Vadvilág
2008. 01. 23.
„Géza, rád húz a kópé” – szól a figyelmeztetés, és Géza bácsi nem
teketóriázik: gyorsan dupláz, a fácánkakas pedig mint nehéz kő zuhan az erdőbe.
Elveszni azonban nem fog, Fickó, a szálkás szőrű magyar vizsla feszülten figyeli
a holt kakas röptét, majd még szinte a levegőben kapja el a zsákmányt.
Körülöttünk durrognak a lapátcsövűek, és néha egy bock is beledörren a
fácánvadászatba, hullik a sörét, mint az ónos eső, amitől az arcunkra fagy a
mosoly. Vésztőn vagyunk, a vadászkastély körül hajtanak éppen a társaság
helybéli tagjai. A körnek vége, a vadászmester számolja a terítéket, majd a
fiatalabbaknak a társaság elnöke, Tibi újrázást rendel, mondván, kell még néhány
fácán a terítékre, hogy mindenkinek meglegyen a része. A vadászat folytatódik,
míg mi az elnökkel beszélgetünk a vadászat bizonytalan jelenéről és jövőjéről.