„A 21. századi hazai vagy külhoni látogató, a kiránduló magyar kisdiák mit sem sejthet a Hortobágy sötét titkáról. A puszta mostanáig hallgatott történelmének tragikus időszakáról. A Hortobágy szívében, majdnem szemben a patinás csárda épületével, a Kilenclyukú híd szomszédságában egy tábla jelezte 1952 júniusától 1953 októberéig: zárt terület, idegeneknek szigorúan tilos a bemenet. Akinek errefelé vitt az útja, messziről láthatott a kopott gépszín körül őgyelgő toprongyos asszonyokat, gyerekeket. Nem mert kérdezősködni. Az ötvenes években nem volt tanácsos kíváncsiskodni. S azóta csend, csend és hallgatás a Hortobágy titkáról, míg meg nem szólaltak ötven év után a »kitaszítottak« maradékai” – ezekkel a sorokkal veszi kezdetét a Száműzöttek a Hortobágyon – Emlékek a borsósi kényszermunkatáborból című kötet (Feliciter Kiadó, 2006), melynek szerkesztőjével, hajdani telepessel, dr. Kováts Dániel nyugalmazott főiskolai tanárral beszélgettünk.