Bár Tommy Robinson meglehetősen megosztó személyiség, az általa kezdeményezett felvonulás jelentős tömeget mozgatott meg, sokkal nagyobbat, mint amit valaha el tudott érni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az emberek el akarták mondani, hogy elégedetlenek azzal, amilyen irányba az ország megy. Az elégedetlenség elsődleges okai a nehezedő megélhetés, az emelkedő infláció, a csónakokon érkező illegális bevándorlók, akiket hotelekben szállásolnak el, valamint a kormányzat képmutatása.
A tüntetéssel kapcsolatban rögtön elindult a számháború: míg Robinson hárommilliós tömegről beszél, a hivatalos adatok szerint 110 ezren voltak (ezt kicsit nehéz elhinni, ha valaki látta már a több százezresre becsült tömeget 2012-ben, a királynő születésnapján). Egy biztos, régóta nem látott méretű békés tömeg mondta el a kormánynak, hogy elég volt, és ezt jó, ha figyelembe veszik, feltéve, ha győzni akarnak a következő választáson. Jelen pillanatban ugyanis a Nigel Farage által vezetett Reformnak áll a zászló, amelynek népszerűsége megállás nélkül emelkedik, miközben a Labour népszerűsége megállíthatatlanul csökken; ráadásul a jelenleg ismert számok még nem mérték az elmúlt hetek katasztrofális politikai eseményeinek hatását.
A felvonuláson részt vevők kikérték maguknak, hogy a szélsőjobbhoz tartoznának, de úgy érezték itt az idő megszólalni. Sam Jackson informatikus a Telegraphnak elmondta, hogy nem kedveli Tommy Robinsont, de úgy érezte, valamit tenni kell. „Már nem tudok tovább hátradőlni és a családomnak panaszkodni az ország helyzetéről. Senki sem volt ott rasszista okokból – meg akartuk mutatni a kormánynak, hogy elegünk van mindenből, a megélhetési költségek emelkedésétől kezdve a megfizethető lakások hiányáig, nem is beszélve a bevándorlók által az oktatásra és az egészségügyi szolgáltatásokra nehezedő nyomásról. Senki sem hallgat ránk, ezért ez az eredmény.”
2025.09.19. (XXIX/38)
