A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat magán viseli a fideszes „jogszabálygyár" sérülékenységének valamennyi ismérvét, vigaszul szolgáljon azonban, hogy a hozzá benyújtott nyolcvanvalahány módosító indítvány több csorbát is kiköszörül. Már az érintett bizottságok (emberi jogi, alkotmányügyi, oktatási) ülésein érzékelhető volt, hogy az előterjesztők és az ellenzék álláspontja minimumkérdésekben tud majd csak közeledni, minthogy az is, hogy a vita színvonalának silányításán a Jobbik fáradozik leginkább.
A szocialisták szónokai (Nyakó István és Lendvai Ildikó) a vallási tevékenység törvényi definícióját határsértésként és az állítólagos visszaélésekre adott rossz válaszként értékelték, mint amely szerintük a bíróság számára is értelmezhetetlen. Támogatták ugyanakkor a negatív meghatározást (mi nem vallási tevékenység), mivel azzal az állam nem sérti a polgárai lelkiismereti és vallásszabadságát. Sértik viszont megközelítésükben a törvény egyházakat felsoroló mellékletei. Ennek kapcsán 115 éves visszalépésről beszéltek a jogfejlődésben, a hívők közötti diszkriminációról, valamint az egyházak állam előtti egyenlőségének elsöpréséről. Úgy vélik, a jelenleg hatályos vallástörvény alkalmat adott az úgynevezett bizniszegyházak kiszűrésére, és hogy ebből nem volt egy szekérderékaljnyi, az éppen a probléma talmi voltára bizonyíték. Kérik tehát, hogy a bíróság ne vonhassa meg a jóhiszemű joggyakorlás lehetőségét - ráadásul visszaható hatállyal - több mint 200 egyháztól, és ily' módon az új jogszabály ne állítsa be indirekte bizniszegyházaknak őket.
Nyakó új „egyházi kasztrendszerről" is szólt, mégsem e mondatai, hanem az iskolaátadások kapcsán használt „21. századi kényszertérítés" kifejezés csapta ki végleg a biztosítékot a jobboldalon. Szavai alapján a képviselő arra gondolhatott, hogy amikor egy egyház átveszi az önkormányzattól a környék egyetlen iskoláját, és abban kötelezővé teszi az „ideológiai idomulást" (hittan, egyházi ünnepek, mise stb.), akkor a más vallású vagy vallástalan diáknak és szülőjének több ponton is sérül a világnézetileg semleges oktatáshoz való alkotmányos joga. Aktuális muníciót a keceli iskolaátadásról szóló, nagy port kavart ügy szolgáltatott a szocialista érveléshez, melyről a kormánypárti felszólalók elszigetelt és kezelhető anomáliaként, egyszersmind a vallásszabadság megnyilvánulásaként beszéltek. Lanczendorfer Erzsébet kereszténydemokrata képviselőasszony pedig így: Nyakó képviselő úrnak inkább azok miatt a gyermekek miatt kéne aggódnia, akik szándékuk ellenére nem jutnak hozzá ideológiai neveléshez.
2011. 07. 01. (XV/26)
