Az elmúlt évtized egyik legtöbbet használt politológiai fogalma lett az irányított demokrácia, köszönhetően a Vlagyimir Putyin által kialakított sajátos orosz rendszernek. A formálisan a demokrácia kereteit megtartó berendezkedés a valóságban szűkíti a választási lehetőségek számát, így a polgárok szabad döntéseiket az állam által meghatározott keretek között hozhatják meg. Minimális a lehetősége annak, hogy az irányított demokráciában váratlan fordulat álljon be, mert a régi mondás szerint „szabad országban szabad ember azt teszi, ami szabad”. Az így hatalomra került elit aztán a választók felhatalmazásával lényegében kontroll nélkül gyakorolja az akaratát. Az irányított demokrácia természetesen a médiát is igyekszik áramvonalasítani annak érdekében, hogy a közvélemény minél könnyebben felismerhesse azt, hogy mi is a helyes döntés.
Ma úgy gondoljuk, hogy ezeket az eszközöket leginkább Oroszországban, Törökországban, vagy éppen Magyarországon használják. Nincs hét, hogy ne jelennének meg cikkek a nyugati sajtóban (és a rájuk szorosan figyelő hazai médiumokban) a „putyinista média” nemzetközi terjeszkedéséről. Legutóbb a Financial Times írt részletes cikket a magyarországi sajtószabadság helyzetéről, Orbán fokozza a szorítást a magyar médián címmel.
A kelet-európaiakban a diktatúra idején az a kép alakult ki, hogy a vasfüggöny túloldalán a sajtó korlátozás nélkül megírja a valóságot, és a jól informált közvélemény szabadon alakíthatja ki a tények alapján a maga véleményét.
2016. 08. 26. (XX/34)
