hetilap

Ez alkalomból George és Laura Bush egy kettejük által írt levelet, egy
aranyérmét és II. Erzsébet angol királynő közelmúltbeli látogatásáról származó
tárgyakat helyezett el egy időkapszulában, amelyet az ötven év múlva esedékes
következő ünnepségsorozat keretében 2057-ben kívánnak kinyitni.

George Bush elnök ünnepi beszéde ugyanakkor az amerikai keresztény jobboldal
vezetőinek elégedetlenségét váltotta ki, akik azt várták, hogy az elnök
elődeihez hasonlóan méltatni fogja Jamestown keresztény gyökereit. Bush
elsősorban a demokrácia kezdeteként és az emberi erőfeszítés példájaként
említette a várost, amely „idővel a képviseleti kormányzás, a szabad vállalkozás
és a kulturális sokszínűség kiindulópontja lett”. A telepesekről megemlékezve
kijelentette: „Az ő történetük Jamestown történetének része, amely arra
emlékeztet, hogy az amerikai demokrácia dolga a szabadság áldásainak állandó
megújítása és kiterjesztése… Ma a demokratikus intézmények olyan helyeken is
meggyökereznek, ahol nemrég még elképzelhetetlen volt a szabadság” – jelentette
ki az elnök, Irakot és Afganisztánt konkrétan is megemlítve.

Amerikában ma sok keresztény úgy véli, az ország történelmére visszamenőleg
alkalmazzák a „politikai korrektség” fogalmát. A hivatalos eseményeket például
kezdettől nem is nevezték „ünnepségeknek”, mivel amerikai indián aktivisták a
telepesek érkezését „inváziónak” tekintik. A múltbeli amerikai elnökök általában
nem mulasztották el megjegyezni Jamestown korábbi évfordulóin, hogy a nagy
„vállalkozást” először Istennek ajánlották. Mindezek folytán élénk várakozás
előzte meg az elnöki beszédet, és heves vita folyt arról, vajon az elnök utal-e
majd a keresztény kezdetekre.

Jamestown alapítása tizenhárom évvel megelőzte a Massachusetts állambeli
Plymouthét, amely az alapító atyák partraszállásának helyeként vált híressé. A
város létrehozásának elsődleges célja az evangélium terjesztése volt, amit egy
anglikán lelkész, Richard Hakluyt álmodott meg – e célból gyűjtötte maga köré
azokat a hasonló érzelmű üzletembereket, akiknek a segítségével megalakították a
Virginia Társaságot. Céljaikat világosan megfogalmazták: elsősorban a keresztény
hit terjesztését kívánták elősegíteni az új világban: „prédikálni és
megkeresztelni a megtérőket, és az evangélium hirdetése által számos lelket
kimenteni a gonosz fogságából, hogy elősegítsék a kiválasztottak számának
betöltését”. Másodsorban, alárendelt célként pedig nemzetük dicsőségét és
hasznát is keresték az új világban.

1606. december 20-án százöt telepes és negyven tengerész indult el Anglia
partjaitól, hogy Isten dicsőségére felépítsenek egy új várost. Hakluytot, aki
ekkor már idős ember volt, a király nem engedte ilyen hosszú és veszélyes útra.
Helyette a titkára és barátja, Robert Hunt indult útnak a leendő kolónia
lelkészeként. A hajó több mint négy hónapos út után, 1607. április 26-án kötött
ki a mai Virginia állam partjainál. Mielőtt a szárazföldre léptek volna, Hunt
utasítást adott, hogy mindenki csendben várakozzon Isten előtt, és tartson
önvizsgálatot, hogy megtisztulva léphessenek ki az Újvilágba. Amikor később az
expedíció tagjai partra szálltak, egy két méter magas, durván megmunkált
fakereszt felállításával, melyet Angliából hoztak, Istennek ajánlották a
kontinenst. Itt hangzott el Hunt híressé vált kijelentése: „…erről a partról fog
elindulni az evangélium nemcsak erre az új földre, hanem az egész világra.”

Ezek után a telepesek visszatértek a Chesapeak-öbölben horgonyzó hajóra, és a
folyón feljebb hajóztak; végül a torkolattól mintegy hatvan kilométerre egy
szigetet választottak az új település helyszínéül, melyet királyuk iránti
tiszteletük jeléül neveztek el Jamestownnak. Letelepedve, a hajó kapitánya,
Christopher Newport kinyitotta a Virginia Társaság vezetői által adott levelet,
amely gyakorlati utasításokat tartalmazott a telepesek számára. A dokumentum
megnevezte a kolónia vezetésével megbízott tanács tagjait, akiknek elnököt
kellett választaniuk. Az elnök, akinek megbízása egy évre szólt, két szavazattal
rendelkezett a tanácsban, és többségi alapon kormányzott. A gyakorlati
tanácsokat tartalmazó listát a Társaság vezetőinek intése zárta: „Végül, és
legfőképpen, a virágzás és jó szerencse kulcsa, hogy mindenki egy akaraton
legyen országa és saját maga hasznát szolgálva, és félje és szolgálja Istent,
minden jó forrását. Mert minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám
plántált, kitépetik.”

Jamestown egészen 1699-ig volt Virginia állam fővárosa, később lakossága olyan
mértékben lecsökkent, hogy a 18. század közepére városként gyakorlatilag
megszűnt létezni. Ma azon a helyen, ahol az első telepesek partra szálltak,
ásatások, múzeumok és interaktív ismeretterjesztő kiállítások fogadják az
érdeklődőket. A város alapítására emlékező ünnepségsorozat keretében
koncertekre, előadásokra került sor a hétvégén, és természetesen az
elmaradhatatlan tűzijátékra. Számos híresség is tiszteletét tette az
ünnepségeken, melyeknek szervezésére köz- és magánforrásokból 4,7 millió dollárt
fordítottak.

Az ünnepi hétvége egy másfél éves programsorozat betetőzése volt, amelynek
előkészületei közel egy évtizedig tartottak. Virginia állam minden ötven évben
nagyszabású ünnepségekkel emlékezik meg Jamestown alapításáról. Az idei
ünnepségek újdonsága volt, hogy a szervezők igyekeztek a korábbiaknál
sokoldalúbban bemutatni a történelmet, és ennek jegyében felhívni a figyelmet
nemcsak az alapítókra, de a korábban ott élő indián törzsekre és a később
rabszolgaként behurcolt afrikai feketékre is.

Pocahontas az indián hercegnő

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek