A liberalizmus az ember személyes szabadságszférájának és politikai részvételi jogának garantálására irányuló politikai doktrínaként indult, ám mára a társadalom teljes, így az erkölcsi és kulturális vetületének átformálására is igényt tartó, egyetemességre törő, agresszív ideológia lett belőle. A szabadság vonzó jelszava alatt a politikai abszolutizmus elleni fellépéstől az egyéni önrendelkezés abszolútumáig jutott el, alárendelve annak mindent: Istent, hazát, családot, sőt ma már a biológiai adottságokat is. Az anarchizmustól szinte már csak az választja el, hogy azért egyfajta – bár hangsúlyozottan „értéksemleges” – társadalmi rendre igényt tart, hogy ki-ki háborítatlanul kiélhesse vágyait az egyéni önmegvalósítás legnagyobb dicsőségére.