Itt vagyok hát az ügyeletes kórházban. Az óra az éjfélt üti, a kubai könnyűsúlyú öklöző meg venezuelai ellenfelét (a portás a riói eseményeket figyeli a sportcsatornán), a recepciós hölgy adatot egyeztet, kifaggat. A legközelebbi hozzámtartozó számát kéri. Ennyire súlyos a helyzet? – kérdem én, mire ő, nyugtatólag: Ennyire nem. De majd jön a doktornő. A telefonszám, a legközelebbimé, azért kell, mert bármi előfordulhat: legutóbb például elláttak egy holland nőt, és mivel nem volt biztosítása, kiállították a számlát. A nagy kavarodásban aztán – aznap három osztály ügyeletét látta el a recepciós hölgy – valahogy elfelejtődött a fizetés. „És ha nem kértem volna el a nő hozzátartozójának a számát, tőlem vonják le az ötvenezer forintot. A fizetésem fele” – magyarázza a recepciós.
Ül mellette egy másik nő, az asszisztens, ő vesz vért, ő mér vérnyomást, lázat, ki tudja, mi mindenhez ért még. De amíg nem jön a doktornő, csak beszél, képeket mutat a telefonján a recepciósnak. Van neki egy unokahúga, még csak kétéves, de azt mondta, vállalati jogász akar lenni. Vállalati jogász. Meg azt is mondta a szomszéd kislánynak, hogy elmúlhat bármennyi idő, az ő barátságuk örökre megmarad. Kétéves a kislány.
Én ötven múltam, de csak magamat okolhatom ezért az estéért. Világháló-látott ember vagyok, úgy gondoltam, nem fogok össze-vissza rohangálni, majd én megállapítom, mi bajom van tulajdonképpen. Mert a tünetek már napok óta jelentkeztek. Honnan, honnan nem, eszembe jutott a hólyaghurut szó. Vagyis, hólyaghurutom van! Állapítottam meg. Én. Aztán a szakirodalomban találtam hozzá tartozó tüneteket, melyek valóban jelentős átfedést mutattak mindazzal, amit a napokban átéltem. Na most. Világháló-látott ember ilyenkor mit tesz? Elmegy a háziorvoshoz, lehetőleg fél órával a rendelési idő vége előtt, felvázolja a diagnózist, majd antibiotikumot kér. Szegény háziorvos meg enged, mivel tudja, hogy a körzeti urológiára már nincs esély eljutni, talán ha negyednap, és ha a betegnek igaza van – ami nem zárható ki –, az urológián is így járnának el.
2016. 08. 26. (XX/34)
