Békásmegyer, a felvétel a svábok kitelepítésekor 1946. januárjában készült(Fotó: Fortepán / Bauer Sándor)
Az elmúlt években hivatalos szinten is előtérbe került a magyarországi német kisebbség második világháború utáni megbélyegzése, kitelepítése és oroszországi kényszermunkára hurcolása, méghozzá a sajátos magyar emlékezetpolitikába ágyazva (lásd erről keretes írásunkat).
A téma kapcsán keresett meg minket egy harmincnyolc éves hölgy, nevezzük őt Bertának.
„Családunk története sváb nagyanyám vonalán egészen a 17. századig visszavezethető, akkoriban, a török hódoltság után telepítettek be minket Bajorországból”
– mondta el Berta. Nagyszülei Bonyhád környéki svábok, akiket a második világháború után öt évre málenkij robotra vittek ki a Szovjetunióba, míg itthon maradt családjukat kitelepítették az otthonukból. Berta tapasztalatai szerint a ma mintegy kétszázezer fős svábság 20. századi hányattatásait máig hallgatás övezi az érintett családokban is. A fejlett agrárkultúrával rendelkező, jellemzően módos sváb gazdák földjeit, házait a háború után többnyire vagy magyar szegényparasztok, vagy határon túlról elűzött magyar ajkúak – székelyek, felvidékiek – kapták meg.
