Fotó: MTI
Hogyan keveredtél ebbe a férfias játékba?
– Édesapám több mint harminc éve játékvezető, így a hétvégéket gyerekként az
öcsémmel együtt a focipálya szélén töltöttük, és otthon is sokat fociztunk.
Később mindketten nekiindultunk a játékvezetői képzésnek, és nemsokára édesapánk
mellett a testvéremmel együtt partjeleztünk. Sajnos a testvéremnek sérülés miatt
nem sikerült felemelkednie ezen a területen, de nekem rendszeresen szorít. A
szüleim meg sem lepődtek, édesanyánk mindvégig támogatott bennünket, és vidáman
mosta a sáros ruháinkat.
Nem gondoltál arra, hogy inkább te is a bőrt rúgd a pályán?
– Dehogyisnem. A játékvezetősködés előtt fociztam, de annak idején Ajkán nem
volt lehetőség magasabb szintű játékra. Nem akartam elszakadni a focitól, ezért
iratkoztam be 1995-ben egy játékvezetői tanfolyamra, emellett végeztem a
Pénzügyi és Számviteli főiskolát. Majd sikerült ösztöndíjat kapnom egy német
gazdasági főiskolára, kint szintén vezettem meccseket, sőt felsőbb osztályba is
kerültem. 2002 óta vagyok a FIFA játékvezető-keretének a tagja.
Milyen feltételekkel válhat valaki játékvezetővé?
– Egy három hónapos tanfolyamot kell elvégezni, a többi már csak gyakorlat.
A képzés előtt azonban komoly fizikai állóképesség-felmérés és szabálytesztek
folynak, amelyeken keresztül a különböző döntéshelyzeteket vizsgálják. Továbbá
fújni kell a szabálykönyvet, s ha valaki külföldön is szeretne működni, akkor
angolul is tudnia kell. Azon felül jó koncentráló-megfigyelőképesség, megfelelő
döntéshozatal, illetve döntések felvállalása is elengedhetetlen „kellékek”. De
míg a külföldi top játékvezetők teljes munkaidőben ezzel foglalkoznak, addig
itthon munka mellett, hétvégéken tudjuk megoldani a karbantartó edzéseket és a
meccseket. A korhatár negyvenöt év, de alacsonyabb szinten ez kitolódhat.
Összesen hány női játékvezető futkos a pályákon?
– Jelenleg kilenc játékvezető és hat asszisztens van az országos keretben.
Egyébként csak itthon számít újdonságnak, hogy női játékvezető bíráskodik férfi
élvonalbeli mérkőzésen, hiszen Európa számos országában van erre példa.
Nyilván sokszor kérdezték már tőled, hogy mi a férfiak reakciója a focipályán
zajló emancipációra?
– Szerencsére nekem eddig jó tapasztalataim vannak. Jól fogadják, bár a női
foci Magyarországon jóval lassúbb iramú egy férfimérkőzésnél. Ezért is nagyon
hálás vagyok, hogy bizalmat kaptam magasabb szintű férfimérkőzésekre, hogy így
készülhessek a nemzetközi megmérettetésekre. Szerencsére jól sikerült a
bemutatkozás az élvonalban, és férfi játékvezető társaim is elfogadtak. Itt
hozzáteszem, hogy a családom támogatása nélkül nem tudtam volna idáig eljutni.
Különbözik-e a nők és a férfiak játékstílusa?
– Én nem tennék lényegi különbséget. A foci nem függ a nemtől, hanem
elhivatottság kérdése. A siker összetett: fontos a kondíció, kitartás, tehetség,
és az, hogy szívvel játszanak.
Úgy tudom, a Kaposvár–Vác- összecsapás előtt virágot kaptál a szurkolóktól,
és a játékosok is egyre inkább elfogadnak.
– Igen, persze játék közben ez nem ilyen egyszerű, hiszen nem mindegyik
játékos elégedett a döntéseimmel. Bár nem is ez a fő cél, hanem az, hogy
szabályok szerint vezessem le a mérkőzést. Ma a technika révén segítséget is
kapunk, innentől kezdve minden hiba azonnal észrevehető.
Engedj meg egy személyes kérdést: van-e kedvenc csapatod?
– Elvből nem lehet, és nincs is kedvenc csapatom. Minden csapatot kedvelek,
akik jó és élvezhető focit játszanak. Mondjuk a nemzetek a pályára, a játékba is
magukkal hozzák habitusukat. A csapatok minden mérkőzésük előtt tanulmányozzák
ellenfeleiket, sőt még bennünket is, mi pedig őket tanulmányozzuk videóról, hogy
mégis mire számíthatunk az arénában.
Ezek után képzelem, milyen lehetett tavalyelőtt júniusban az angol–finn
mérkőzést levezényelni.
– Óriási élmény volt, pénteken hirdették ki, hogy ki vezeti a vasárnapi
mérkőzést, és már elővételben elkelt húszezer jegy. Előtte kivittek bennünket a
Manchester City standionjába szétnézni, hogy ismerkedjünk a méretekkel. Amikor a
meccs napján kifutottam a pályára, nem mertem körbenézni. Csak a hangzavart
hallottam. A találkozót élőben közvetítették, jó pár millióan nézték. A játék
után sok gratulációt kaptam e-mailben, mindenhol felismertek, nagyon meglepett
ez a meleg fogadtatás. Egyébként Angliában egy focimeccs családi ünnepnek
számít, teltház van, és ott teljesen más a szurkolókultúra.
Le kell-e mondani a családról az érvényesüléshez?
– Ha a család abszolút partner, akkor miért kellene feladni? A női játékosok
sem mondanak le a családról. Nemrég jártam például Portugáliában az Algarve
Kupán, ahol az éremkiosztásnál lehetett látni több csapatmezbe felöltöztetett
kisgyereket, akik a családtagokkal szorítottak az anyukáknak.
De ez amúgy is egy hosszabb folyamat. Nagy előrelépést jelenthetne az idén
szeptemberben Kínában kezdődő női futball-világbajnokság is, ahol a hat európai
játékvezető-jelölt között szerepelek.
2007. 05. 18. (XI/20)
