Milyen produkcióval készül a szeptember 4–11-e között megrendezésre kerülő Zsidó Kulturális Fesztiválra?– Az elmúlt években alkottam meg egy sajátos műfaji elnevezést arra, amit csinálok, ez a szózene. Ahogy az elnevezés sejteni engedi, ez a beszéd és a dal, az irodalom és a zene határán egyensúlyozó műfaj, még stílszerűbben, dalliteráció.Ehhez egy szintén saját gyártású szlogen is társul: „a szó zenél, a zene beszél”. Mindez a gyakorlatban a megzenésített vers, a rap, a sanzon, a slam poetry és még sok más stílusirányzat elemeiből építkező zenei költészet.Az iménti meghatározás azért nem fedi le az általam alkotott művek összességét, mert jobbra-balra kilógnak belőle versek, illetve különböző stílusú hagyományos dalok. Ez utóbbi kategóriába tartozik egy eddig kevéssé ismert, valamint egy teljesen új dalom a vészkorszak kisemberéről, melyet most fogok bemutatni, e témában természetesen a Rosenberg Dani mellett. Az esemény unikalitását zenei szempontból mindemellett az adja, hogy akusztikus, de a popzenében is gyakran használt hangszerek mellett, klasszikus vonósnégyes is fog kísérni.Hogyan születnek a dalai? Honnan inspirálódik, mi a dalszerzés folyamata?– A dal a szöveg és a zene együttélése, összecsengő működése, az egyik legkiválóbb művészi kifejezési forma. A dalszöveg a zene nyelve, a zene beszéde. A dalszöveg megjeleníti a zenében meglévő, de még körvonalazatlan üzenetet. A dalok többségében úgy keletkeznek, hogy zenei témákat kapok olyan kiváló zeneszerző társaimtól, mint Szentkirályi György – aki ezúttal is kísérni fog –, illetve ifj. Balogh Ferenc és Fejes Zoltán. Ezután a zenei témát hallgatva, bizonyos módon vizualizálom, megsejtve a benne rejlő üzenetet. Emellett én magam is írok zenéket, de ezen a téren el vagyok kényeztetve.A fellépések előtt hogyan koncentrál, hangolódik az eseményre?– A próbákon, a gyakorláson, az összekötő szövegek vázlatos megszülésén túl hagyom, hogy hasson rám az adott esemény karaktere, és óriási szerepe van a spontaneitásnak is.Mit jelent Önnek a Zsidó Kulturális Fesztivál?– A Zsidó Fesztivál egy rendkívül jelentős kulturális eseménysorozattá nőtte ki magát, nagynevű nemzetközi és hazai sztárokkal. Puszta megléte, pláne színvonala, kiváló jel-adás a magyarországi zsidóság jelenleg is meglévő vitalitásáról, kreatív képességei-ről, jelenlétéről. Számomra mindezen túlmenően azért bír óriási jelentőséggel a fesztiválon történő fellépésem, mert én ebben a közegben nevelkedtem akkor, amikor a hazai zsidóság még messze nem artikulálta magát ennyire, legalábbis semmiképpen sem identitásának ilyen hangsúlyos vállalásával.Sokan a zsidóságra szeretik rávetíteni a kommunizmus vagy a zsidó származású kommunisták bűneit. A valóság azonban az, hogy az identitásukat valóban vállaló, vallásos és cionista zsidók a Kádár-rendszer alatt kirekesztett státuszban éltek, olykor a börtönbüntetést is el kellett viselniük, például cionista szervezkedés ürügyén.Visszatérni gyermekkorom helyszínére, szellemi, kulturális közegébe a felnőttként markánsan felvállalt zsidó-keresztény identitásommal, nos, ez fantasztikusan különleges ajándék számomra, amelyben a Mindenható kezét látom. Szeretném visszainjektálni a sajátos pesti zsidó kávéházi humor és atmoszféra világába, az abból a múlt század első felében még hiányzó, vagy rejtett módon megbúvó spirituális dimenziót. Erről is szól a szeptember 5-én, a Dohány utcai nagy zsinagógában sorra kerülő koncertem. (x)
_81a2ced4.jpg)
