német – vásárolt ingatlant magának a Balaton partján, vagy egy kicsit távolabb, háttértelepülésen; így nemcsak ők mellőzik a szállodákat, panziókat, kempingeket, de vendégül látott rokonaik, barátaik, ismerőseik is. Nos, e külföldi tulajdonosok jó része most eladni akar. Mellettük pedig rengeteg magyar is: nem csoda hát, hogy nem jött be az EU-csatlakozással várt ingatlanár-emelkedés. A balatoni ingatlanárak az elmúlt években a kereslet megcsappanásával kezdtek a realitás felé közeledni, úgy tűnik, e közeledés tovább folytatódik. A kínálat eközben egyre bővül, nyaralók, telkek, sőt, üzletek vásárolhatók szép számmal. Hogy a gazdasági mélyponton átlendül a magyar tenger, arra az ad reményt, hogy egyre több a beruházás a tó körül: lakóparkok, üdülőházak, bevásárló- és üzletközpontok épülnek – azaz egyre-másra tűnnek fel olyan befektetők, akik látnak üzleti lehetőséget a Balatonban. A közelmúltban az a hír is napvilágot látott, mely szerint a következő öt évben 50 milliárd forintot költ a Siótour Rt. új tulajdonosa dél-balatoni idegenforgalmi fejlesztésekre: az angol többségi tulajdonban lévő SCD Holding Ingatlanfejlesztő és Befektetési Rt. új szállodák építésével, a minőségi szolgáltatások jelentős bővítésével, egyebek közt a meleg vizű, sport- és élményfürdők létesítésével szeretné meghosszabbítani, lehetőség szerint a télre is kiterjeszteni a balatoni idegenforgalmi idényt.
Időről időre meg kell küzdeni azzal a kérdéssel, drága-e a Balaton, s hogy jobban megéri-e elmenni a tengerhez.
A Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság és a Balatoni Regionális Turisztikai Projekt Iroda kezdeményezésére a Magyar Turizmus Rt. árösszehasonlító kutatást végeztetett. Ennek eredményeként összeállítottak egy úgynevezett turistafogyasztói kosarat, amelyben a szállás mellett napi kétszeri főétkezés és az egyéb fogyasztások: kávé, sör, fagyi, ásványvíz is szerepelt.
A horvát, olasz, spanyol, török tengerpart júniusi árait hasonlították a Balaton áraihoz. Ennek fényében objektíve levonható a következtetés: a Balaton nem drága.
Aki nem hiszi, járjon utána.
2004. 07. 09. (VIII/28)
