Bryon Widner már tizennégy évesen a keményvonalas szkinhedek közé keveredett. Egy szempillantás alatt a fajgyűlölő Fehér Felsőbbrendűség Hirdetői (FFH) mozgalom tagjai között találta magát, ahol tizenhat éven át megszállottan képviselte a rasszizmus eszméit. Fasisztoid jelképekkel tetovált feje halálra rémisztette az embereket, aki tehette, nagy ívben kerülte az utcán.

A brit The Telegraph munkatársai egy nemrégiben közzétett tanulmányban 50 pontos jegyzékben gyűjtötték össze azokat a tényezőket, amelyek 2000 megkérdezett interjúalany szerint bizonyítják felnőtté válásunkat. A félszázas lista színes spektrumán a rezsiköltség fizetésétől a saját étkészletig, a kerékcserétől a radiátor levegőtlenítéséig minden megtalálható, amit a britek a felnőtté válás alapvető jegyeiként tartanak számon.

Talán nincs olyan emberi alkotás, amely akkora figyelmet kapott volna, mint a mindössze öt napot megélt luxus-óceánjáró, a Titanic. A tragikus körülmények között elpusztult szupergőzös története immár száz éve foglalkoztatja az emberiséget. Sokan úgy gondolják, hogy az egyre fokozottabb érdeklődés oka az, hogy a majd' négyezer méter mélyen nyugvó hajóroncsnak mindig is lesz aktuális üzenete. A héten megkezdődött centenáriumi ünnepségek alkalmával újra felidézik a Titanic sztoriját.

A házasságkötés alkalmával a felek életre szóló fogadalmat tesznek arra, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Teszik ezt annak reményében, hogy a „rosszban" fejezet elkerüli majd a közösen elindított életet. Előfordulhat azonban, hogy a sors iszonyatos erővel csap le az idilli frigyre, és szembesíti a feleket az egymásnak tett eskü valóságával. Az alábbi történetben szereplő  Carpenter házaspár kálváriája eddig millióknak adott reményt a házasságuk megújulására.

A Los Angeles-i olimpia (1984) óta nem titok, hogy az olimpia nem csupán a világrekordot döntögetők és a rendező ország kiváltsága, hanem bizony a gazdasági megtérülés is lényeges komponense az előkészületi számításoknak. David Cameron szerint az olimpia stratégiai fontosságú országa számára, hiszen az előrejelzések szerint naponta 350 ezer külföldi látogató hozzávetőleg 11 milliárd fontot fog elkölteni a nyári játékok ideje alatt. A brit miniszterelnök arra kérte a hazai turisztikai ipar képviselőit, hogy „mindent tegyenek meg  az olimpiában rejlő üzleti potenciál kiaknázásának érdekében". A korábbi olimpiák még a nullszaldót sem közelí­tették meg, de a Visit London igazgatója, Mark Howell bizakodóan azt állította, hogy „London az olimpián messze túlmutató programokat és látnivalókat kínál, s a jó közlekedés miatt az idelátogatók könnyen bejár­hatják Nagy-Britannia egészét is". Howell azt is hozzátette: „A turizmusszervezők felelőssége az is, hogy megfelelően hangolják össze a sportturizmus és a szabadidős turizmus promócióját és az igények kielégítését."

Az emlékezetünkben Mr. Beanként élő Rowan Atkinson alapjában véve nem sokat hallat magáról, így nemigen tölti meg a pletykalapok botrányhasábjait. Az utóbbi időben azonban igencsak váratlan meglepetések érték a komikus színészt. Kiderült, hogy épülő oxfordshire-i, vidéki futurisztikus kúriáját lábatlan gyíkok lepték meg, emiatt le kellett állítani az építkezést, majd néhány hete munkából hazamenet fának ütközött.

Közeledik a KARÁCSONY! Egy átlagos háziasszony ilyenkor szépen kitakarítja a lakást, talán alaposabban a szokásosnál: ablakot tisztít, leszedi az összes függönyt, előkészíti a karácsonyi dekorációkat, megtervezi az ünnepi menüt, és még sorolhatnánk a tornyosuló teendőket. De vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba!

