Igen közel járnánk az igazsághoz, ha azt állítanánk, hogy Aranyszájú Szent János minden korok egyik legismertebb és legkedveltebb keresztény szentje. Már életében elkezdték prédikációit latinra fordítani, de száműzetése és halála után nőtt meg igazán tekintélye. A 6. századtól csatolják neve mellé az "aranyszájú" jelzőt, a 11. századtól pedig "egyetemes tanítóként és főpapként" tartják számon Nagy Szent Vazullal és Nazianszoszi Szent Gergellyel együtt. A bizánci kereszténység ettől fogva nagy hittanítóként, az isteni titkok beavatottjaként, a hit dolgaiban szinte kétségbevonhatatlan tekintélyként ünnepli. Nyugaton a reneszánsz idején fedezik fel újra: a görög egyházatyák iránt megújuló érdeklődés legfőképpen neki szól. Erasmus latinul kiadja összes műveit, a reformátorok pedig – Luther kivételével – mind dicshimnuszokat zengnek róla. A keleti kereszténység – és részben a katolicizmus – ma is a legnagyobb szentjei között tartja számon.