Az Egyesült Államokban pillanatnyilag 14 millió embernek - a lakosság 9 százalékának - nincs munkája, a munkanélküliek több mint fele fél évnél hosszabb ideje van állás nélkül. Ez rendkívül magas arány, és távol marad Obama 2009 februárjában tett ígéretétől. A frissen beiktatott elnök akkor azt prognosztizálta, hogy az általa életbe léptetett gazdaságélénkítő csomag hatásaként már 2009 nyár végére 8 százalékra esik a munkanélküliek aránya, 2011 nyarára pedig 6,8 százalékra. Ez végül annak ellenére elmaradt a várakozásoktól, hogy tavaly nyáron úgy tűnt, megindult végre a gazdasági növekedés - mostanra azonban ismét megtorpant.
Az amerikai jegybank, a FED az idei évre mintegy 3 százalékos, jövőre pedig 3,8 százalékos gazdasági növekedést jósol, ami arra elegendő, hogy a munkanélküliség 8 százalék körülire csökkenjen. Ez pedig rossz hír Obama elnöknek, Franklin Delano Roosevelt óta ugyanis még nem választottak újra elnököt 7,2 százaléknál magasabb munkanélküliségi mutatóval. Ezekkel a gazdasági adatokkal pedig Obama könnyen ugyanazzal a kérdéssel szembesülhet, amelyet Ronald Reagan tett fel az amerikai népnek Jimmy Carterrel vívott televíziós vitájában, 1979-ben: „Tegyék fel maguknak a kérdést: jobban élnek-e, mint négy évvel ezelőtt, többet tudnak-e vásárolni, mint négy évvel ezelőtt, magasabb vagy alacsonyabb a munkanélküliség, mint négy évvel ezelőtt."
Nos, ezekre a kérdésekre a válasz elég egyértelmű, de a meccs természetesen még nincs lejátszva. Egy friss Rasmussen felmérés szerint a biztos szavazók 45 százaléka úgy gondolja, hogy Obama elnök jó munkát végez nemzetbiztonsági területen, szemben a szavazók közel 30 százalékával, akik szerint az elnök ezen a területen (is) gyengén teljesít. A nemzetbiztonsági kérdésekben kapott jó pontok sokat számítanak, különösen 2001. szeptember 11-e óta, de minden elemző arra figyelmeztet, hogy választáskor ez nem elég. Az idősebb George Bush népszerűsége a megnyert Öböl-háborút követően az egekbe szökött, ez azonban nem tudott javítani a gazdaság bajain.