Miniszterelnökök, oligarchák, exlégiósok, magyar modellek, párizsi kémek a főszereplői a Teherántól Budapesten át, egészen Párizsig ívelő Bourne-ultimátum jellegű akciódús pszichoregényének. Mi hogyan kerülünk A megmentő címet viselő világméretű konspirációs történetbe? –ŰMinden politikus azt mondja, hogy Magyarország szabad és független, sorsunk a saját kezünkben van. Miközben ők is tudják, hogy a lapok jórészt már le vannak osztva: Washingtonban, Moszkvában és még ki tudja hol döntenek rólunk, a gáz áráról, a frank árfolyamáról, a Világbank szerepéről. Bejárva több mint száz országot, az a benyomásom, hogy a mi kis Magyarországunk sokkal jobban beágyazódott a globális világba, mint gondolnánk vagy szeretnénk. A sorsunk újabb állomása nagyon sokszor a céghierarchiában csúcsra emelkedett valamelyik multifőnöknél, mondjuk Berlinben vagy egy nemzetközi bank elnökénél dől el. Olyan emberek, akiket nem mi választottunk meg, és semmi közünk hozzájuk, a magyarok életét is befolyásoló döntéseket hoznak. És másnap már többet fizetünk a törlesztőrészletért, a benzinért vagy egy szolgáltatásért. Az volt a célom, hogy az olvasó egy belső mozit lásson magában, mialatt megpróbálja kibogozni a cselekmény szövevényét. A megnövekedett vizuális igény miatt fontos volt részletesen leírni a helyszíneket, a szagokat, az illatokat. A regényben előforduló összes helyszínen jártam. A Hadügyminisztérium Libériában épp úgy néz ki a valóságban is, mint a könyvben, de még az ajtó nélküli kocsma is olyan. A főhős nizzai osztrigaéttermét is abból a valóságból kölcsönözte, ahová Magyarországról elköltözött?–ŰNem költöztem el. Magánéleti oka van annak, hogy ott élek, de az életem egyharmadát továbbra is Magyarországon töltöm, itt vannak a vállalkozásaim, mindennap beszélek skype-on az embereimmel. Azt tapasztalom, hogy kívülről, külföldről nézve sokkal érthetőbb, mi zajlik itthon, egy tágabb perspektívából gyengeségeink és erősségeink is jobban látszanak. Sok minden csak akkor válik világossá, ha egy skálán elhelyezve, nemzetközi szintekhez viszonyítva közelítjük meg saját magunkat. A BBC-nek van egy frappáns mondata erre: „Kötelező a széles látókör.” Lehet, hogy ez a magyar csárdásmentalitás miatt van: egyet előre, kettőt hátra?–ŰBelefeledkeztünk a 93 ezer négyzetkilométerünkbe, nem mozgunk eleget, földhözragadtak vagyunk. Minél tájékozottabb és értelmesebb egy társadalom, hosszú távon annál jobbak a perspektívái. Jót tenne Magyarországnak, ha szellemileg és kulturálisan befogadóbb lenne. Amire most büszkék vagyunk Budapesten, és a külföldieknek mutogatjuk, az abban az ötven évben épült, amikor beengedtük az európai szakembereket az építészetbe. A dualizmus után legfeljebb három évtized erejéig volt még egyfajta szellemi nyitottság és vágy a világ megértésére, de ez ma már egyáltalán nem érzékelhető össztársadalmi szinten. Ezért nincsenek szellemi óriásaink sem?–ŰAhhoz szükség volna a nyugati világban jelen lévő impulzusokra is. Franciaországban hetvennel több ötlet jut eszembe, mint itthon, mert minden irányból olyan benyomások érnek, amelyek gondolkodásra és cselekvésre ösztönöznek. Ha Amerikában valaki kitalál az eszpresszó kávé készítése kapcsán egy új csészetechnikát, az fél éven belül megjelenik Angliában, Franciaországban, Németországban. Nálunk nem. Mintha a határon megállna a progresszió. Eljátsszuk, hogy az unióban már nincsenek határok, de közben magunkba zárkózunk. Már önmagában az is, hogy kérdésként merül fel, miért élem a fél életemet Nizzában és a másik felét Budapesten – logikai zavarról árulkodik. Minimum az aktív és alkotó rétegnek jönni-menni kéne, impulzusokat gyűjteni, tanulni, megvalósítani, kitalálni itt, átvinni oda, egyszóval részévé válni az egésznek. Húsz éve kinyíltak a határok, és Magyarország még mindig inkább kiszolgáltatottja, mint alkotórésze a világnak. Tudom, hogy ennek számos történelmi és politikai oka van, de nem maradhatunk le! Nem szabad visszaváltozni! A regényem egyik üzenete is éppen ez, hogy ami velünk történik, ahhoz kilenc országban szólnak hozzá, és higgye el, ez tökéletesen így van a valóságban is. Ha már megemlítette a kávét, ezt a más levegőt érezni például az ön által alapított kávéházlánc üzlethelyiségeiben? –ŰMeghatározó élmény volt számomra, amikor a kilencvenes évek elején volt alkalmam eljutni egy kolumbiai kávéültetvényre, és ott olyan ízvilággal találkoztam, amit soha nem felejtek el. De Etiópiában más ízű kávé terem, mint Kolumbiában, sőt Etiópiában sem mindegy, melyik vidéken és melyik termelőnél vásárol az ember. A Frei kávézóban ezt a cizellált kávékultúrát kapja a vendég. Én elhoztam Magyarországra, amit külföldön láttam. Annyi van csak mögötte, hogy a riportfilmjeim alatt egy csomó tantusz leesett, mit kellene és lehetne jól csinálni, és akikkel ezt megosztottam, mindig a megvalósítás felé tereltek. Az első világbeli olasz elmegy Afrikába, a harmadik világba, és behozza a kávét, megpörköli, becsomagolja, aztán eladja nekünk, az úgymond második világbelieknek. Tehát egy szegény helyről egy közepes jólétbe úgy jut el a termék, hogy közben az első világbeli ország jár jól, mert így kényelmes. Hát miért nem megy el érte a magyar ember, miért nem mi pörköljük meg, miért nem mi csomagoljuk be? Amikor erre a felismerésre eljutottam, már meg is volt a vállalkozásom üzletpolitikája. Ezért nem 800 forintért adok egy csésze kávét, mint az amerikai multi, hanem 350 vagy 290 forintért. Mi magyarok hozzuk be, és mi magyar emberek beletesszük a magyar munkaerőnket. Kihagyjuk a viszonteladót, azaz az olasz ember Ferrariját a kávéláncból.

„Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, az életem legnehezebb időszakaiban is ez ad nekem igazán erőt és bátorságot. Az élet a tenyerén hordozott. Nagyon nagy szerencsém volt az életben, hogy egy jóképű fiúnak születtem, és jó ésszel is megáldott az ég, valamint abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy utazhatok, és lehetőségem van arra, hogy jót tegyek az életben, hiszen az emberek odafigyelnek rám, és meghallják, amit mondok, amíg itt vagyok ezen a bolygón…”

Jávor Pál minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze. Finom eleganciájával, udvariasságával és a mára már szinte fogalommá vált Jávor-bajusszal egy új ideált, valóságos kultuszt teremtett a harmincas-negyvenes évek filmgyártásában. Több mint hetven filmben és százhuszonöt színdarabban szerepelt, de nemcsak mesterségében volt felülmúlhatatlan, hanem erkölcsileg is magasra tette a mércét. Gyűlölte a fasizmust, bátran szembeszállt a nyilasokkal, ami miatt többször meghurcolták, megalázták.

Jacques-Yves Cousteau világhírű tengerkutatónak, oceanográfus-nak köszönhetjük a korallzátonyokra, delfinekre, hajóroncsokra, a világtengerek ökoszisztémájára vonatkozó ismereteink nagy részét. Utazásai során több mint százhúsz filmet forgatott, több mint ötven könyvet írt, az általa alapított társaság mára háromszázezer tagot jegyez. A mérnök-tengerbiológus valójában egy új dimenziót nyitott a tenger rejtelmeinek megismerésében.

Kilencvennyolc évvel ezelőtt az angliai Southamptonból indult el első és egyben utolsó útjára az akkori világ legkor­sze­rűbb luxushajója, a Titanic. Kevesen tudják azonban, hogy a gigantikus méretű óceánjáró túlélőinek meg­men­tésében egy magyar orvos, dr. Lengyel Árpád is hősies szerepet játszott. Unokája, Völgyi Péterné dr. Reich Márta (kis képünkön) mesél nagyapjának a tragikus éjszakán történt bátor helytállásáról.

Magyar idő szerint hétfő hajnalban 82. alkalommal rendezték meg az Amerikai Filmakadémia díjkiosztó ünnepségét, közismertebb nevén az Oscar-díj-gálát. A filmművészeti díj mindenütt óriási elismerést és érdeklődést vált ki, így több mint negyvenmillióan követték a közel négyórás ceremóniát, melyet az angyalok városából közvetítettek. A vérszegény felhozatalba a Bigelow–Cameron-párharc, a háborús reality show kontra virtuálkozmosz-mese hozott egy kis színt.

