Több száz év kellett ahhoz, hogy a magyarországi, erősen zárt sváb faluközösségek felbomoljanak, s az 1950-es évek után elterjedjenek a vegyes házasságok és a magyar nyelvhasználat. A váltás nem spontán módon ment végbe, hanem egyének és nemzetiségek drámájaként: példa erre annak a sváb nagypapának az esete is, aki magyarként járta meg a Don-kanyart, majd németként telepítették ki, illetve vitték el málenkij robotra a második világháború után. Házukba szülőföldjükről ugyancsak elüldözött székelyeket telepítettek, mivel az erdélyiek házába románokat költöztettek. Úgy tűnik, a közép-európai nemzetiségek 20. századi kényszervándorlásaiban az utolsó láncszemet a németség alkotta: ők nem mások tulajdonába ültek bele, hanem a nulláról kezdtek mindent. (2017. 02.03.)