hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Apa, hol vagy
Csapó Anna 79 éves óvónő

2000. 11. 04.
Nem hazudtam a gyerekeknek soha életemben, pedig hetven éve közöttük élek. De el is hiszik nekem, mikor mondok valamit. Nagyon szegények voltunk, ezért csak úgy járhattam iskolába, hogy tízéves korom után négy éven keresztül dolgozni kellett. Ezt úgy hívták akkor, hogy szolgadiák. Így kerültem először fogyatékos gyerekek közé Budatéténybe. Fél négykor keltem, be az intézetbe, ott pelenkamosás, mosdatás, etetés, utána mentünk reggel hétre az iskolába. Majd óvónőképző, aztán óvodák, intézetek, árvaházak, kórházak. És ez még ma is tart. A nyugdíjam nem sok: 37 ezer 400 forint, ebből százat mindig a postásnak adok, de boldog vagyok, mert volt értelme az életemnek.



"Hazajöttem, mejt te vad az én anukám"    Fotók: Vörös Szilárd

Gáborka



A Hóvirág úti intézetben volt egy kedves arcú gyerek, Gáborkának hívták. Mikor jött
a látogatás, hozzá soha nem jöttek, mindig ott sírdogált – de olyan szép
kisgyerek volt ám –, nézett ki az ablakon, és mondta nekem: "Dele, dele (gyere,
gyere), nézz ki, kelesd meg az anukámat, hozd el az anukámat!" Egyszer a fodrásznál
ültem, itt lenn, a Margit hídnál, és bejön egy jól szituált, jól öltözött nő,
nyilván régóta oda járhatott, mert ismerősként üdvözölték. Egyszer csak megkérdezte
tőle Erzsi, a fodrásznő, hogy van a kisfia? Mondja erre, hogy ilyen jól meg olyan jól.
Mondja a fodrász, nem azt kérdeztem, hanem amelyiket intézetbe tetted. Ó, a Gáborka
is remekül van, nem is akar hazajönni. Addig-addig beszélgettek, egyszer csak rájöttem,
az én Gáborkám anyukája ül mellettem.

– Mi derült ki az anyukáról? Miért adta intézetbe a fiát?

– Pár évig külföldön volt, és valahol útközben "szerezte" a
gyereket, Isten tudja, hol szülte meg, azt se tudja, ki az apja. Jó állása volt,
valami igazgatónak lehetett a beosztottja vagy titkárnője, de úgy vettem ki, ott ezt
titkolja.

– Megszólította?

– Mikor készen lettem, megvártam kint az utcán. Mondtam neki, hogy a beszélgetést
akaratlanul is hallottam, és én vagyok az intézetben a Gáborkának az óvó nénije,
és ne hazudjon ilyet, hogy a gyerek haza se akar jönni, mert minden alkalommal sírva
keresi magát az ablaknál, és vegye tudomásul, hogy elmegyek a munkahelyére, és közölni
fogom a főnökével. Jaj, így meg úgy, ilyen elfoglalt meg olyan, de bizony ő eljön,
és meglátogatja. Megegyeztünk a napban is, hogy mikor, 10-től 13 óráig van látogatás,
akár már 10-re is jöhet. Akkor megmondhatom a kisgyereknek, hogy jön? Nyugodtan,
mondja az asszony. Mikor megmondtam a Gáborkának, hogy találkoztam az édesanyjával,
és el fog jönni, úgy elkezdett röpdösni örömében, mint egy kismadár, alig tudtam
lefogni. A megbeszélt napon fél 9 körül fejeztük be a reggelit, a látogatás kezdetéig,
10-ig játszani szoktunk. Azt mondta aznap Gáborka, "én már nem akalok játszani,
csak oda kiülök, és válom az anukámat". Kivitte a kisszékét és kiült. Vittem
neki képeskönyvet, a kezébe adtam, de letette, "én inkább válom az én anukámat."


És eljött a 10 óra, és nyílt az ajtó, a gyerek ragyogva ugrott föl, de akkor látta,
nem az ő anyukája jött. Sorba jöttek a látogatók – persze nem mindenkihez –, a
gyerek újra és újra fölugrott, bár egyre kényszeredettebb arccal, a ragyogás
kezdett lehervadni róla – most sem az ő anyukája jött. Már elmúlt dél is, csak ült
ott, már föl se ugrott, fölnézett és újra lehajtotta a fejét. Sírt. Nem hangosan,
még csak nem is szipogott, csak folyt a könny a szeméből, le az állán a kis combjára.
Letelt a látogatási idő. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, bejött a gyerek anyja,
de akkor már a Gáborka föl se nézett, szó nélkül ült a helyén, már nem is sírt,
nem csinált semmit. Az anyja odament hozzá, elkezdte rázni: "Te nem is örülsz
nekem, így fogadsz engem?" Akkor mondtam neki: "Na aztán vigyázzon, mit csinál! Már
itt várja magát reggel óta." Akkor én ott, a kisfiú jelenlétében hangosan
mondtam: "Közel van a karácsony, ha akarja, hazaviheti a kisfiát, akár egy hétre
is. Számíthatunk-e rá?" "Persze, persze", mondta. Kimenőruha igen kevés volt,
mert onnan nem nagyon vitték ki a gyerekeket, de nem tudom, mi ütött a főnökbe, azt
mondta, vehetek a Gáborkának egy öltönyt. Akkor jött divatba a dzsörzé, vettem egy
gyönyör? sötétkék bársonyzakót, és egy ilyen barackvirág szín? nadrágot.
Olyan volt benne, mint egy herceg. Jött is az anyja a megbeszélt napon. A gyerek nagyon
boldog volt, hogy az ő anyukája mégis szereti őt. Másnap késő délután a vacsorára
készülődtünk, látom ám, hogy jön vissza a Gáborka, lehajtott fejjel, odajön hozzám,
átölel és azt mondja nekem: "Hazajöttem, mejt te vad az én anukám." Mondja az
anyja: "Nem bírtunk vele, ez se kellett neki, az se, ez se volt jó neki, az se, hát
visszahoztam." Köszönt a kisfiúnak és elment, de akkor Gáborka már rá se nézett.


"Na, akkor most nekem mondd el szépen, mi volt otthon!" A következőt mondta: otthon
kereste a játékait, amit bepakolt a szekrénybe, amikor eljött, de sehol nem találta.
Erre a testvére, Antika mondta meg neki, hogy az anyukája még aznap kidobott mindent,
ami az övé, ruhát és játékot. Mondta, hogy voltak náluk vendégek, és szép
kicsike poharakból itták a limonádét – gondolom, likőr lehetett –, ő kért, de
nem adtak neki, aztán még egyszer kért, akkor meg ráöntötték a fejére meg a nyakára,
ami a pohárban volt. Mindenki nevetett, ő is. Aztán ő már csak sírt. Ezért kiküldték
a konyhába. Ott is aludt. Soha nem mondta ezután, hogy keressem meg az anyukáját, hogy
haza akar menni.

– Nem is látogatta többé az anyja?

– Nem. Soha többé.



Csapó Anna óvónő: "Ma is mindennap dolgozom."

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!