Az elmúlt időben a szokottnál is nagyobb közel-keleti feszültségek közepette a nyugati tisztviselők és politikusok egymásnak adták a kilincset Damaszkuszban. A szíriai elnök ezalatt országa, Oroszország, Törökország és Irán részvételével új szövetségi rendszert képzel el.

A két hét múlva kezdődő dél-afrikai futball-világbajnokság kabalafiguráját Kínában gyártják, a rendezvény hivatalos himnuszát a kolumbiai popsztár, Shakira énekli, a vébé étterme természetesen a McDonald’s. A hárommillió belépőből Dél-Afrikán kívül a kontinensen csupán harminchatezer talált gazdára. A szervezők és a helyi közvélemény szerint az olimpia mellett a világ legnépszerűbb sporteseménye nem Afrikáé, hanem a FIFA-é. Pedig a dél-afrikai kormány ötmilliárd dollárt költött a futball-vbre.

Szomália partjai közelében tavaly kétszáztizenhét alkalommal támadtak meg kalózok kereskedelmi hajókat és negyvenhetet birtokukba is vettek. Az esetek túlnyomó többségében a túszul ejtett hajó rakományát és legénységét csak több millió dolláros váltságdíj ellenében engedték szabadon. Nem így történt azonban legutóbb a Moszkovszkij Unyiverszityet nevű orosz tanker esetében.

Vojkovics Tamás szombat éjjel vette észre, hogy behatoltak a kertjébe, és ellopták a motoros fűkaszáját. Úgy döntött, elégtételt vesz a feltételezett elkövetőkön. Magára vette permetezőkészülékét, berontott a néhány sarokkal arrébb lakó roma családhoz, és két személyt lefújt egy mindezidáig ismeretlen, savas anyaggal. A megtámadott fél ellenállt, dulakodás kezdődött. A harminckilenc éves Vojkovics Tamás meghalt. A rendőrség gyanúja szerint az egyik családtag - egy nő - agyonverte. Az eseményeket a szomszédok, egy munkatárs és a polgármester nyilatkozatai, illetve sajtóhírek alapján próbáljuk rekonstruálni.

A 85 oldalas kormányprogram legitimációs magyarázattal indul és törekvések felskiccelésével folytatódik, de itt meg is torpan, a konkrétumokkal adós marad. Az viszont már az elején kiderül, hogy a Fidesz miért gondolkozik alkotmányozó nemzetgyűlésben szimpla parlament helyett: ha a választók kétharmados, azaz alkotmányozó többséggel emelnek hatalomba valakit, akkor egyértelműen azt üzenik, hogy alkotmányozni is kell - gyakorlatilag egy biankó csekk alapján.

