Freund Tamás agykutató professzor

"Érdemes és lehetséges itt Magyarországon is, még ilyen szűkös körülmények között
is nemzetközileg elismert eredményeket elérni." Fotók: Somorjai

– A canabis az a hatóanyag, ami a marihuánában és a hasisban tulajdonképpen a már
ismert hatást produkálja. Ez az a kémiai anyag, amitől "elszállnak" az emberek,
és ennek vannak receptorai az agyban.

– Megmagyarázná a receptor kifejezést?

– Ez egy felismerő, érzékelő fehérjemolekula, amely megköti a canabismolekulát,
majd az emberi sejt számára lefordítja azt, tehát beindítja a változást. Ez a
receptor. A receptorok az idegsejtek membránjában csücsülnek, és várják, hogy mikor
érkezik egy ilyen molekula. Csak ezért léteznek, ez a célja, értelme létezésüknek.
Az agy maga is termel belső kábítószereket, melyeket maguk az idegsejtek termelnek, és
amelyek ugyanezeken a receptorokon keresztül hatnak. Ez a morfinnak az agy által termelt
egyik változata.

– Az agy által így termelt morfium lényegét és hatását tekintve ugyanolyan
morfium, mint amit a rákos betegeknek adnak?

– Hajszálpontosan ugyanaz, ugyanazon a receptoron hat, és ezáltal ugyanolyan hatást
ér el.

– Milyen célból termeli ezt az agyunk, és mire használja a szervezetünk?

– Egy szuperintenzív fizikai igénybevétel során kezdenek felszabadulni az
agyban ezek a belső kábítószerek, és mintegy fájdalomcsillapítóként, belső
euforizáló mechanizmusként alkalmazza ezeket az anyagokat. Ez az állatoknál is ugyanígy
van, például egy oroszlán elől menekülő antilop így válik képessé arra, hogy
szinte végkimerülésig – amíg csak az izmaiból az öszszes tartalék el nem fogy –
futni tudjon. Tehát az életben maradáshoz, a túléléshez, ilyen módon a fajfenntartáshoz
használja fel a szervezet ezeket a belső termelődés? kábítószereket. A hosszútávfutóknál
például nagyon gyakran felszabadulnak endorfinok. Ha valaki fél éven keresztül
mindennap lefut húsz-harminc kilométert, annyira hozzászokik az agya az endorfin
felszabadulásához, hogy ugyanolyan függővé válhat, mintha narkózna, mintha kívülről
szúrná be az anyagot. Ezek az emberek el sem tudják képzelni, hogy egyetlen napot is
kihagyjanak. A probléma akkor áll elő, mikor az illető sportoló elér egy bizonyos
kort, mikor már nem bírja fizikailag ezt a mindennapos megterhelést, és a megvonási tünetek
depresszióhoz vezetnek.

– Zacher Gábor mentőfőorvos ismerősöm mondta a közelmúltban: az a
tapasztalata, hogy életveszélyes baleseteknél, sérüléseknél a szervezet úgy védekezik,
hogy hirtelen a beteg fájdalomérzékelése mintha kikapcsolna, tehát nem érez fájdalmat,
pedig kellene, hogy érezzen. Nem fogja föl, hogy mi történt vele, ez is a szervezet
egyfajta önvédekezése. Nem lehetséges, hogy erre is való az agy "saját termelés?"
kábítószere?

– De lehetséges. Az agyban ilyenkor termelődik és felszabadul egy belső "fájdalomcsillapító"
is, ami nem annyira kábít, inkább fájdalomcsillapító szernek tekinthető. Ennek a
szerepe elsősorban a gerincvelőben jelentős, mert ott vannak a fájdalomérzékelő pályák,
és azokat blokkolja.

– Mondja, az agykéregnek melyik az a része, sejtje vagy molekulája, ami az értelmi
képességet, a kreativitást, a "zsenialitást" irányítja, befolyásolja, illetve
ezekért felelős?

– Ha én ezt pontosan tudnám, minden bizonnyal már Nobel-díjat kaptam volna.

Az nyilvánvaló, hogy a különböző értelmi képességekhez szükséges egyfajta
hardver is az agyban. Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy kinek nagyobb térfogatú az
agya. Annak idején Einsteinnek megnézték az agyát, megszámolták a köbmilliméterre
jutó idegsejtek számát, és bőven szóráson belül maradt, tehát semmi különösebb
eltérést nem tapasztaltak agykérgi szinten. Arról van szó, hogy az idegsejtek –
amelyekből az agykérgünkben van jó néhány milliárd – egymással milyen gazdag
kapcsolatrendszert alakítanak ki, arról van szó, hogy az idegsejtek egymással milyen
gazdagon kommunikálnak. Itt a falon láthat kinagyítva egy idegsejtet a sok milliárdból.
A vastagabban megrajzolt rövidebb nyúlványok azok, amelyek felveszik a más idegsejtektől
érkező információt, és ez a vékonyabb, hosszabb, gazdagabban elágazó nyúlványrendszer
az, amelyiken továbbítja a többi idegsejthez az információt. Ezen a vékonyabb nyúlványon
negyven-hatvanezer ingerületátvivő anyagot felszabadító hely van, ez azt jelenti,
hogy ez az egyetlen idegsejt körülbelül húszezer másiktól kap információt, amely
információt negyven-hatvanezer másiknak adja tovább. El lehet képzelni, ezek milyen
hihetetlen komplex és bonyolult hálózatot alkotnak egymással.