Az ellenzék szerint a kormány intézkedései miatt főleg vidéken nagyon mély szociális válság fog kialakulni: egyesek már éhséglázadásokat vizionálnak. Ön nem tart ilyentől? –ŰElőször is azért hiteltelen, amikor a jelenlegi ellenzék minket kér számon, mert éppen az ő gazdaság-, szociális és családpolitikájuk vezetett oda, ahol most tartunk: a segélyezési rendszert teljesen összekeverték a családtámogatási rendszerrel. A támogatás mellett nem állítottak követelményeket, pedig szerintem már a gyereknevelésben is alapvető, hogy nemcsak adni kell, hanem követelni is. A másik, amit elrontottak, hogy az átláthatatlan szociális támogatási rendszer következtében jóval többet lehetett összeszedni segélyekből, támogatásokból és esetleg feketemunkából, mint tisztességes munkából. Az érintettek semmiféle járulékot nem fizettek az ország költségvetésébe, ráadásul elhitték, hogy a társadalomnak kötelessége eltartani őket, és hogy ennek fejében nem kell semmiféle ellenszolgáltatást nyújtaniuk. Azok az emberek, akik tisztességgel dolgoztak, de csak a minimálbérhez közeli fizetést kaptak, joggal háborodtak fel, hogy ők minden támogatási rendszerből kimaradnak. Mi most mindezen változtattunk, de ez nem egy azonnal megoldható feladat. Az volt az eredeti kérdés, hogy nem tart-e éhséglázadásoktól. –ŰAzokon, akik szociális szempontból nagyon nehéz helyzetben vannak, megpróbáltunk több lépésben is segíteni: ezért tartottuk fönn a gáz- és távhőtámogatást, ezért alakítottuk át úgy a rendszert, hogy szeptembertől a hagyományos fűtéssel rendelkezők is kaphatnak támogatást. Ez éppen azokon a vidéki honfitársainkon segít, akik eddig sok szempontból kimaradtak a támogatásból. És ugyanezért folytattunk kemény küzdelmet a bankokkal a veszélyeztetett hitelkárosultak érdekében. De hadd osszak meg egy friss tapasztalatot: Lengyelországban, Szlovákiában, Erdélyben, a Felvidéken vagy akár Csángóföldön is azt tapasztaltam, hogy sokszor a legnagyobb szegénység mellett is tisztességesen élnek az emberek, és a legkisebb, talpalatnyi földet is megművelik. Az, hogy egy csángó faluban egy kert ne legyen bevetve, ez elképzelhetetlen. Visszatérve Magyarországra, azok, akiknek nincs munkájuk, a közmunkaprogramban 32 ezer forint körüli összeget kaphatnak havonta. Ha pedig közmunka sincs, 28 ezer forintra számíthatnak. Ebből lehetetlen megélni. –ŰA valóban rászorultak, akik nem kapnak közmunkát, továbbra is részesülnek támogatásban. De van itt egy komoly probléma: most azon dolgozunk, hogy egy éven belül összekössük a ma még átláthatatlan támogatási rendszereket, ugyanis az önkormányzatok szociális osztályain ma nem tudják megmondani, hogy egy segélyért sorban álló család még honnan és mennyi pénzt kap kézhez, akár gyes, akár családi pótlék, önkormányzati és különböző szociális segélyek formájában. Van arra vonatkozó adat, hogy az átláthatatlan rendszerben mennyi pénz áramolhat ki indokolatlanul? –ŰAz átláthatatlanság miatt jelenleg még becslések sincsenek erre. De hogy ne csak a szigorítást nézzük: kiterjesztettük a Karitatív Tanács feladatát – ebben a testületben egyházak és a Vöröskereszt civil szervezetei dolgoznak –, összekötöttük egy szintén nagy civil szerveződéssel, a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel: ahol gond van az élelmezésben, ott segítenek. A nyáron több mint kétmilliárd forintot költünk gyermekétkeztetésre. Érthető, ha gazdasági válságban a kormányok spórolni próbálnak, de ebből még nem lesz fellendülés. Ahhoz az kellene, hogy a világpiacon is eladható termékeket gyártsunk. –ŰHangsúlyozom, hogy a mi szakterületünkhöz a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességű emberek tartoznak. Több tízezren dolgoznak ezen a területen, és még több tízezren tudnának, mert a megrendelésállományunk folyamatosan növekszik. (Az államtitkár munkatársa két pólót hoz be.) Nézzék meg ezeket a pólókat: fogyatékossággal élő emberek gyártják. Mennyit keresnek azok, akik ezeket a pólókat készítik? –ŰKeveset, sajnos, minimálbért. Az egész rendszert egyik napról a másikra nem tudjuk átalakítani. De a következő lépés az, hogy az Európai Unióban hangoztatott esélyegyenlőség jelenjen meg minden területen. Hamarosan megkezdik a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatát. Előfordulhat, hogy nagyon sokan elveszítik az ellátást. Őket fel tudja szívni a munkaerőpiac? –Űhárom-négy évvel ezelőtt szemléletváltás történt: már nem az a fő szempont, mint évtizedekig Magyarországon, hogy kinek mekkora a leszázalékoltsága, hanem, mint Európa nagy részén, hogy hány százalékos a megmaradt munkaképessége. Például az egyik főosztályvezetőnk