A rendezői, illetve a legjobb film díjra az Avatar és A bombák földjén volt a két legesélyesebb alkotás. Mindkét film lényegében ugyanarról, a háborúról szól. Az Avatar a filmszakma innovatív technikáját vonultatja fel egy újabb, következő filmnyelv megteremtésével, ami nagyon nagy előrelépést jelent. A másik, hogy az Avatar olyasmiről szól, amit valószínűleg nagyon nehezen emésztenek meg az amerikai nézők, mert nem lehet egyszerűen bemenni egy másik világba büntetlenül, és rákényszeríteni másokra a magunk életmódját, hiszen megvan a saját életmódjuk, a saját hitük, az utóbbi idők háborúi ugyanerről a kér­désről szólnak, és ezzel nagyon nehéz szembenézni. A bombák földjén az aktuális híradók nyelvével, feldolgozásmódjával, kameramozgásával szólítja meg a nézőt, nincsenek karakterek, az emberek nem is érdekesek, csak az események a fontosak. A mesevilágban sokkal mélyebben mondható el egy történet, mint a televíziós világban. Az amerikaiak talán úgy érzik, hogy jobban szól a napi problémájukról. Négy alkalommal volt szerencsém részt venni az Oscar-gálán, soha nem lehet tudni, ki kapja a díjat, semmi nincs „levajazva”, nincs semmilyen trükk, amivel előnyt lehet szerezni, egyedül a közjegyző tudja az arányokat és az eredményt. Láttam magam körül nagy sóhajok közt beszédeket tartalmazó kis cédulákat széttépve lehullani a vörös szőnyegre. Látásom szerint az amerikai filmszakma rettenetesen büszke, hogy részese az amerikai filmgyártásnak, ami uralja a világot, tiszteli saját magát és azokat, akik ebben eredményt tudnak elérni. A magyar filmiparnak akkor van esélye Oscar-közelbe jutni, ha a jó forgatókönyvek színvonalasan kerülnek a filmvászonra.

A mesemondással hírnevet szerzett vajdasági Utasi Árpi után a tizenhat éves nagydorogi Csikó Szabolcs – szintén szokatlan műfajban – szombaton csaknem hazavitte a második szériás Csillag születik tehetségkutató műsor trófeáját. A csillagléttel egy éven keresztül járó havi egymilliós járadékért két tehetséges énekessel és egy freestyle rapperrel kellett megküzdenie a virtuóz „géppuskalábú” néptáncosnak. A zsűri és a közönség egyik kedvencével a táncról, családról, a falusi és a pesti élet szépségeiről beszélgettünk.

Immáron kilencedik alkalommal tartották meg november utolsó péntekjén az egyre nagyobb nép­sze­rűségnek örvendő, „Ne vásárolj semmit!” szlogenű vásárlásmentes világnapot. A nagyrészt reklámok mellékhatásaként kialakult túlfogyasztás ellen tiltakozó „fogyasztói böjtnapot” talán az idén volt a legkönnyebb betartani. Ám válság ide, válság oda, nem aggódik a magyar, hiszen nincs mindennap karácsony, jöhet a jól bevált megoldás: hitelkártyák újratöltve!

A napokban jelent meg Csúcsrajáratva című könyve az Alexandra Kiadó gondozásában. Mit szeretne üzenni, és kinek?

„Érdi Tamás rászolgált a zongoraművészek világélvonalában elfoglalt tartós helyére” – mondja Antoni Grudziñski, zenetudós, a Frederick Chopin Társaság elnöke. A Gundel-, illetve Junior Príma-díjas világhírű zongorista a harmadik ikszen innen rendkívül termékeny időszakot tudhat maga mögött. A nemzetközi elismerés a megfeszített munka, a kitartás, a következetes életvitel és a szeretet komponensének együttes eredményei. Játékát hallgatva még azok lélegzete is eláll, akik a klasszikus zenére egyébiránt a fülük botját sem mozdítanák.

Demis Roussos világhírű énekes 2009-es koncertsorozata egyik állomásaként hazánkba is ellátogat, hogy negyvenéves pályafutását és megannyi zenerajongó szívét bearanyozó dalait felelevenítse. A hatvanhárom éves görög jelenség – hatvanmillió eladott koronggal és a létező összes díjjal a háta mögött – továbbra is aktív. Idén májusban megjelent Demis című új albumának témája az élet, a halál és természetesen a szerelem dilemmái.