1814-ben az akkor kilencéves newburyporti cipészinasról valószínűleg senki sem gondolta volna, milyen szerepet fog betölteni az amerikai történelemben. Az utóbb nyomdászként dolgozó fiatalember azonban egy évtizeden belül publicistaként vált ismertté (állítólag le se írta, hanem egyből kiszedte a cikkeit).
A témája rendszerint a néger rabszolgák helyzete volt, amelyre erős bibliai hitéből fakadóan támadt benne érzékenység. Huszonévesen már bekapcsolódott a Kolonizációs Társaság munkájába, melynek tagjai fokozatosan képzelték el a rabszolgák felszabadítását, a volt rabszolgákkal viszont nem kívántak együtt élni, hanem Afrikába szállíttatták őket. (E mozgalom tevékenységének következtében született meg Libéria állama.) Garrison nézetei azonban radikalizálódtak: azonnali rabszolgafelszabadítást követelt, 1831-ben Bostonban Liberator néven saját lapot indítva. A történészek innen számolják a rabszolgaság eltörléséért indított, ú.n. abolicionista mozgalom megszületését, noha az Amerikai Rabszolgaság-ellenes Társulat, melynek Garrison elnöke lett, csak két évvel később alakult meg.
az emigrációban élő Kossuthra 1851-ben mosolygott rá a szerencse: az elnök meghívta az usába.