Apa, hol vagy
2000. 11. 04.
Nem hazudtam a gyerekeknek soha életemben, pedig hetven éve közöttük élek. De el
is hiszik nekem,
mikor mondok valamit. Nagyon szegények voltunk, ezért csak úgy járhattam iskolába,
hogy tízéves korom után négy éven keresztül dolgozni kellett. Ezt úgy hívták
akkor, hogy szolgadiák. Így kerültem először fogyatékos gyerekek közé Budatéténybe.
Fél négykor keltem, be az intézetbe, ott pelenkamosás, mosdatás, etetés, utána mentünk
reggel hétre az iskolába. Majd óvónőképző, aztán óvodák, intézetek, árvaházak,
kórházak. És ez még ma is tart. A nyugdíjam nem sok: 37 ezer 400 forint, ebből százat
mindig a postásnak adok, de boldog vagyok, mert volt értelme az életemnek.