hetilap

Mint sok más egészségügyi intézmény, a halasi Semmelweis Kórház is minden
eddiginél komolyabb gazdasági kihívással szembesült, miután az egészségügyi
tárca április elsejével megváltoztatta a finanszírozási szabályozást. A halasi
kórház esetében ez az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát (TVK) csökkentését
(az eddigi évek 1800-1900-as úgynevezett súlyszámát 1344-ben határozták meg) és
a területi ellátási kötelezettség „átszabását” jelentette. (A
teljesítményvolumen-korlát az a központilag megadott maximális esetszám, amit
egy kórház az adott hónapban nem léphet túl. Ha túllépi, annak költségét az
Országos Egészségbiztosítási pénztár (OEP) már nem finanszírozza. A minisztérium
ezzel a drasztikus eszközzel szabott gátat az egészségügyi kiadások
emelkedésének.)

Az adminisztratív tévedések következtében a sürgősségi osztály, a kardiológia, a
gasztroenterológia, a diabetológia és a stroke-ellátás nem kapott felvevő
területet. Ez azt jelenti, hogy bár továbbra is minden beteget ellátnak, félő,
hogy az előbbiekre nem jut OEP-finanszírozás. Érdekes egyébként, hogy súlyponti
kórház (ilyen a halasi is) elvileg nem működhet sürgősségi osztály nélkül –
ehhez pedig beutalási területtel is rendelkeznie kell(ene).

A korlátozás – mondta lapunknak Füzes Attila, a kórházat üzemeltető Hospinvest
Zrt. képviselője – mintegy 30 százalékos bevételkiesést jelent az intézmény
költségvetésében. Idei bevételük 2,9 milliárd forint lesz – miközben 2005-ben
4,2 milliárd forint volt (azóta a TVK rendszeres „nyírásával” folyamatosan
csökken). Márpedig – érvel Füzes –, ha kevesebb lesz a maximális bevétel,
kevesebb a munka, akkor kevesebb dolgozót tudnak foglalkoztatni. Az országos
átlag szerint – magyarázta – a mindenkori kiadások maximum 60 százaléka a
bérköltség, ehhez pedig nekik is igazodniuk kell, mert különben nem marad forrás
gyógyszerre és egyéb gyógyítási anyagokra. A működőképesség megőrzése érdekében
van tehát szükség a leépítésre. Áprilisban még 150 fő elbocsátásáról volt szó,
később – a politikai egyeztetések után – ez a szám 90-re csökkent.

„Egyelőre 88 dolgozó, köztük 22 orvos kapja kézhez a felmondólevelét, két fő
sorsa még bizonytalan” – tudtuk meg Kiss József főigazgatótól. A csaknem 200
millió forintra rúgó végkielégítéseket egy minisztériumi pályázat révén fedezik.
Azzal kapcsolatban, hogy a teljesítménycsökkenéssel járó változásokat mennyire
érzik majd meg a betegek, Kiss elmondta, hogy a szakrendelési előjegyzési listák
növekedhetnek. Jelenleg egy-egy szakrendelésre, például a szemészetre, akár 2-3
hónapot is kell várni. Ezt ellensúlyozhatja, hogy a járóbeteg-ellátás forgalma
az elmúlt hónapokban – vélhetően a vizitdíjnak köszönhetően – 25-30 százalékkal
csökkent. Hozzátette: a műtétek esetében csak a nagyobb beavatkozások – például
protézisbeültetés – kapcsán van várólista.

Megérti ugyan a befektető kényszerű döntését, de nem tud azonosulni vele Lengyel
János, az orvosi kamara helyi elnöke, egyben az országos szervezet titkára. „Az
egészségügyi reform sok kívánnivalót hagy maga után, számos kórház egyszerűen
csőd közeli állapotba került. Az elmúlt években a mi intézményünk is 200 ágyat
és 200 dolgozót veszített el, és még nem tudjuk, hol a vége. Ez nemcsak
bennünket, hanem a betegeket is megviseli, akiktől a magunk részéről elnézést
kérünk a leépítésből fakadó kellemetlenségekért” – mondta.

Füzes Attila egyetért azzal, hogy az ágazati reform nem minden elemében váltotta
be a hozzá fűzött reményeket – eddig legalábbis. Szerinte is megáll az a
feltételezés, hogy miután a politikai lobbisták „megbuktatták” a mintegy 60-70
„kiszemelt” egészségügyi intézmény bezárását-átszervezését, az OEP kasszájában
nem szabadulhatott fel többletforrás a megmaradó kórházak számára. Tehát: aki
nem tud alkalmazkodni – legyen az önkormányzati vagy vállalkozói üzemeltetésű
kórház – a folyamatosan változó feltételekhez, az nem tud talpon maradni.

„Az önkormányzatok között most kemény verseny zajlik: amelyik kórház felszínen
tud maradni, az számíthat arra, hogy a központi költségvetés rendbetétele esetén
újból bővebb forrásokhoz jut” – értékelte a helyzetet kérdésünkre Várnai László
polgármester. Szerinte most újból bebizonyosodott, hogy jó döntést hoztak,
amikor befektetői kézbe adták a halasi kórházat. Amíg ugyanis más önkormányzatok
az egészségügyi intézményeik hiányát saját forrásaikból vagy hitelből – újabban
kötvénykibocsátással – igyekeznek fedezni, addig Halason ezt a befektető teszi
meg. „Ha mi működtettük volna tovább a Semmelweis Kórházat, valószínűleg sokkal
drasztikusabb leépítésekre kényszerültünk volna” – fogalmazott Várnai.

Ezzel kapcsolatban Füzes Attila elmondta, hogy a kórház vesztesége még a
leépítések után is havi 25-30 millió forint, amit a Hospinvest Zrt. finanszíroz.
„Most egyelőre vakon repülünk. Számítunk arra, hogy a finanszírozási
szerződéseket módosítják, és a teljesítménykorlátunkat emelik, de nem tudjuk, ez
mikor és hogyan történik meg” – fogalmazott. Ennek ellenére – jegyezte meg –, az
intézmény nincs reménytelen helyzetben: hallani olyan kórházról, ahol a
köztartozások miatt az APEH műszereket kíván lefoglalni. Ráadásul 2004 óta a
működtető 1,5 milliárd forintot fektetett be a kórházi ingatlan fejlesztésébe és
műszerbeszerzésekbe. A beruházás – hangsúlyozta – matematikailag sincs
összefüggésben a létszámleépítéssel, hiszen, csökkenő bevételek mellett történt.
Arra a felvetésre, hogy mindezt az OEP-bevétel terhére felvett hitelből
finanszírozták, a képviselő azt mondta, hogy a Hospinvest saját maga is vállalt
garanciákat a hitelszerződésben, ráadásul ha a hiteleket nem tudnák törleszteni,
az eddigi befektetésük is „elúszna”. Szerinte álságos megközelítés azt mondani,
hogy az egészségügy nem üzlet.

Magántőke és a kórházak

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek