A hivatal komor és barátságtalan épülete előtt állok. Belépek, az ajtón túl
három fegyőr fogad. Szúrósan fürkésznek, különösen a kopasz, hajszálon múlik,
hogy nem fordulok vissza. „Bocs, hogy élek, ígérem, nem fordul elő többet” –
mondanám, ekkor azonban a kicsi kétmázsás hozzám fordul: „Mit parancsol?” –
kérdi szájából két pohár szürkebarát. Röviden tisztázzuk, továbbmegyek, gombot
nyomok, sorszámot kapok. Bent néhány tucat adóalany ül bevallásra készen,
fegyelmezetten, türelmesen. Cetlim két ablakot jelöl számomra, előttem várakozó
nincs. Az ablak mögött sincs. Még tíz perc múlva sincs!