Káldeus katolikusok Bagdadban. Folytatódó kiszolgáltatottság Fotó: Reuters
"Hetente két-három emberrablással kell szembesülnünk" – nyilatkozta Bashar Warda atya a The Guardian cím? brit lap tudósítójának. Warda a káldeus keresztények főiskoláján tanít filozófiát és teológiát. Elmondása szerint a káldeusok a lakosság 3 százalékát teszik ki, és igen nagy arányban rendelkeznek felsőfokú végzettséggel: több száz mérnök és orvos kerül ki soraik közül. Ez azonban még inkább az emberrablók kedvelt célpontjává teszi őket, hiszen a tehetősebb rétegekhez tartozó áldozatokért magasabb váltságdíj követelhető. A rablók a helybéliek szerint általában 10 ezer dollárnál nem adják alább, de 500 ezer dolláros követelésre is volt már példa. A kétségbeesett rokonok ilyenkor általában a szűkebb vagy tágabb családi körből próbálják valahogyan összekaparni a hatalmas összegeket.
Warda atya szerint naponta öt-tíz káldeus család hagyja el Irakot. Vannak, akik együtt távoznak, de akadnak olyanok is, akik a feleségüket és gyermekeiket küldik előre. A célállomás ezen családok számára általában Szíria, Jordánia, az Egyesült Arab Emirátusok vagy Kanada és Ausztrália. A keresztények azért is a fokozottan veszélyeztetett kategóriába tartoznak, mert közülük mintegy százan a koalíciós erők alkalmazásában állnak – soraikból azonban már harmincat meggyilkoltak a lázadók. A terroristák nem kímélik az Irak egyéb rétegeiből kikerülő értelmiségieket sem, hiszen az intellektuális bázis felszámolásával elérhetnék, hogy végül az országban ne legyenek a vezető pozíciók betöltésére alkalmas személyek. Ezen túlmenően azonban potenciális áldozat lehet bárki, aki közvetlen vagy közvetett módon támogatja az amerikaiakat, függetlenül attól, hogy az illető kurd, szunnita vagy épp síita-e.
Lapunk megkeresésére Stefan J. Bos Magyarországon élő hollandiai tudósító beszámolt arról, hogy iraki utazása során találkozott helybéli keresztényekkel. Az itt élő káldeus és asszír közösségek a világ legrégebbi keresztény csoportjai közé tartoznak. Szaddám Huszein idején csak a tradicionális egyházak működhettek, de hittérítő tevékenységet ők sem folytathattak. Biblia csak nagyon korlátozott számban volt található az országban. Bos szerint az amerikaiak bevonulása óta a keresztény evangéliumi közösségek száma figyelemreméltó növekedésnek indult. A kereszténység ezen része csupán földalatti mozgalomként működhetett Szaddám idején, s bár mára már kiléphettek ebből a státusból, továbbra is nagymérték? üldözésnek és erőszaknak vannak kitéve. Az egyházi épületek ugyanakkor dugig megtelnek az istentiszteletek idején, annak ellenére, hogy a hívők szó szerint az életüket teszik kockára azzal, hogy részt vesznek a szertartásokon. Az iszlám militáns szervezeteket ugyanis rendkívüli módon nyugtalanítja, hogy a "hétköznapi" muzulmánok nagy érdeklődést tanúsítanak a Biblia iránt, és nyitottan fogadják az ezzel kapcsolatos bizonyságtételeket. A helyzetet nagyban megkönnyíti, hogy a Szentírás már a helyiek anyanyelvén is elérhető.
2004. 06. 25. (VIII/26)