Miért rendelte haza Önt Robert Fico Martonyi János leendő magyar külügyminiszter látogatását követően? Diplomáciai hadüzenet volt csupán, vagy érdemi kérdéseket akartak személyesen megbeszélni?–ŰEz egy bevett diplomáciai gyakorlat annak jelzésére, hogy nem értünk egyet a magyar parlament azon eljárásával, amely közvetlenül érinti Szlovákia állampolgárainak közel tíz százalékát. A két ország közti jószomszédi és baráti együttműködésről szóló szerződés értelmében Magyarországnak egyeztetni kellett volna a szlovák kormánnyal. Ilyen egyeztetéseket irányoznak elő a Velencei Bizottság 2001-es határozatai Orbán Viktor korábbi miniszterelnöki gyakorlata kapcsán, és az európai kisebbségekért felelős biztos bolzanói javaslatai is. Magyarország új kormánya nem tett eleget ezen kötelezettségeinek. A szlovák külügyminisztériumban azt tettem, amit meg kellett tennem, majd visszatértem Budapestre.Az unió számos országában és még Szlovákiában is létező gyakorlat a kettős állampolgárság megadása. Ezekhez képest mennyiben kriminális a vonatkozó magyar törvény?–ŰHelytelen összehasonlítani a magyar és a szlovák állampolgárságról szóló törvényt. Azok a cseh és a szlovák állampolgárságot szabályozzák – a csehszlovák föderáció kettéválása után – bilaterális szerződéseken alapulnak, nem pedig az egyoldalú diktátumon, ahogyan ezt a magyar törvény esetében látjuk. Az új magyar törvény nem veszi figyelembe a párizsi békeszerződés 1947-ben rögzített tényleges határait, és újra életre hívja a Nagy Magyarországot, mely az első világháborúban megszűnt. A román törvény, amelyre a magyar politikai elit oly’ sokszor hivatkozik, az állampolgárság igénylésekor származási korlátokat szab, amit a magyar törvény a magyarokra vonatkozóan eltörölt. A magyar törvény már nem a családok összekapcsolódásáról, vagy humanitárius kérdésekről szól, hanem a bel- és külpolitika, sőt a geopolitikai eszközévé vált. Célja egy tíz évvel ezelőtti Fidesz-program megvalósítása: 15 milliós magyar közösséget létrehozni a Kárpát-medencében azáltal, hogy minden szomszédos országban lakó magyarnak intézményesített és jogi kapcsolata legyen a magyar állammal. Itt tehát a magyar nemzet politikai értelemben vett egységesítése zajlik, a választójog későbbi megadásának ígéretével. Ez tulajdonképpen a ’90-es évek háború utáni Balkánjához hasonló törekvés érvényesítése, beavatkozás egy szomszédos állam belügyeibe. Nem szeretnénk, hogy ellopják tőlünk a magyar nemzetiségű állampolgárainkat. Ők is a sikeres önállósodásunk részesei. A magyar törvény semmit nem nyújt nekik, csak jogi bizonytalanságot és újabb feszültségek forrásait. Ezekről a pártok képviselőivel tárgyalni próbáltunk, de sajnálatunkra visszautasították az egyeztetési kísérleteinket.Milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet Szlovákiának több százezer felvidéki magyar anyanyelvű adófizető magyar állampolgársága?–ŰA kockázat már abban megbúvik, ahogyan ön a kérdést felteszi. Nem léteznek semmilyen felvidéki adófizetők, csak a Szlovák Köztársaság állampolgárai léteznek, akik a törvényekkel összhangban befizetik az adókat. A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat akarja a szuverén állam említett állampolgárait felvidéki adófizetőkké változtatni. Mi alapvető különbséget látunk a nemzethez való tartozás és az államhoz való tartozás között. Nem engedhetjük meg, hogy gyengüljenek magyar nemzetiségű polgáraink kötődései a szlovák államhoz, hiszen már több mint 90 éve élnek velünk polgártársként a mai Szlovák Köztársaság területén. És azt szeretnénk, hogy ez így is maradjon. Olvassa el a magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslathoz és a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényhez tartozó parlamenti hozzászólásokat. A hatalmon lévő párt képviselőinek tapsvihara mellett a Jobbik képviselői egyebek közt a müncheni szerződést és a bécsi döntőbíróságot dicsérték, valamint határmódosításról beszéltek. A Hatvannégy Vármegye Mozgalom szélsőséges tagja annak örült, hogy ami a párizsi békeszerződés revizionista szimbólumok felelevenítését tiltó cikkelye miatt eddig nem válhatott valóra, most hivatalos államünneppé válik. Önöknél állami politikává vált a revizionizmus. Képzelje el, mi történne, ha a világháború utáni rendezéssel kapcsolatos elégedetlenkedésüket az unió más tagállamaiban is hasonló módon kezdenék kifejezni az egyes befolyásos politikai pártok. Itt sokkal többről van szó, mint a Szlovák Köztársaság állampolgárairól. Egy revíziós tragédiát már megéltünk. Nem akarjuk, hogy a Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárai fizessenek rá a feltámadó revizionizmus felelőtlen politikájára. (Sz. Z.)

Kettős arcot mutatunk az uniós források felhasználása terén. A számok vonat­kozásában jók vagyunk, hiszen régiós összehasonlításban a kezdetektől az élbolyban végzünk a lehívott pályázatok tekintetében, ám a célokat, a felhasználás területeit, s így az eredményét számosan bírálják.

Európa legnagyobb baja, hogy előítéleteinek foglya, s önmagát tekinti a civilizáció egyedüli birtokosának – mondja Ayse Kulin, az egyik legrangosabb török írónő pécsi látogatása alkalmából. A Törökországban 2002-ben megjelent, Az utolsó vonat Isztambulba című művének magyar fordítása most került a könyvesboltok polcaira – erről, a hagyomány és modernitás harcáról, a köztes lét élményéről kérdeztük a jövőre hatvanadik életévét betöltő írónőt.

Hazánkban a válság nem hozott nagyobb visszaesést az ingatlanfejlesztések terén, mint a környező országokban, hozzánk képest mégis hatalmas tempóban épül a kelet-európai régió. Bár az elmúlt időszakban országos szinten növekedés volt tapasztalható például az egészségügyi beruházások terén, tanintézetek felújításánál, és hetvenkét városközpont is megújul uniós forrásból, de sokkal több projekt is megvalósulhatott volna. Az építkezések meghiúsulásában nemcsak a pénz hiánya, hanem az egyéni és társadalmi hozzáállásunk játssza a főszerepet.

