A z államalapító István király ügyes diplomáciával, majd katonai erő segítségével sikeresen hárította el a Német-római Császárság hódító törekvéseit. István halálát követően III. Henrik császárnak egyetlen esztendőre sikerült csak elismertetni a birodalom hűbéri fennhatóságát Orseolo Péter királlyal, mert már a következő évben, 1046-ban elemi erejű fölkelés űzte el a birodalmi alávetést elfogadó királyt.
Az elkövetkező évszázadokban a magyar politikai vezetés nagy gonddal vigyázott arra, hogy az ország továbbra se kerüljön a Német-római Császárság függésébe. Ugyanakkor, főként a XII. században a Bizánci Birodalom is szívós kísérleteket tett arra, hogy alárendelje, sőt területéhez csatolja Magyarországot. A magyar uralkodók nehéz küzdelmeket folytattak e törekvések ellen, míg végül III. Bélának sikerült meghiúsítani Bizánc veszedelmes szándékait.
A Mohács előtti több mint százhúsz évben az ország kemény harcokra kényszerült a határainál álló Oszmán-török Birodalom ellen, és több mint egy évszázadon keresztül sikerült elhárítani, hogy Magyarország a balkáni országok sorsára jusson. A küzdelmek közepette a Magyar Királyság az államalapítást követő fél évezredben Közép-Európa egyik vezető hatalmának számított.
2020.05.29. (XXIV/22)