egy látássérült, vak ember. Kísérővel közlekedik, de jogászként nagyon sok feladatot el tud látni. Nagyon sokan vannak, akik valóban valamilyen betegség, fogyatékosság miatt élik így az életüket, és érdekes módon nagy részük törekszik arra, hogy munkahelyet találjon. De valljuk be, köztudott, hogy sokan visszaéltek a felülvizsgálati rendszerekkel.Az Orbán-kormány százezer embert akar visszavezetni ebből a társadalmi rétegből a munkába. Ha még nem volt felülvizsgálat, honnan tudják az eredményt? –ŰNem szerencsés számokról beszélni, hiszen nem volt még kormánydöntés. Ez a szám elhangzott, az érintettek pedig azon háborodtak fel, hogy miért éppen százezer? Honnan tudják előre? –ŰA tömegbe, akiket vissza szeretnénk irányítani a munkaerőpiacra, nem csak azok tartoznak, akik visszaéltek a minősítéssel, hanem azok is, akik a megmaradt munkaképességükkel tudnának dolgozni. Számukra is munkalehetőséget ajánlunk. Magyarországon a megváltozott munkaképességű embereknek csak a 10 százaléka jut álláshoz, miközben Nyugat-Európában 30-40 százalék ez az arány. –ŰÍgy van, ezért indítottuk el tavaly a Segítő Vásárlás mozgalmat, aminek pontosan az az üzenete, hogy nem elég a támogatási rendszer elejébe beletenni a pénzt – sok tízmillárdot évente, ami egyébként jogosan volt csökkenő mértékű –, miközben a kimenetre nem fektetnek hangsúlyt. A kimenet az, hogy legyen termék és legyen piac. Elképesztőnek tartom, hogy a magyar államigazgatás eddig csak támogatta a fogyatékossággal élőket foglalkoztató cégeket, de ugyanezektől a cégektől nem rendelt semmit. Most ezen is változtattunk. Például miben? –ŰA konzultációs kérdőívek borítékjainak hajtogatásában olyan cégek vehettek részt, melyek fogyatékokkal élő, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak. Vagy: ha a szociális tárca elektronikusan mozgatható ágyakat rendel, akkor a közbeszerzési törvény keretein belül, mondjuk, a magyar börtönökben elkészített termékeket vásároljuk meg. Ha jól értettük, az előbb megdicsérte szocialista elődeit. Kiss Péter vezette be a rehabilitációs támogatást, vagyis hogy minél többen térjenek vissza dolgozni. –ŰValószínűleg nem vagyok a szocialisták kedvence, mert elég keményen szoktam bírálni őket, de tény, hogy a regnálásuk második felében elindult a szociális ellátórendszer átalakítása, az otthoni ápolás és a nappali ellátás, és ez jó irány volt. De még egyszer hangsúlyozom, hogy a folyamat végét nem változtatták meg, és ez nagyon nagy baj. Csak egy példa: négy állami, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cég közül kettőnek is van nyomdája, ennek ellenére a nyomdai termékeket a másik két cég még véletlenül sem ezektől rendelte. Ezek apró dolgok, de mégis jellemzőek. Önök újra akarják gondolni az önkormányzatok feladatrendszerét, ami érinti a szociális kérdéseket is. Előfordulhat, hogy az állam jobban beszáll a szociális ellátórendszerekbe? –ŰNem. Már csak azért sem, mert a szociális ellátórendszerre nem csupán a racionalitás, hanem bizonyos érzelmi elemek is hatnak, és mind az egyházaknak, mind a civileknek óriási szerepük van. Ezt nem lehet kihagyni, márpedig egy fö-lülről vezérelt állami rendszerben ez a rész sérülne. Szintén az Ön hatáskörébe tartoznak a nevelőintézetek. Ez a rendszer sem sikertörténet huszonöt év távlatából: nagyon sok intézeti lányból lett prostituált, a fiúkból bűnöző. Van valamilyen receptjük? –ŰEgyértelmű, hogy sokkal nehezebb nagy tömegben nevelni gyerekeket. Reményeink szerint uniós forrásból elindíthatunk egy kitagolási pályázatot, hogy a legnagyobb intézetek kisebbe költözzenek, ami korszerűbb körülményeket biztosít számukra. Emellett próbáljuk erősíteni a nevelőszülői hálózatot. Persze az ideális az lenne, ha minden gyerek a saját családjában nevelkedhetne, de az sem megy, hogy a szülők egyszer beadják állami gondozásba, mert úgymond nincs energiájuk a gyerekre, máskor meg kiveszik, mert szükség van az utána járó családi pótlékra, amikor meg véget ér az állami gondoskodás, akkor a gyerek otthonteremtési támogatásából élnek néhány hónapig. Éppen ezért a nevelőszülői rendszer felé próbálunk elmozdulni, mert nagyon fontos a lelki tartalom. Többször beszélt arról, hogy a szociális kérdésekben az erkölcsi vonatkozásokat is fontosnak tartja. Hogyan tudja az állam erkölcsössé nevelni a polgárait? Egyáltalán, feladata ez? –ŰMinden emberben – vallásosban és nem vallásosban egyaránt – ott van a bűn, ugyanakkor próbál is küzdeni ellene. Ezért úgy látom, hogy a valódi hitelveken nyugvó egyházak megerősítése alapvető, mert szerepvállalásuk nélkülözhetetlen az oktatási, szociális és gyermekvédelmi rendszerben.