A közvélemény jelentős része szerint az ország egy totális politikai, gazdasági, morális válság felé csúszik. Igaz ez?

A világ már majdnem elfelejtette, hogy milyen szörnyű következményekkel járhat egy vulkán­kitörés. Az izlandi Eyjafjöll hosszú álomból való ébredése azonban újból megmutatta, hogy az ember mennyire ki van szolgáltatva a természet erejének. Pedig a történelem során szinte minden pusztító vulkánkitörést feljegyeztek.

„Barátom! Engedd meg e megszólítást azon mult emlékének nevében, mely a hosszú számkivetés keservei, a hazafi bánat és családi bú minden súlya alatt előttem mindig szent maradt. Mi nemcsak elvrokonok, de barátok is valánk, a szó nemesebb értelmében, férfi korunk szebb szakán keresztül, midőn még egy irányban haladtunk a hazafiui kötelesség ösvényén” – ezekkel a szavakkal kezdődik Kossuth Lajos 1867-ben Deák Ferenchez írt, úgynevezett Cassandra-levele. A száműzetésben élő egykori kormányzó a Magyar Újságban május 26-án megjelent írásában azt vetítette előre, hogy amennyiben Magyarország nem tart ki a teljes függetlenség igénye mellett, és a kiegyezésben részben összeolvad Ausztriával, az a nemzet végét fogja jelenteni. A mitológiai Kasszandra, a trójai Priamosz király lánya volt, akinek senki nem hitt ugyan, ám jóslata mindig beteljesült. „Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!” – szólította fel a kiegyezéspárti Deákot az egykori harcostárs.Kossuth szerint azzal, hogy hazánk lemond a hadügy és a külügy, valamint a hozzájuk kapcsolódó pénzügy irányításáról, elveszti önálló államiságának „attribútumait”, mi több, megtagadja 1848–49 szellemét. Mint írta: „[Magyarország] a legfontosabb ügyekben idegen avatkozástól menten önállólag nem intézkedhetve idegen érdekek vontató kötelére akasztatik; hogy a nagyon alárendelt szerepre kárhoztatott magyar miniszterium többé teljességgel nem független s hogy ezen jogfeladások mellett a magyar országgyűlés alig lehet egyéb, mint egy megszaporított megyegyűlés.”Hasonlóképpen végzetesnek ítélte a Habsurgokhoz való kötődést amiatt is, mert ezzel a nemzeti önrendelkezési törekvéseikben akadályozott nemzetiségeket saját ellenségeinkké tesszük, és ezért a bi­rodalommal együtt mi sem kerülhetjük el a bűnhődést.    „Látom azt, hogy a magyar nemzet épen azon perczet választja kétségbeesni állami jogainak teljes valósíthatása felett, midőn minden nemzet, a nagy Angliától a kis Crétáig érzi, hogy a kor szelleme, kor iránya, s a politikai viszonyok a jogvisszaszerzésnek vagy a jogfejlesztésnek kedvezők. Ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb állami jogairól, és lemond oly módon, lemond, magát oly politikának eszközéül szegődtetve, mely szomszédainkat ugy nyugat mint kelet felé ellenségeinkké teszi; a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását, a Horvátországgali kiegyezkedést lehetetleníti, s a szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambitióknak czéltáblául tűzi ki” – írta, visszanézve meglehetős éleslátással.Kossuth ellenvetései ellenére három nappal később az Országgyűlés elfogadta a kiegyezési alaptörvényeket, amelyeket megkoronázása után I. Ferenc József szentesített. A turini remete mintha előre érezte volna ezt. „Ugy látszik, mindez már kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt registrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem a végett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak: Nézz körül magasb államférfiui tekintettel s fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé vezeted a Hazát, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak; a Hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő perczét, de a változhatlan multat s a közelgő jövőt is szeretnünk kell” – fogalmazott Kossuth Lajos. (K. D. G.)

A magyar közvéleményben mindmáig feldolgozatlan Trianon-szindróma, és ezzel szoros összefüggésben Franciaországnak az első világháború után Kelet-Közép-Európa területi rendezésében játszott, gyakran még ma is heves indulatokat kiváltó szerepe okán fontos, hogy választ keressünk arra a kérdésre: hogyan viszonyult e nagyhatalom régiónkhoz az első világháború idején?