hetilap

A fogyasztó mindebből egyelőre semmit sem vesz észre, hiszen a cukor nálunk
még mindig olcsóbb, mint az unió más tagállamaiban. A kérdés csak az, meddig
marad ez az alacsony ár, mikor lesz a szánkban az édesből keserűvé a cukor.

A rendszerváltás előtt az iparághoz még 14 nagyüzem tartozott, és azok közel
hatszázezer tonna cukrot állítottak elő szezononként. Ezek a nagyüzemek sok ezer
dolgozónak adtak munkát, a cukorrépa-termelés a mezőgazdaság egyik kivételezett
ágazata volt. A KGST hatalmas mennyiségű cukrot tudott megvenni, de a jó
minőségű cukor szinte valutának számított a magyar gazdaságban. A rendszerváltás
után hirtelen jött az összeomlás, de nem minden előzmény nélkül. A keleti
piacvesztést még túlélte az ágazat, de a gyárak alacsony hatékonysága, a
feldolgozás technológiájának elavulása lassan, de biztosan tönkretette az addig
húzóágazatnak számító cukor­bizniszt. Mindezt Kovács Gusztáv meséli, aki
agranómusként a fél életét cukorrépa-termeléssel töltötte. A termelők és a
cukorgyárak egységbe tömörültek a hatékonyabb munka érdekében, de a költségek
miatt egyre többen hagyták abba a répa termelését. A cukorgyárak környékén
szinte csak répát termeltek, de az egykori ter­melő­szövetkeze­teknek a
bir­tok­szerkezet elaprózódásával már nem érte meg a cukorrépa vetését vállalni.
A répával ugyanis csak nagy területen kifi-zetődő foglakozni – magyarázza az
ágazat korai gondjait az egykori mezőgazdász. Így nem csoda, hogy az uniós
csatlakozáskor, 2004-ben már csak öt üzem állt a talpán.

A Cukor Terméktanács titkára, Koczka Zoltán azonban ennek ellenére állítja, hogy
az uniós csatlakozás a cukor szempontjából sikeres volt. Akkor ugyanis a hazai,
330 ezer tonnás szükségletet jócskán meghaladó, 402 ezer tonnás nemzeti
termelési kvótát tudtak kiharcolni, és két jövedelmező „uniós békeév”
következett.

A gondok felhői akkor kezdtek igazán tornyosulni, amikor a Kereskedelmi
Világszervezet (WTO) nyomására az EU cukorreformot hirdetett. A szervezet
hatalmas kampányba kezdett, miszerint az egészségtelennek számító répacukrot
ideje leváltani a sokkal egészségesebb nádcukorra. Ez a kampány nemcsak a
fogyasztók gondolkodását vette célba, hanem sokkal inkább az unió agrár
döntéshozóit, akik az első három évben közel negyven százalékkal csökkentették
az unió által garantált úgynevezett „referenciaárat”.

A pusztán adminisztratív szerkezetátalakítási program azonban nem hozta meg a
várt eredményt, annak ellenére, hogy az uniós bürokrácia komoly kárpótlási
csomagot adott a megszorító intézkedésekhez. A bizottság hatmillió tonnával
akarta lefaragni az uniós cukorrépa­-termelést, de az első évben alig egymillió
tonnányi kvótát adtak vissza a gyártók.

2007-ben ezért elindították az „EU-cukorreform reformját”: a cukorgyárak mellett
ekkortól már a ter­melők is kezdeményezhették a kvóta visszaadását, hiszen
termelők nélkül nincs cukor. Az unió bő­kezűnek bizonyult: tonnánként 300 eurós
támogatást kapott az a termelő, aki nem vetett cukorrépát. Ez az összeg már
visszautasíthatatlannak bizonyult, hiszen répatonnára vetítve 42 euró, azaz
közel 10 ezer forint jövedelmet biztosít a termelőknek anélkül, hogy bármit el
kellene vetniük. „A répa termelése aprólékos, nagy pénzeket felemésztő folyamat,
amelyben az időjárás bizony óriási szerepet játszik – mondja Balás Sándor
lapunknak. – Ráadásul csak az ősszel derül ki, milyen volt az éves termés, ami
gyakran maradt el a várakozásoktól, ezért ma inkább a gabonaféléket vetik, azzal
közel sincs annyi gond, mint a répával – tárja elénk a cukorrépa-termelés
nehézségeit a mezőhegyesi gazda. – Az uniós ajánlat elfogadása elképesztő
méreteket öltött. A magyar cukorkvóta 75 százalékát visszaadtuk, de az ágazatban
mindenki tudja, ez csak pontot tett a keserves magyar cukortörténet végére” –
indokolja a termelők döntését Sándor gazda.

A múlt hónapban aztán talán az utolsó előtti pofon jött a magyar cukor jövőjének:
a német Nordzucker magyarországi érdekeltsége, a Mátra Cukor Zrt. bejelentette,
befejezi a répacukorgyártást Magyarországon. A társaság hamarosan bezárja
utolsó, még működő magyar feldolgozóját, a Szerencsen működő cukorgyárat. Mára
csupán egy gyár termeltet itthon cukorrépát, a kaposvári, amely még dacol az
uniós ellenszéllel.

Koczka Zoltánnak meggyőződése, hogy elhamarkodottan döntöttek azok a termelők,
akik abbahagyták a répa termelését. A reform hatására ugyanis várhatóan magasan
az uniós referenciaár fölé szökik majd a piaci tarifa, és újra jó üzletté válik
a cukorgyártás.

A titkár szerint más élelmiszerek árához képest a cukor árának emelkedésétől nem
kell tartaniuk a vásárlóknak, mert az unió erős piaci beavatkozása folyamatosan
csökkenti a répacukor árát.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek