Kevés olyan országot ismerünk a nyugati féltekén, amely ne küzdene deficittel, magas munkanélküliséggel, reformkényszerrel. A válság miatt fejlett gazdaságok esetében is sorra megszorításokra, az állami kiadások komoly lefaragására kényszerülnek a túlélés érdekében. Bár Irán költségvetése nem deficites, sőt jelentős többlettel rendelkezik, mégis drámai lépésekre kényszerül Ahmadinezsád.
Felemás olajbőség
Szigetvári Tamás, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa (képünkön) megkeresésünkre elmondta, hogy az iráni gazdaság egyetlen jelentős bevételt hozó ágazattal rendelkezik, s éppen e túlságosan egyoldalú felállás jelenti a gyengeségét, a sebezhetőségét. Így, amikor magas az olaj ára, jó időszakuk van, ám amikor csökken az árszint, megérzi az ország. Az elmúlt évtizedben tartósan magas volt az olajár, ami hozzájárult ahhoz, hogy az iráni államkassza nem deficites, ellenkezőleg, több az állam bevétele, mint a kiadása.
Irán mindig is büszke volt arra, hogy őket nem érinti a válság. Ez igaz is – mondta a kutató –, hiszen csupán átmenetileg csökkent az olaj ára, de nem ment 60 dolláros hordónkénti ár alá. (Erre a szintre „állították be” a költségvetésüket, tehát akkor éri őket veszteség, ha ez alá esik az ár.) A válság ellenére is stabilan 80 dollár körül mozog az olaj ára. A költségvetés bevételi oldalát tehát valóban nem érinti a válság. De mivel egyetlen lényeges bevételre alapozzák a gazdaságukat, az államuk működését, kockázatossá vált a helyzet – fejtette ki Szigetvári.
Ami miatt a szufficit ellenére is reformra szorul az ország, az a jelentős mértékű szubvenció – hívta fel a figyelmet a kutató. Az iráni állam ugyanis szinte példa nélküli mértékben támogatja elsősorban a benzin és az élelmiszerek árait. Így igaz, hogy olcsóbb az élet, hiszen potom összegekért jutnak hozzá a helyiek a benzinhez, és az élelmiszerek is kedvező árúak, de mindez évente 100 milliárd dollárjába került az államnak, eléri a GDP 30-35 százalékát. Ahmadinezsád kormánya nagy fába vágta a fejszéjét, amikor eldöntötte: öt év alatt leépítik a bőkezű berendezkedést. Azt az általunk is jól ismert szocializmus idején működő rendszert, amikor az életszínvonalat mesterségesen, szociális juttatásokkal tartották fenn, amely viszont egy idő után túlságosan drágává és egyben fenntarthatatlanná vált az állam részéről – emlékeztetett Szigetvári Tamás.
Az állami szubvenciók mellett más forrásokból is érkeznek támogatások. Számtalan – részben állami pénzen működő – alapítvány működik Irán-szerte, melyek különféle jogcímeken, mint például hadirokkantság, özvegység stb. esetén osztanak segélyeket. Szigetvári Tamás szerint komoly tényezőnek számítanak, részben állami forrásokból gazdálkodnak, de vállalkozásaik is vannak. Ők szinte állam az államban.
Az iráni kormányok a bőkezű osztogatás mellett igyekeznek okosan gazdálkodni az olajbevételekkel. Létrehozták az Iráni Olajalapot, amelybe gyűjtik a bőség idején befolyó, a szükségeken felüli bevételeket, amelyeket később, a szűkebb években felhasználhatnak. Ahmadinezsád azonban – a népszerűsége megőrzése érdekében – különböző hangulatjavító, népszerűséget javító osztogatásokba fogott, amelyeket az alapból finanszírozott. Úgy tűnik, ott sem működnek másként a dolgok, mint nálunk. Mindezek miatt komoly kritikákat fogalmaztak meg az ellenfelei, akik a jövő felélésével vádolják az elnököt.
De nem csak a politikai ellenfeleitől kap bírálatot mostanában Ahmadinezsád. A lakosság nagy része úgy véli, hogy csalással nyerte meg a választásokat, ezért jóval gyengébb a legitimációja, mint korábban volt. Ilyen légkörben komolyan merül fel a kérdés, milyen sikerrel járnak a megszorítások. A terv az, hogy öt év múlva mind a benzinnek, mind az élelmiszereknek piacit megközelítő ára legyen. Nem lesz egyszerű dolga a kormánynak a megszorításokkal, hiszen a szegényebb réteget erősen érintené, óriási társadalmi feszültséget gerjesztene – tette hozzá a szakértő. A korábbi próbálkozások sorra kudarcba fulladtak, lázongások törtek ki, mivel a szegények számára kulcskérdésnek számítanak az életben maradáshoz az elérhető árú élelmiszerek.
A benzin ártámogatását már korábban is csökkenteni akarták, de akkora felháborodást váltott ki a társadalomban, hogy visszakozni kényszerült a kormány – emlékeztetett Szigetvári Tamás.
Nemcsak a hatalmas, 100 milliárdos tétel okoz problémát, hanem a támogatások kontraproduktív jellege is. Az olcsó benzin ugyanis pazarlásra ösztönöz, ami pedig csak tovább növeli az állam kiadásait. Ez annál is inkább fontos kérdés, mivel annak ellenére, hogy Irán jelentős nyersolajexportőr, benzinből behozatalra szorul. (Irán az USA után a világ második legnagyobb benzinimportőre.) Az importot alapvetően a szubvenciók miatt irreálissá vált fogyasztás generálja. Hiába termelik ki hatalmas méretekben a kőolajat, a feldolgozókapacitásuk nagyon szűkös, így behozatalra szorulnak – magyarázta a kutató. Mint emlékezetes, a háború alatt súlyos támadások érték a feldolgozóüzemeiket, melyeknek nagy részét nem állították helyre máig sem. Ez részben az amerikai szankciók miatt nem sikerült, melyek elzárják Irán elől a modern technológiát.
Privatizációs hullám
2010. 09. 03. (XIV/35)
