Haleső a Dunán
2006. 10. 11.
Szótlanul ülünk a motoros csónakban, miközben könnyedén szeljük a Duna vizét
a hűvös koraőszi hajnalon. Összébb húzom magamon a kardigánt, fejembe nyomom a
kalapom, és élvezem, hogy a hatalmas folyón virrad ránk a reggel. A sziluettek
lassan emberekké alakulnak, a két parton felderengenek a fák, a víztükör pedig
megsokszorozza a kelet vöröslő fényeit. Tízperces utazás végén érkezünk a rezéti
halászok tanyájához, majd továbbindulunk a Rezéti-Dunára.