Ez egy véleménycikk.
Végül aztán a házelnök úgy dönt, hogy nem adja meg a különleges engedélyt a hatóságoknak, hogy az Országház épületébe lépjenek, hanem inkább felszólítja Hankót külön nyilvános videóban, hogy hagyja el az épületet. Miután az ügyészség az idézést megküldi, a politikus el is indul, hogy önként vonuljon be vallomást tenni. Ha önmagában a helyzet nem is volna elég megalázó és drámai, még az ág is húzza a szegény embert – a fél ország azon nevet, hogyan hagyja őt faképnél a saját sofőrje is a nagy kapkodásban. Az internet korában ez örökre mémesül, a megalázó pillanat már beleég a politikatörténet oldalaira.
Természetesen az igazságszolgáltatás előtt mindenkinek felelnie kell, ha törvényt sértett, ha megalapozott gyanúval megvádolják, megkapva a lehetőséget arra is, hogy ha tudja, tisztázza magát az ellene felhozott vádak alól. Az igazi kérdés ezekben a hetekben viszont nem csupán az, hogy Hankó Balázs vagy éppen a közelmúltban őrizetbe vett és letartóztatott politikusok, kulturális szereplők vajon bűnösök-e vagy sem, hanem az, hogy vajon mennyire hatja át a magyar társadalmat az az indulat, ami végső soron nem az igazságot és a jogosságot kéri számon, hanem sokkal inkább bosszúért kiált.
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »