Jó pár ellentmondásos húzással koronázza meg elnökségének nyolc évét a Fehér Házból hamarosan távozó Barack Obama, melyek közül a legkirívóbb az ENSZ december 23-i, Izraelről szóló határozatában feltehetően betöltött kétes szerepe, valamint az, hogy Donald Trump győzelmét az orosz kormány által megrendelt hekkertámadásokkal magyarázza. Trump beiktatására január 20-án kerül sor, s a készülődésekből nyilvánvaló: az új elnök és csapata leginkább azt tartja szem előtt, hogy mielőbb nekigyürkőzhessen a munkának.

Meghatározó évet zárt Európa: 2016-ban némileg lassult, de nem állt le a migránshullám; a britek úgy döntöttek, inkább az EU-n kívül folytatnák; és brutális terrorcselekmények mutatták meg az év végén is, hogy a főáramú migránspolitika kudarcot vallott. 2017 nem kevésbé lesz meghatározó, mivel elnökválasztás és parlamenti választás is lesz mind Németországban, mind Franciaországban, és Hollandiában is az urnákhoz járulnak a választók. Az egyre erősebb jobbra tolódás miatt előfordulhat, hogy mind a három országban meglepetések érik a jelenlegi irányító elitet, ami akár radikális politikai irányváltást is eredményezhet.

Bizalmat szavazott a román parlament  Sorin Grindeanunak, a decemberi parlamenti választásokon többséget szerzett PSD–ALDE-koalíció miniszterelnök-jelöltjének. Sorin jelölésére az után került sor, hogy a Klaus Iohannis elnök első körben indoklás nélkül elutasította a török származású Sevil Shhaideh kinevezését.

Az MSZP és a DK nem kér a Jobbikból, a Jobbik nem kér a baloldali pártokból. Kér viszont a baloldali szavazókból, mert a matematika alapján a Fidesz csak a radikális jobboldal és a baloldal támogatóinak egyirányú szavazataival váltható le. Ezt ismerték fel balliberális véleményformálók is, akik közül sokan „az ördöggel” is összefognának Orbán Viktor leváltása érdekében.

Gyakorlatilag húsz éve tart már az a technológiai és tudományos forradalom, amely az eltelt időszakban teljesen átformálta a világot, és amelynek következtében a hétköznapi életünk, szokásaink és jövőképünk is teljesen átalakult. A mindennapi élet átalakulása mellett ez a forradalom egy olyan új és egyre erősödő világnézetet – új ateizmus – is kitermelt, amely mára milliók számára vált meghatározó eszmerendszerré, anélkül, hogy ezt észlelték volna.

2017 első óráiban az Iszlám Állam újra hallatott magáról: Isztambulban közel negyven halálos áldozattal járó vérfürdőt rendezett a kalifátus terroristája, aki lapzártánkkor még szökésben van. A konkrét tragédián túl a történtek a török állam kezelhetetlenné váló válságát is mutatják – úgy tűnik, az ankarai rezsim képtelen a részben általa is előidézett szíriai polgárháború hatásait a határokon kívül tartani.

Alig egy hónappal megérdemelt távozása és éppen egy nappal karácsony/hanuka előtt az Obama-adminisztráció betetőzte elvtelen, közveszélyes külpolitikáját: a hagyományos, évtizedes amerikai elkötelezettséget felrúgva, tartózkodásával lehetővé tette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy még hozzá képest is durva Izrael-ellenes határozatot fogadjon el.

Nemcsak az agyi struktúrákat képes átalakítani, hanem a droghoz hasonló függőséget is kialakíthat bennünk az internethasználat – derül ki a Nemzeti Agykutatási Program keretében elvégzett vizsgálatokból. Janszky József neurológus professzor szerint az internet hasonló a táplálkozáshoz: élni nem lehet nélküle, viszont a „túlevés” súlyos problémákhoz vezet.

Az IT-szektor pár évvel ezelőtt az egyik legmeghatározóbb gazdasági iparággá nőtte ki magát. Méretarányosan a legnagyobb profitot termeli, ráadásul a legnagyobb vállalatok is elsősorban a high-tech szektorban tevékenykednek (Facebook, Google, Apple). A legdinamikusabban fejlődő iparágról beszélünk, ahol az innováció már-már hihetetlen méreteket ölt: a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság és a 3D-s nyomtatás megjelenése jelzi, hogy a techipar elhozta nekünk a negyedik ipari forradalom korát. Első ránézésre ennek talán csak a jótékony hatásait vesszük észre, ám a Forbes összegyűjtött néhány olyan baljós trendet, amik a technológiai fejlődés káros mellékhatásaiként határozhatják meg az életünket.

Donald Trump megválasztásával véget ért az Amerikai Egyesült Államok talán legfurcsább választása, amelyben Hillary Clintonnak még a szimpatikus vesztes szerepét sem sikerült eljátszania. A november 8-ai választás és a december 19-ei elektori szavazás közötti időszak sem volt kevésbé furcsa, mint maga a kampány – de az elektori döntés óta sem csillapodott az immár a Fehér Házat is magával ragadó baloldali hiszti. De legalább jobban érthetővé vált, hogy a választópolgárok miért utasították el a gyakorlatilag az Obama-korszak továbbélését jelentő Clintont.Míg a választás előtt az volt a kérdés, hogy Trump elfogadja-e a választások eredményét, (Clinton a biztos vezetés tudatában egyértelműen azt nyilatkozta, hogy ő igen) a választás után meglepve tapasztalhatta mindenki, hogy a Clinton-tábornak esik nehezére az eredmény tiszteletben tartása. A már-már vígjátékba illő akciók (az újraszámlálási kezdeményezés; az elektorok felé folytatott kampány, hogy álljanak el Trump megválasztásától; illetve az orosz hekkertámadás a választási elek­tronikus rendszer ellen a konkrét szavazás arányainak megváltoztatására feltevésének meglebegtetése) igen sovány eredménnyel zárultak. Clinton bejelentette, hogy Putyin személyes bosszúja miatt veszített: az orosz hekkerek akciói a demokrata párt szerverei ellen befolyásolták a választást. Ezt az állítást erősítette Obama is, amikor a voksolás Kreml általi manipulálásáról beszélt, majd 35 orosz diplomatát kiutasított az Egyesült Államok területéről.A hivatalos maszatolás ellenére természetesen még a vádakban sem került elő, hogy bárki, akár az ügyeletes közellenséggé nőtt Kreml a szavazás eredményét próbálta volna befolyásolni valamiféle hekkerakcióval.  A konkrét vádak nem is erről, hanem a Demokrata Párt kampányának a meghekkeléséről szóltak – bizonyítékok azonban eddig erről nem kerültek elő. A választás meghekkelése azonban még a gyanú szintjén sem merült fel – a demokraták egy jókora csúsztatással saját kampányuk meghekkeléséről állították, hogy az a választás befolyásolása volt. A választási eredmények tiszteletben tartása meglehetősen nehezére esik Clintonnak és a demokratáknak.A másik, ami feltűnő, az az eset kapcsán kivilágló felelőtlenség: a Jack Bauer-féle 24 és a Bourne-sorozat világában nem kelt bizalmat az az esetlenkedés, amit a világ vezető hatalmának élére pályázó jelölt és pártja produkált. Miután Clinton a saját szerverén keresztül küldött és fogadott szigorúan titkos minősítésű e-maileket, meglehetősen komikus hekkertámadásról panaszkodni. Sőt, az is kiderült, hogy az FBI már 2015 szeptemberében (!!!) figyelmeztette a Demokrata Pártot az akciókról, ahol aztán feltűnően figyelmen kívül hagyták a jelzést.Mi sem jellemzőbb Obama végéhez közeledő kormányzására, mint a hónapokon át tartó hekkerattakkal kapcsolatos demokrata párti és kormányzati szerencsétlenkedés, majd a választást követő hisztérikus bűnbakkeresés, miközben a demokraták szervereinek megvédése részben épp az érintett párt, részben pedig az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok feladata lett volna. December közepén előhozni a hekkerügyet, amit az érintetteknek és a hatóságoknak hónapokkal korábban meg kellett volna oldaniuk, majd az év utolsó napjaiban orosz diplomatákat kitiltani az Egyesült Államokból – mindez a tehetetlen vezetés pótcselekvésének tűnik. Ez persze azzal is jár, hogy azok szemében, akik számára a legfontosabb politikai erény a hatékonyság, Putyin – persze, ha egyáltalán volt köze a dologhoz, mert hitelt érdemlően ez sem derült ki –  ismét győztesként jelenik meg, míg Obama egyszerű lúzerként.A választások ilyetén manipulálását emlegető finnyásság azért is furcsa Ron Paul libertárius irányultságú republikánus szenátor szerint, mert egyébként a CIA a világ különböző részein több választásba avatkozott be hasonló módon. Az Obama-kormányzat beavatkozási hajlandóságát pedig mi is ismerjük már Magyarországon is, sőt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is tudna mesélni a legutóbbi izraeli választási kampányban indított akciókról, amit amerikai hátterű civil szervezetek intéztek pártja ellen.Ami még feltűnhet az eset kapcsán, hogy míg az Amerikai Egyesült Államokban hagyományosan gördülékenyen és a megválasztott új elnök irányában megfelelő tiszteletteljes légkörben zajlik (és zajlott 2008-ban is, amikor Obamának adta át a hatalmat a Bush-adminisztráció) a hatalom átadásának folyamata, addig most, ha az átadás zökkenőmentes is, Obama és embereinek Trump befeketítését célzó nyilatkozatai (a kiegyensúlyozottak mellett) mérgezik a légkört.Az a Clintonék köréből elindult kezdeményezés, hogy ne Trumpot válasszák meg az ezzel megbízott elektorok, egészen az elektori kollégium döntéséig, azaz december 19-éig erőteljesen napirenden volt, sőt az orosz beavatkozásról szóló Clinton-, Obama-, Earnest-nyilatkozatok egyértelműen bizonyították, hogy a demokraták komolyan fenntartották a lehetőséget, hogy az állítólagos beavatkozás ürügyén akadályozzák meg Trump megválasztását. Az elektori kollégium döntése után e lehetőség a demokraták számára lezárult, viszont aggasztó, hogy az Amerikai Egyesült Államok történetében most először vetettek be egy olyan, a rendszerben fennálló, jogszerű, de antidemokratikus lehetőséget, mint amilyen a választási eredményekkel ellentétes elektori döntés lett volna. És mivel az összeesküvések és összeesküvés-elméletek világában élünk, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben nem lesz olyan erő, amelyik ennek a lehetőségnek kihasználására szerveződik. (Tudjuk, hogy aki paranoiás, azt nem biztos, hogy nem üldözik.)A másik, ami aggasztó, hogy a kommunista mozgalom és a fasizmus után ismét megjelent egy olyan törekvés a nyugati világban, amelynek tagjai saját ideológiai felsőbbrendűségük tudatában (vagy tévtudatában) képesek arra, hogy bármilyen eszközt megragadva, politikai játékszabályokat felrúgva, bármit megtegyenek ideológiájuk hatalomra juttatásáért. Az Imagine és az Aquarius világképét politikai programmá tevő, ’68-as gyökerű csoportok nem riadnak vissza attól, hogy megkérdőjelezhető eszközöket alkalmazzanak felfogásuk hatalmi szinteken való érvényesítéséért. Ha kell, a jogi rendszert az igazságosság érvényesítése helyett a jogi visszaélések forrásává tegyék; a világképüket próba alá vető vitákat korlátozzák (PC), viták helyett felsőbbrendű kinyilatkoztatásokkal operáljanak, és harcot indítsanak olyan társadalmi osztályok ellen, akiknek nincs helyük az ő Új Világrendjükben (például a keresztények). Most ez lett a vesztük, mert pont ezek a csoportok, miután világosan átlátták, hogy a küzdelem létük ellen, sőt az emberi civilizáció, kultúra és erkölcs ellen folyik, Trump mögé álltak. A jövőben azonban várhatóan ez a mozgalom a jelenleginél is nagyobb veszélyt fog jelenteni a nyugati demokráciákra, főleg tagjainak a demokratikus játékszabályokat figyelmen kívül hagyó hajlandósága miatt.

Alig fél évvel az amerikai megjelenés után magyarul is olvasható Billy Graham legújabb – alighanem utolsó – könyve, amelyben a most 98 éves világhírű prédikátor megosztja mindazt, amit a Bibliából megtudhatunk az örökkévalóságról, a mennyről és a pokolról. Amikor Grahamtől megkérdezték, hogy szerinte hol van a menny, azt válaszolta: „A menny ott van, ahol Jézus Krisztus, és hamarosan én is Őhozzá megyek.” Részlet a könyv bevezetőjéből.

A győzelemhez küzdeni kell. Fel kell dolgozni a kudarcot, felállni a padlóról és tovább menni. Két birkózótól inspirációt kaphatunk, hogyan lehet a minden­napi élet nehézségein is fogást találni. Nagy Mihály és Nagy Péter hazai és nemzetközi versenyek győztesei, nemrég pedig kitüntették őket az Év Egyetemi Sportolója Díjjal is, többek között Szilágyi Áronnal és Cseh Lászlóval együtt.

Dávid autóversenyző. 2017 márciusában tölti be a 15. életévét. Fiatal kora ellenére, már több mint 100 futamon vett részt, hatalmas sikerrel. 10 évesen már a Hungaroringen vezetett, 12 évesen robbantott, amikor a felnőttek mezőnyében tudott diadalmaskodni, 14 évesen pedig csodával határos módon megnyerte a román bajnokságot. A gyorsan jött hírnevet a helyén kezeli, és mindenért az Úrnak ad hálát. Ezeken kívül a nagybányai Hit Gyülekezete (Speranta) dicséretzenekarában gitározik, iskolába jár és nem mellesleg még cserkészkedik is.

Az ünnepek közeledtével néha jólesik az embernek egy kis kikapcsolódás a mindennapi teendőhegyek közepette, a karácsonyi vásárok pedig remek lehetőségekkel kecsegtetnek, ha ünnepi hangulatra és némi gondolatelterelésre vágyunk. Év végi számunkban a 23. éve megrendezésre kerülő schönbrunni karácsonyi vásárt mutatjuk be kedves olvasóinknak. Ha karácsonyig még nem is sikerült a terepet felfedezniük, még semmiről sem maradtak le: az árusok egészen januárig a parkban maradnak – csak éppen újévi vásárrá alakul át december 27-től a kastély előtti tér, és mindennap ingyenes jazzkoncerttel várják a látogatókat.

Gyermekek idősek körében – száz éve ez még teljesen általános volt a többgenerációs családokban, azonban ma a kicsik jóval ritkábban vagy egyáltalán nem érintkeznek öreg emberekkel, különösen nem a 80-90 éves korosztály képviselőivel. Egy zseniális kezdeményezés azonban összehozza az egymástól távoli korcsoportokat, ugyanis Amerikában az egyik idősek otthonában óvoda működik. Az eredmény meglepő: a legkisebbek és a szépkorúak nagyon jól kijönnek egymással, az intézményben túljelentkezés van.

Több ezer embert értek el a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának karácsonyi akciói. A HISZ aktivistái az év utolsó napjaiban az ország számos városában, Budapesten pedig több kerületben meleg étellel, valamint tartós élelmiszercsomagok szétosztásával igyekeztek szebbé tenni a nélkülöző családok számára az ünnepeket.