A következő napokban a hurrikán megközelítette Florida partjait, de itt csak kisebb károkat okozott. Amikor azonban belépett a Mexikói-öbölbe, már 5-ös erősségű (mintegy 280 km/órás) szélviharrá minősítették, és figyelmeztették a lakosságot, hogy készüljenek fel egy pusztító erejű hurrikánra. A Katrina feltételezett útjában az emberek bedeszkázták az ablakaikat, és beszerezték a legszükségesebb élelmiszereket.
Egy ideig a helyi hatóságok reménykedtek ugyan, hogy a hurrikán elkanyarodik, de 27-én már látszott, hogy nem úszhatják meg, ezért kiadták az evakuálási parancsot. Akik tehették, saját autóikon és a rendelkezésükre bocsátott buszokon északra utaztak a rokonaikhoz. Ám Louisiana állam legnépesebb városa, New Orleans szegényebb negyedeiből nem volt hova menekülni. Márpedig a dixie és a blues fellegvára a tengerszint alatt fekszik, és az óceántól mindössze egy nem túl magas gát védi.
Azon a baljós augusztus 28-ai vasárnapon semmi nem utalt a közelgő katasztrófára. Ám mindez csak vihar előtti csend volt. Kora délután az első esőcseppek jelezték, hogy valami készül odafenn. A televíziós csatornák ekkor már órák óta csak a közelgő hurrikánnal foglalkoztak. Tíz percenként figyelmeztettek arra, hogy a tervezettnél keletebbre, éppen a nagyváros közelében fog partot érni. Azt javasolták, hogy akik a veszélyes vihar útvonalán tartózkodnak, azonnal keressenek menedéket. Vonuljanak le a pincékbe vagy az alagsorba, ha ilyen nincs, akkor a házak legbiztonságosabb helyiségei a fürdőszobák, ahol a kádakban, dunyhák alatt ajánlatos átvészelni a legnehezebb órákat. Még a helyi amerikai- futball-stadiont, a hatalmas Louisiana Superdome-ot is megnyitották, ahol közel 26 ezer – főként színes bőrű – ember verődött össze. Az utcákon szirénázó rendőrautókból hangszórókkal figyelmeztették az utolsó felelőtlen járókelőket, hogy húzódjanak védett helyekre.
Aztán az esti órákban lecsapott a hurrikán. A sötét utcákon magányosan himbálóztak a közlekedési lámpák. A Katrina fogpiszkálóként mozgatta a fémoszlopokat. A vihar úgy sodorta el a könnyűszerkezetes házakat, mint a kártyavárat. Végül az áramszolgáltatás is megszűnt, és a város sötétségbe borult.
A vihar egész éjszaka tombolt, és a 8-10 méteres tengeri hullámok miatt másnap ötvenhárom különböző helyen szakadt át a gát. Az igazi tragédia csak ekkor kezdődött. New Orleans nyolcvan százaléka került víz alá, ami szinte lehetetlenné tette a további menekülést. Sokan már ekkor odaveszhettek az árban, mivel a mentőalakulatok a legtöbb helyre nem tudtak bejutni a magas vízállás miatt. A keleti városrészeken bomlásnak induló hullák lebegtek az utcákon.
A következő napokban, aki csak tehette, elvergődött a stadionig, ahol azonban a zsúfoltság miatt a higiénés körülmények egyre rosszabbodtak. Helikopterekről dobáltak le élelmiszert, és mentették a beteg és idős áldozatokat. Sokan azonban képtelenek voltak kivárni a menekülést, és egy héttel a katasztrófa után megindultak a fosztogatások. Csak a polgári alakulatok helyszínre küldésével sikerült később lecsendesíteni az elkeseredett rablóbandákat.
A rosszul megszervezett mentési munkák miatt a kormány és a helyi hatóságok egymásra mutogattak. A víz csak lassan húzódott vissza, és mintegy hétszáz áldozatot követelt magának a városban.
A Katrinának ekkor már híre-hamva sem volt. A Nagy-tavak felé haladva egyre veszített erejéből, és 40 kilométeres széllel járó trópusi viharrá csendesülve érte el Cleveland térségét. Végül az Egyesült Államokban összesen 1836 halálos áldozatot és több százezer megrongálódott épületet hagyott maga után. A természeti csapás okozta károkat összesen 81 milliárd dollárra becsülték, amely minden idők egyik legköltségesebb természeti csapását jelentette.
2010. 09. 03. (XIV/35)
