Egy éve nyáron több mint egymillió menekült indult meg Németországba, amikor Merkel kancellár voltaképpen meghívta a szíriai háború több százezer áldozatát. Merkel erős személyiségét és megalapozott döntéseit ismerve meglepő volt, ahogyan a kancellár a szíriai menekültek kérdéséhez hozzáállt. Noonan Angela Merkel egy közeli ismerősének beszélt erről, aki a kancellár védelmében szólva mondta: – Merkel hitte, hogy ideákat követve cselekszik, tehát Németország történelmi bűnét, a nácizmust, a népirtásokat és a kisebbségek megalázását egy morális diadal, a tárt-karok-politika követheti.
Noonan szerint ez a narratíva elfogadhatatlan, mert a kancellár döntése alapjaiban hibás.
„Merkel asszony nem magára vette ennek a jelentős kulturális változásnak a terhét, hanem azokra a társadalom perifériáján lévő emberekre hárította, akik nem rendelkeznek elég erőforrással ahhoz, hogy viseljék e terhet, nincs különleges védelmük, pénzük vagy kapcsolataik. A kabinet és a német kormány, a média és a kulturális elit, akik ünnepelték Merkel döntését, soha nem kerültek (és nem is fognak kerülni) olyan helyzetbe, amikor döntésük következményei befolyásolnák életüket” – írja Peggy Noonan, aki úgy látja: az új kultúrák integrálása és a hétköznapi feszültségek kezelése, a bűnözéstől és a szélsőségesektől való félelem a védtelenek terhe lett. A változások nyomán az átlagemberek egy olyan küzdelembe csöppentek, amelynek nem látjuk a végét, pontosan azért, mert azok, akik megállíthatnák, nem törődnek azokkal, akik a terheket viselik. Ezen felül ráadásul durva megaláztatásban is részesültek Merkel politikájának támogatói részéről, hiszen amikor a közép- és munkásosztály felháborodását fejezte ki Merkel politikájának következményei miatt, akkor az elit „xenofóbnak”, „szűklátókörűnek”, „rasszistának” bélyegezte őket. Azokat viszont, akik a döntést meghozták, ám annak következményeit soha nem viselték, „humanistáknak”, „emberjogi harcosoknak”, „könyörületeseknek” kiáltotta ki a mainstream nyilvánosság.
Noonan szerint a legnagyobb probléma az, hogy a politikai, gazdasági és médiaelit elszakad a társadalomtól, és nem érez semmiféle hűséget vagy kötelezettséget irányába. „Lényegében nem csupán elszakadásról van szó, hanem arról, hogy a felsőbb réteget nem érdekli az a kisember, aki nem az ő asztaluknál ül. A kisember, aki kénytelen tudomásul venni, hogy vezetői saját önzésük miatt megfeledkeztek róla, miközben üres ígéreteket puffogtatnak, és saját erkölcsi fölényükben tetszelegnek.”
Noonan szerint az Egyesült Államokban sem jobb a helyzet. A Wall Street régen államférfiakat termelt ki, ma igazi polgárokat se, állítja a publicista. Az igazgatók inkább törődnek a profit maximalizálásával, részvényértékekkel és a globális gondolkozással, mint hogy Amerika előnyére fordítsák, amit tesznek.
Ráadásul nem csak a Wall Street, de a Szilikon-völgy urai sem foglalkoznak nemzeti érdekekkel: „Nem érdekli őket Amerika, inkább – nos, ők valószínűleg azt mondanák – a jövő.”
Nem jobb a helyzet a szórakoztatóiparban sem: Noonan úgy látja, hogy a hollywoodi gazdagok saját családjukat féltve őrzik a kulturális hanyatlástól, amit jelentős részben épp ők idéznek elő munkájuk során; nem foglalkoznak viszont azoknak a szegény családoknak a gyerekeivel, akik az ő beteg üzeneteiken nőnek fel.
„Furcsa, hogy a gazdasági, politikai vezető elit folyamatosan felejti el azt a gondolatot, hogy egy nemzethez tartozik, hogy van ehhez kapcsolódó felelőssége, és hogy kéne némi lojalitással vagy legalább tisztelettel viseltetniük népük irányába” – írja a The Wall Street Journal rovatvezetője.
Noonan egy olyan, szíriai menekültekről szóló hírrel zárja írását, amit nem hallhattunk a mainstream médiában. A Külügyminisztérium jelentése alapján, Virginia államban a menedékkérőket azokba a városokba telepítették, ahol kicsi a fizetés és nagy a munkanélküliség. Ezek a helyek messze vannak a gazdagok lakta kerületektől. A százhuszonegy menekültből száztizenkettőt legalább 100 mérföld távolságra helyeztek el a fővárostól. „A gazdag körzetek, ahonnan a médiát és a kormányzatot irányítják, csupán kilenc menekültet fogadtak be."
Névjegy
2016. 08. 26. (XX/34)
