Amióta 1919 nyarán a nagyhatalmak a saint-germaini békeszerződésben jóváhagyták a Nyugat-magyarországi területek Ausztriának való átadását, Sopron birtoklásának a vágya mélyen beivódott az osztrák köztudatba.
Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az egykoron létrejött új osztrák tartomány Sopron nélkül sokáig nem volt több mint egy fej nélküli torzó. Ausztriának, a hozzá csatolt falusias jellegű területen egy olyan új tartományt kellett megszerveznie és integrálnia, mely igazából nem rendelkezett valódi központtal.
Az 1921-es népszavazást – melyen a soproniak Magyarország mellett döntöttek – súlyos kudarcként megélő korabeli osztrák társadalom ezt nem is tudta egykönnyen megemészteni.
Az ebből a történelmi örökségből fakadó szemléletmód mind a mai napig tetten érhető mind az osztrák sajtóban, mind az ottani közgondolkodásban. Sopron Magyarország középkori emlékekben egyik leggazdagabb, kulturális örökségét tekintve még közép-európai viszonylatban is egyedülálló városa – ugyanakkor elég csak rátekinteni a térképre, és könnyen megállapítható, hogy földrajzi értelemben az ausztriai Burgenland szerves részét képezi.
