"Utolérte a szerepe" a népszerű színészt, James Caviezelt, aki Jézus Krisztust játszotta Mel Gibson tavasszal bemutatott filmjében, A passióban. Mexikói útja során rajongók ezrei igyekeztek rávenni, hogy csodákat tegyen közöttük, úgy, "mint a filmben". A kelet-mexikói Veracrúz állam lakóinak nehéz volt megmagyarázni, hogy valójában nem Jézus Krisztus jelent meg közöttük, hanem annak filmbeli alakítója, aki egyhetes látogatásra érkezett az országba. 

Magyarországon és egész Kelet-Európában is nemzedékek nőttek fel abban a hiszemben, hogy a cionizmus valamiféle szitokszó, maga a mozgalom pedig sötét üzelmeket takar, természetesen a zsidó világösszeesküvés részeként. Talán még ma is keveset tudunk a modern Izrael megalakulásában döntő szerepet játszott politikai cionizmusról és atyjáról, a budapesti születés? Herzl Tivadarról, aki július harmadikán múlt száz éve, hogy elhunyt.  A fáma szerint halálos ágyán Herzl jellegzetes humorával utoljára még felszólította népét, hogy nehogy valami ostobaságot csináljanak, amíg ő halott lesz… Egy dolog biztos: a politikai cionizmus megalapítója nem mindennapi örökséget hagyott hátra népének: "Bázelben megalapítottam a zsidó államot… Talán öt év múlva, de ötven év múlva biztosan mindenki észre fogja venni."

"Az új Európai Alkotmány aláírására ugyanabban a teremben fog sor kerülni, ahol 1957-ben az Európai Gazdasági Közösséget alapító hat ország vezetői aláírták a Római Egyezményt" – jelentette be Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök Jacques Chirac francia elnökkel folytatott eszmecseréjét követően a múlt hét végén.

Noha Magyarországon 100-150 ezer párt érint a meddőség, csak kevesen vannak tisztában az orvosi kezelés mibenlétével, s ennek alapján az egész jelenséget érintő etikai, jogi és szakmai aggályokkal. Nyilván komoly üzleti érdekek is közrejátszhatnak abban, hogy a köztudatban elég erősen él a mesterséges megtermékenyítés mindenhatóságába vetett hit – sokan azt gondolják, ez a "holtbiztos" menedék, amikor már minden egyéb próbálkozásuk kudarcba fulladt. Mindezeket figyelembe véve a sokoldalú felvilágosítást tűzte ki célul egy nemrégiben megrendezett, nagyszabású szakmai konferencia.

A közelmúltban számtalan tudósítás foglalkozott már az iraki emberrablások ügyével. Arról azonban csak kevesen írtak még, hogy ez a probléma nem csupán a koalíciós erők katonáit és az Irakban dolgozó külföldi civileket sújtja, hanem az iraki lakosságot is. A növekvő számú gyermek- és emberrablások, illetve gyilkosságok áldozatai egyre gyakrabban a kisebbségek, főként a keresztények közül kerülnek ki.

Július elején világszerte, így Budapesten is megrendezik a meleg büszkeség hetét. A homoszexuális fesztiválok jelentős médiatámogatást élveznek. A tudósítások már hosszú ideje olyan képet festenek a homoszexuális, biszexuális vagy éppen leszbikus párkapcsolatokról, hogy azt képzeljük, ezek ugyanolyan egészséges, stabil és szerető kapcsolatok, mint a heteroszexuális házasságok – sőt, még inkább azok! Több jogvédő, egészségügyi szervezet, nem is beszélve a meleg aktivistákról, az egyenjogúság elvét hangoztatva abban érdekelt, hogy ez a túlidealizált, "mosolygós" álomkép a melegkapcsolatokról továbbra is megmaradjon, ám lehetőleg ne essék szó a homoszexuális életformával együtt járó egészségügyi kockázatokról.

Már-már úgy tűnt, hogy nyugvópontra jutnak a Mel Gibson Passió-filmje körül fellángolt viták, ám egy, a Vatikánból keltezett hír ismét tiltakozásra késztette az egyik legbefolyásosabb zsidó jogvédő szervezetet. A Rágalmazás-ellenes Liga aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy II. János Pál pápa a tervek szerint októberben boldoggá avatja Anne Catherine Emmerich nővért. A 19. században élt német apáca a látomásai alapján készült írásaiban a zsidókat rendszeresen "gonosz", "kegyetlen" és "átkozott" emberekként említi. Látomásai Gibson elmondása szerint "csodálatos képekkel" gazdagították őt. A Passió elkészítése során, egy "új világot nyitva meg" előtte. Az antiszemita felhangok mellett azonban a kritikusok Emmerich nővér misztikus vallási élményeit és kijelentéseit is inkább a spiritizmus, mintsem a keresztény inspiráció tárgyköréhez sorolják.

A George Barna kutatócsoportja által készített felmérés szerint a novemberi amerikai elnökválasztás kimenetelét az emberek hitbéli álláspontja nagyobb mértékben befolyásolhatja majd, mint a politikai pártokhoz vagy a demográfiai csoportokhoz való tartozásuk. A felmérés szerint az elkövetkező öt hónap során dől majd el az is, hogy a még bizonytalan szavazók táborát vajon melyik fél tudja majd a maga oldalára állítani.

Az elmúlt kétezer évben, amióta János apostol először – és egyedüliként – használta leveleiben az Antikrisztus kifejezést, amely Krisztussal, vagyis a Felkenttel, a Messiással szembenállót, illetve az Ő helyét elfoglalót jelenti, a Krisztus végső ellenségének személyéhez kapcsolódó nézetek és felfogások igen sokszín? változáson mentek keresztül az egyháztörténelemben. Adódik ez abból is, hogy noha János az egyetlen, akinek feltehetőleg az első század végén írt leveleiben ez a kifejezés előfordul, a teljes Szentírásban elszórtan azért jóval több utalás és konkrét kijelentés foglalkozik olyan személlyel, illetve személyekkel, csoportokkal, politikai rendszerekkel, illetve végső soron egy szellemiséggel, amely közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba hozható egy, az egész emberi történelmen végighúzódó antikinyilatkoztatással, amely csak az emberi történelem végkifejletében, az úgynevezett eszkatológikus korban válik egyre nyilvánvalóbbá és kézzelfoghatóbbá. 

Hát nem Dávid volt minden idők legnagyobb zenésze? – kérdezte egyszer a rabbim. Ő az egyetlen énekes, akinek a dalszövegei háromezer éven át fennmaradtak! És a sokaság együtt énekel, amilyen hangosan csak lehet, vagy ha így jobban tetszik, kiabál, a Krisztus szellemét visszhangozva, aki velünk van, ha ketten vagy hárman összegyűlünk, és hozzánk hajol, amikor a sokaság együtt énekel dicséretet. A századok elmosták Dávid dalainak zenéjét. De mi helyreállítjuk. Ez a Hit Park.

A kereszténység hajnala egy pünkösdi nap volt Jeruzsálemben. Azóta közel kétezer év telt el. Milyen ma a kereszténység és milyen lesz huszonöt év múlva? Egy, a kereszténység világméretű helyzetéről nemrég megjelent kutatás megállapításai szerint a világ lakosságán belül a muzulmánok és a független karizmatikusok aránya növekszik a leggyorsabban. Ha azonban az összkereszténység helyzetét tekintjük, a jelenlegi trendek folytatódása esetén a pünkösdi megtapasztalásokat elutasító felekezetek hanyatlása miatt 2025-ben száz emberből kevesebb lesz a keresztény, mint az elmúlt száz évben bármikor.

Az utóbbi száz év pünkösdi-karizmatikus egyházának páratlan ütem? növekedése olyan jelenség, amellyel az egyháztörténelem és a társadalomtudományok művelőinek serege foglalkozott napjainkig. Ennek hátterében az egyik kulcsfontosságú tényezőként a média hatékony használatát jelölik meg. Amerikában a keresztény televíziózást elsősorban a hívők által nézett városi- vagy rétegcsatornák képviselik, másutt azonban – például Brazíliában – a nézők bevonásával interaktívvá alakított programok a kereskedelmi televíziók műsorán is helyet kaptak.

Nem csak az elveszett frigyládának próbáltak az elmúlt évszázadokban sokan nyomába eredni, a Biblia további rejtélyei is kitartóan foglalkoztatják kutatók és kalandorok fantáziáját. A jövő hónapban tudományos expedíció indul az Ararát hegyére, hogy Noé bárkájának a feltételezett maradványait vizsgálja. Mások arra igyekeznek választ keresni, hogy mi történhetett a diaszpóra után eltűnt zsidó törzsek egyikével. Mióta 1800 évvel ezelőtt az egyik legismertebb egyházatya, Irenaeus azt írta egy művében, hogy a történelem végén fellépő Antikrisztus Dán nemzetségéből fog származni, ezt a törzset számos néppel próbálták már azonosítani. Az elveszett törzs nyomait újabban a hajdani spártaiak és a kelták leszármazottai között vélik felfedezni.

New York-i barátaim régen mindig azt mondták, hogy az új megtérő nagy érték. Azt mondták, hogy az új megtérő új lendületet és mélyebb megértést adhat a régebbi hívőknek. Ebben reménykedve osztom most meg rögös utazásom történetét.

Kr. u. 363 tavaszán Julianus császár, a korai kereszténység talán leggyűlöltebb mumusa nagyszabású vállalkozásba kezdett. Elhatározta, hogy minden támogatást megad a zsidóságnak ősi Templomuk és Jeruzsálem helyreállítására, ám a vállalkozás végül meghiúsult egy rejtélyes eredet? tűzvész és egyéb természeti csapások miatt, melyekről lelkesen számolnak be a következő két évszázad egyháztörténészei, sosem mulasztva el – talán csak Ammianus Marcellinus kivételével, akit emiatt a leghitelesebb tanúnak is tartanak – megosztani az olvasóval azon meggyőződésüket, hogy bizony mindez Isten műve volt.

Az Egyesült Államokban a hálaadás és a karácsony ünnepe mellé egyre inkább felsorakozik egy újabb kelet? ünnep, melyet ma már a naptárak is jelölnek. Az ünnepet nemzeti imanapnak hívják, mivel ezen a napon az imádkozás kerül az érdeklődés középpontjába. A május első csütörtökjén, vagyis ez évben május 6-án esedékes ünnep kapcsán Bush elnök felszólította a lakosságot, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki imádkozzon nemzete jövőjéért. Pat Robertson, az amerikai keresztény televíziós magazin, a 700-as Klub vezetője ugyanezen alkalomból napi tizenöt perces közbenjárásra hívta fel nézőit. 

Azok a képek, amelyek a ma felavatott múzeumban láthatók, Auschwitzban készültek. A képeken magyar zsidók vannak Kárpátaljáról. (Ez a terület ma Ukrajnához tartozik.) Őket Auschwitzba deportálták csakúgy, mint a hatszázezer magyar zsidó egy részét, a többieket különböző haláltáborokba hurcolták. Magyarok is segítették a németek munkáját. Ők központi szerepet játszottak zsidó testvéreik elhurcolásában. Partnerek voltak abban a szörny? népirtásban, amely páratlan a történelemben.

Ott tartunk hatvan esztendővel ezek után a borzalmas események után, hogy az egykori náci uralom alatt álló világban élő emberek, a Magyarországon élőket beleértve, édeskeveset tudnak minderről. Félrevezetett nacionalisták, akik történelmük e sötét fejezetét mindenáron megtisztítanák, a második világháború befejezése után szinte azonnal valóságos félretájékoztatási kampányt indítottak. (…) Sokkal inkább aggasztanak azok a köztiszteletben álló politikai, kormányzati és katonai tisztségviselők, akik miközben tisztában vannak a holokauszt valóságaival, mindent megtesznek annak érdekében, hogy felmentsék Magyarországot bármilyen felelősség alól, és hogy a Horthy-korszak rehabilitálását előidézzék. Ezek a személyek a holokausztért szinte kizárólag a németeket hibáztatják és néhány "megtévesztett" nyilast, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a végleges megoldást az alkotmányosan kinevezett Sztójay-kormány akkor tervezte el és váltotta valóra az SS-szel karöltve, amikor Horthy Miklós magyar államfő volt. Ezek a köztiszteletnek örvendő személyek állnak ma a történelem megtisztítását célzó kampány élén. Ezek törekszenek arra, hogy összehasonlítsák Auschwitzot a Gulággal, a kommunizmust a holokauszttal, a bolsevizmust a zsidósággal, hogy Gömböst és Bárdossyt rehabilitálják, hogy Teleki Pálnak szobrot állítsanak, hogy Szálasival kapcsolatos kiállítást rendezzenek, s hogy a Horthy-korszak nemzeti-keresztény elveit életre keltsék. 

"Mire várunk, tolongva mind a fórumon? Hogy végre ma a barbárok betörjenek.  A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?  Miért nem ülnek törvényt a szenátorok?  Mert várják, hogy a barbárok betörjenek."                          Konsztantinosz P. KavafiszA történelemről jó néhány aforizmába sűrített bölcselkedés ismert. Ezek közül kettő ismételten elgondolkodtat. Az egyik: "A történelem sohasem ismétli önmagát." A másik: "A történelemnek egyetlen tanulsága van, az, hogy nincs tanulsága."