Sarkozy átvette a stafétabotot Chiractól
Fotók: AP
A francia politikai rendszer sajátosságainak köszönhetően az elnök joga a
kormányalakítás – a miniszterelnök alárendelt szerepet játszik –, így Jacques
Chirac mandátumának május 16-ai lejárta után Nicolas Sarkozyt illeti a jog, hogy
összeállítsa kormányát. Az újonnan kinevezett kormány megbízatása elméletileg
csak átmeneti, júniusban ugyanis képviselőválasztásra kerül sor, amelynek során,
ha megfordulnak az erőviszonyok, az újonnan kinevezett kormányt a parlamenti
többség által adott kabinet váltja fel. A jelenlegi erőviszonyok és a
szocialista párt megosztottsága mellett azonban ez a lehetőség pillanatnyilag
csak elméleti. Ráadásul az új középnek kikiáltott UDF képviselői egyöntetűen
Nicolas Sarkozy mellé álltak, úgyhogy nem valószínű, hogy júniusban meglepő
fordulat következik be.
Az új kormány összetételével kapcsolatosan „borítékolni” lehetett, hogy Nicolas
Sarkozy nem tartja meg Dominique de Villepin jelenlegi miniszterelnököt, aki –
mint emlékezetes – titkosszolgálattal nyomoztatott utána. Az új kormányfő
személyére már a választás estéjén fény derült, Tony Blairrel való
telefonbeszélgetése végén ugyanis az újdonsült elnök azzal búcsúzott, hogy „most
adom a leendő miniszterelnökömet”, majd átadta a kagylót Francois Fillonnak (kis
képünkön fent), aki Edouard Balladur, majd Jean-Pierre Raffarin kormányában a
felsőoktatásért és kutatásért, Alain Juppé kormányában pedig a távközlésért
felelős miniszteri tárcát birtokolta. Angol lapok szerint Francois Fillon jó
választás, Sarkozy környezetéből ő ugyanis az egyik legkevésbé ellenszenves
politikus, aki ráadásul várhatóan szót tud majd érteni a szakszervezetekkel is.
Hubert Vedrine
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »