Pontosítás

Milyen volt az a világ, amikor a szülők nem mobiltelefonon hívták a gyereküket, hogy hazaért-e már az iskolából, a diákok pedig nem a társasági portálokon beszélték meg egymással a hétvégi programot? Bármilyen távolinak tűnik, azért erre még a mai huszonévesek is emlékeznek. De milyen volt az a világ, amikor a mozgóképet csak a mozivásznon lehetett látni, a hűtőszekrénybe a jeget pedig lóvontatta jegeskocsik hozták? Ez még régebben volt, de a mai ötvenesek fel tudják idézni ezt a kort is. A háború előtti „békeidők” mindennapjai, hétköznapi dialógusai, reklámszlogenjei azonban már jobbára csak a sercegős, időnként ugráló, fekete-fehér „kabosfilmekből” lehetnek ismerősek a legtöbb ember számára. Ebbe a hajdanvolt, de azért szerencsére még sok szemtanú által ismert világba kalauzolja el olvasóit Kulcsár István Mitya (egy pesti kisfiú emlékiratai gyerekeknek és felnőtteknek) című könyve.A szerző külpolitikai újságíró, akinek az írásait lapunk olvasói is jól ismerik. Így mutatja be művét: „Ez a könyv elsősorban gyerekkönyv, mégis három nemzedéknek szól. Amit a 8-12 éveseknek elmesél, az nagyrészt új a szüleiknek is, nagyszüleiknek viszont gyermekkorukat idézi fel. … A srácok a grundokon fociztak, a budapesti házak kapui nappal nyitva álltak, a posta pedig gyors volt és megbízható. A tejet tejcsarnokban vásárolták, vagy a milimárik vitték házhoz, a fővárosi utcákon ló vontatta szekerek jártak, a Dunán lapátkerekes gőzösök pöfögtek. Aztán jött a háború, a bombázások, őrült világ kezdődött. A szerző kisfiúként egy hadikórházban sebesült katonákat vigasztalt, egyszer hátulról látta Horthy Miklóst, és református létére zsidóként bujkált Szálasi barátjának lakásában.”A sok szeretettel és bájos humorral megírt könyv igazi családi olvasmány. Amikor a dedikált könyvet hazavittem, hetekig csak a borítóját láttam, hol az egyik, hol a másik gyermekünk kezében. Amikor úgy gondoltam, hozzájutok az olvasáshoz, akkor meg feleségem csapott le a kötetre. A színes történeteket Szűcs Édua kedves rajzai kísérik. Jó olvasást!

Noha a kormány novemberre irányozta elő az egyház-finan­szírozási szabályozás átvilágítását, egy a témát csupán balkézről érintő, kiszivárogtatott oktatáspolitikai dokumentum már a héten nem csekély indulatokat korbácsolt az érintettek körében.

Miközben a kormányfő nemzeti együttműködésről beszél, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár (KDNP) a hírek szerint az új köz- és felsőoktatási törvények koncepciójának kidolgozására szinte csak egyházi iskolákhoz kötődő szakembereket kért fel, és még a fideszes szakpolitikusokat is kihagyta a munkából.

Kalandor, de nem a céltalan fajtából: nagyon is tudatos lépések jellemzik az egykori arisztokrata Jeanne–Marie Weinckheim Dickens életét. Igazi világpolgárként élt Algériában, Párizsban, Kanadában, Argentínában, hosszú évekig Angliában, majd tizenkét éve újra itthon. A grófnő ma is aktív, lovagol, amikor teheti, utazásai mellett igazi lokálpatriótaként éli, szervezi mindennapjait Dobozon, az egykori kastély mellett, ahol meglátta a napvilágot, közel nyolc évtizeddel ezelőtt. Soha nem adott a külsőségekre, nem érdekelték a származásával járó elvárások és kritikák, az életfelfogása egyszerű: „Céltalanul nem élhet az ember, mert az pocséklás, az élet, kérem, arravaló, hogy szolgáljunk” – állítja mosolyogva, miközben a történelemről és az életéről faggatom.

Kultúrforradalom vagy csak egy törvénnyel generált össznépi mozgalom beindítása van készülőben? Kiderül, ha az úgynevezett Hungarikum Munkacsoport Birinyi József vezetésével a honatyák elé tárja elképzeléseit a magyarság milliónyi értékének területi alapon építkező piramisba rendezéséről. És persze akkor, ha a képviselők többsége igent nyom, és még az elvárt milliárdokat is megszavazza a nagyívű vízió kivitelezéséhez.

Thilo Sarrazin neves német pénzügyi szakember és politikus egy csapásra botrányhőssé vált Németország felszámolja magát című könyvében megfogalmazott bevándorlásellenes nézetei miatt. A szerzőt menesztették a Német Szövetségi Bank elnökségéből, valamint pártja, az SPD is kizárásán gondolkodik. Sarrazin vegyes érzelmeket keltő könyve bestseller lett a válságtól megtépázott és kiutat kereső Németországban.

Kevesen mondják önként magukra, hogy arcátlan. Matolcsy György viszont büszkén nevezte kormányát, illetve gazdaságpolitikáját így, pontosabban„arcátlanul optimistának”, mivel gazdasági fellendülést generálnak, sőt még a közutálattá tett reformokat is felvállalják. Ám részleteket a választások után négy hónappal sem tudhatunk.

Öt évvel ezelőtt, 2005. augusztus 23-án valahol a Bahama-szigetek közelében egy trópusi vihar keletkezett, amely egyre erősödve közelített az Egyesült Államok felé. Ekkor még csupán egy volt a sok közül, de máris a barátságos Katrina nevet kapta a meteorológusoktól.

Több évszázados gyarmati lét után, ötven éve, 1960-ban kiáltották ki a köztársaságot Afrika második legnagyobb országában, az akkori Belga Kongóban. A később a Zaire, jelenleg a Kongói Demokratikus Köztársaság nevet viselő, óriási kiterjedésű ország tipikusan afrikai: természeti kincsekben elképesztően gazdag, mégis diktátorok és véres polgárháborúk döntötték romlásba. Kongóiak tömegei számára a reménysugarat az a keresztény megújulási hullám jelenti, amelyet a Mobutu-diktatúra sem tudott lenyomni, és amely jelenleg a legdinamiku-sabb társadalmi mozgalom a fekete kontinens szívében. A napokban érkezett haza az afrikai országból Flaisz Endre, a Hit Gyülekezete missziós lelkésze, akivel tapasz-talatairól beszélgettünk.

Irán eddig büszke volt arra, hogy őt nem érinti negatívan a válság, most mégis megszorításokra kényszerül. Annak ellenére is, hogy az államkassza szufficites.

Feltétlen hűség a hadúrhozA honvédség tisztképzéséről szóló cikkük élvezetes olvasmány. Javaslom, hogy kövesse az 1945 utáni tisztképzés ismertetése. Így lesz teljes. Néhány korrekció azért van.  Nem helytálló, hogy „az ország hivatalos nyelve 1848-ig a német volt”. A hivatalos nyelv évszázadokon át a latin volt, a reformkorig mind az országgyűlésben, mind a megyegyűléseken latinul szólaltak fel a honatyák, illetve a megyegyűlés tagjai. Hiba, hogy kettős névként írják Miklós Béla és Farkas Ferenc nevét – Dálnoki Miklóst, illetve Kisbarnaki Farkast –, holott a dálnoki és a kisbarnaki nemesi előnév (predikátum), amit kis kezdőbetűvel feltüntettek ugyan például a kinevezési okiratban is, de a kormányzó Miklós Bélát nevezte ki vezérezredesnek és Farkas Ferencet altábornagynak (a vezérezredességet már Szálasitól kapta). A nomenklatúrában az M, illetve az F betűnél volt található a nevük. Csak pár hete „fedeztem fel” a nem rotációs lap, hanem folyóirat formájú és tartalmú Heteket. Nagyon jó, olvasmányos, informatív, hiteles. Gratulálok!Szívélyes üdvözlettel,Dr. DelMedico Imre, Budapest***Cikkükben az szerepel, hogy Kisbarnaki (helyesen kis kezdőbetűvel kell írni: kisbarnaki) Farkas Ferencet, a Ludovika Akadémia egykori igazgatóját (helyesen: parancsnokát) a Sólyom László-féle Alkotmánybíróság rehabilitálta. Bírósági ítéletek felülvizsgálata azonban nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ehhez Sólyom Lászlónak semmi köze. A háborús bűnös tábornokot az illetékes, a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. Pontatlan a cikkben az az állítás, hogy a Sztójay-kormány közel félmillió honfitársunkat deportálta Auschwitz-Birkenauba. A vidéki zsidóság tetemes részét ugyanis más náci haláltáborokba hurcolták, illetve halálmenetekben ölték meg. Végül: a „valóban a hazáért harcolt” egykori ludovikások között a szerző helyesen nevezi meg Maléter Pált (megnevezhette volna még például Thassy Jenőt vagy Görgey Guidót is, akik Szerb Antalt próbálták kiszabadítani), de Dálnoki Miklós Bélát vagy Faraghó Gábort aligha. Ők szerintem abba a kategóriába tartoznak, amelyet a cikk úgy jellemez, hogy „az aktuális rendszerért és a hadúrért” harcoltak, és csak az utolsó előtti pillanatban, a bőrüket mentve álltak át az oroszokhoz, és lettek ennek köszönhetően a háború után az Ideiglenes Kormány tagjai.Szegi Aba, Budapest

„A hadügy nem érzelmi alapon működik” – fogalmazott lapunknak egy Afganisztánt megjárt katonanő, aki korábban két társát is elveszítette a közép-ázsiai országban. Kormánypolitikusok és a lapunknak nyilatkozó szakértők is egyetértenek ezzel a megközelítéssel, még akkor is, ha természetesen részvéttel említik a hétfőn hajnalban hősi halált halt Pappné Ábrahám Judit nevét. Mint mondják, óriási külpolitikai baklövés lenne, ha Magyarország önkényesen kivonulna Afganisztánból, amelynek stabilitása az iszlám radikalizmus és az ópiumtermelés elleni küzdelem miatt is fontos.

Az árvíz sújtotta hazai településeken még nem indult meg az újjáépítés, jóllehet Pintér Sándor belügyminiszter megígérte, hogy október 31-ére senki sem marad fedél nélkül. A 316 érintett család mintegy fele elfogadott cserelakást, másik fele új háza felépítésére vár, miközben sokan sátrakban, lakókocsikban húzzák meg magukat. Ideiglenes elhelyezésük megoldásra vár, hiszen könnyen ott érheti őket a tél, ha netán mégsem sikerülne az októberi határidőt tartani.

A klasszikus székely mondás szerint az asszony nem ember, a sör nem alkohol, a medve pedig nem játék. Nos, az állításnak természetesen csak az utolsó része igazolható, ám azt az élet bizonyította: a pár évvel ezelőtti statisztikák még háromezer medvéről számoltak be Romániában, mára számuk csaknem a duplájára növekedett. Ezzel párhuzamosan a nyár folyamán elterjedtek a falvakat, majorságokat érő medve­támadások. A hatóságok elismerik a létszámszaporulat növekedésével járó problémákat, de az intézkedések egyelőre még az elméleti viták szintjén tartanak. Az érintett települések lakói azt mondják, addig itt nem lesz semmilyen intézkedés, amíg tragédiát nem okoznak a mackók.

„A Provident Zrt.-ben dolgozó vezető beosztású ismeretlen személyek a kölcsönügyletek olyan szerződéses formáit dolgozták ki és hajtatják végre az ügyintézőkkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az ügyfél a kölcsönszerződésbe foglalt THM összegén túli befizetést legyen kénytelen megtenni a Provident felé.” Röviden így összegezhető annak a feljelentésnek a tartalma, melyet Mali Zoltán drávapiski polgármester tett a gyorskölcsöneiről ismertté vált céggel kapcsolatban.

A Magyarországon és Kelet-Európa-szerte tapasztalt nyár eleji árvizek is komoly pusztítást végeztek, azonban mindez eltörpül a Pakisztánon július vége óta többször végigvonuló árhoz képest. Az évszázad legsúlyosabb áradásának nyilvánított esemény már legalább kétezer halálos áldozatot követelt az Indus folyó mentén, és nagyobb terület került víz alá, mint az Adriai-tenger.

A lángos és a palacsinta ma is sláger, a balatoni keszeg helyett azonban népszerűbb az Argentínából importált hekk. Az egykor kizárásos alapon választható csoki, vanilia és puncsfagyi helyett ma minden ízben létező fagylaltköltemények várják a vendégeket. A balatoni hangulat nem sokat változott, a turisták és az igények azonban annál inkább. A tó a maga sokszínűségével ma is unikumnak számít Európa közepén, s turisztikai jelentőségét jobban befolyásolja a napsütés, mint a pénzügyi válság – állítja az idegenforgalomból élő vállalkozók egy része.