A Goebbels-félék a gyávaságot kihasználva kerülnek hatalomra
Az emberi történelemről való két vélekedés egymás nyilvánvaló cáfolata. Ha az igaz, hogy a történelem egyetlen főbenjáró tanulsága, hogy nincs tanulsága, abból az következik, hogy a történelem szüntelenül ismétlődik. Mégpedig azért, mert a "tanulság nélküli történelem" ugyanazoknak az emberi gyengeségeknek, hibáknak, bűnöknek és vétkeknek ismétlődését eredményezi. A megvalósult és a napjainkban megvalósuló történelem ezt a vélekedést igazolja.
Ennek bizonyítására egyetlen – sajnos cáfolhatatlan – és döbbenetes tényt említek. Macedóniai Nagy Sándortól kezdve Hitlerig és Sztálinig minden császár, hadvezér és mindenfajta világi és vallási uralkodó, aki nagyméret? ország és erős hadsereg felett rendelkezett, egyetlen álmot álmodott: meghódítani a földkerekség országait. Az elődök gyors és megsemmisítő kudarca egyik világhódító jelöltet sem tántorította el a megvalósíthatatlan megvalósításának szándékától.
A Sátán Hitler nev? ügynökétől nem lehet elvitatni, hogy a hatalom felé törve, majd tizenkét esztendős hatalmi tombolása közben nagyon is figyelembe vette a lélektani és erőviszonybeli realitásokat. Ám amikor már elég erősnek érezte magát germán világbirodalmi ábrándja megvalósításához – valóságérzete kihunyt.
A realitások iránti érzékét az Anglia elleni invázió tervének elvetése is bizonyítja. A helyzet pontos végiggondolása vezette a felismerésre, hogy a hitleri fasizmus igazi ellenfele nem az agresszorral mindig alkudozni kész demokratikus Nyugat, hanem az azonos világhódító álmokat szövő sztálini vörös diktatúra. Így hát Hitler szükségszerűen fordult Sztálin ellen. Csakhogy a szükség egyben nem foglalja magában a lehetőséget is! Nehéz és egyben könny? megérteni, hogyan nem jutott eszébe a Führernek Napóleon történelmi öt perccel korábban elszenvedett végzetes oroszországi veresége. Hogyan nem jutott eszébe a korábbi realistának, hogy a 22 millió négyzetkilométer terület? és 220 millió lakosú Szovjetuniót képtelen elfoglalni és tartósan leigázni? Bizonyos történelmi feljegyzések szerint igenis eszébe jutott, és tábornokai eszébe is juttatták a vállalkozás lehetetlenségét! Éppen ez bizonyítja, hogy az ösztön erej? emberi igyekezetek útjából a "józan ész" fülét, farkát behúzva kódorog el!
Egy civilizáció egészségéről és életképességéről többet mond egy önmagában jelentéktelennek látszó epizód, mint könyvtárnyi elemzés. 1940 tavaszán – miközben Hitler páncélosai Párizs felé gördültek – Churchill a francia fővárosba sietett, hogy ellenállásra buzdítsa a franciákat, és megbeszélje Anglia részvételét a közös ellenállásban. Döbbenetére Franciaország "felelős" miniszterelnökét szeretőjével együtt az ágyban találta. Miután Daladier miniszterelnök kikászálódott az ágyból, közölte a XX. század egyetlen nagy államférfijával, hogy sajnos már nincs mit tenni. Churchill keserűen, de a történelem tanúsága szerint korántsem összetörten távozott.
A pusztulás békéje
2004. 04. 16. (VIII/16)
