Ezúttal is beigazolódott az, ami körülbelül egy éve közszájon forog, hogy a pénzügyminiszter a jegybankelnök székére pályázik. A héten a miniszterelnök bejelentette, hogy Járai Zsigmondot látná szívesen a monetáris politikát irányító intézmény élén. Tette ezt idejekorán, hiszen Surányi György jegybankelnök mandátuma csak márciusban jár le. Az elmúlt egy évben napnál világosabban látszódott, hogy a miniszter (és főnöke) nincsen éppen harmóniában a jegybanki elnökkel, s ezt nyilvánosság előtt számtalan esetben ki is fejezte. Egyes szakértők szerint a monetáris és a fiskális politika diszharmóniája közrejátszott az infláció ez évi kedvezőtlen alakulásában. Járai bevenné a csapatába Auth Henriket, a Postabank vezérigazgatóját, Adamecz Pétert, a pénzügyi tárca helyettes államtitkárát, és Szapáry Györgyöt, aki alelnökként dolgozott a jegybankban. "Kisgazda-támo-gatást élvező alelnök neve azonban nem merült fel, és remélem, a későbbiekben sem fog felmerülni" – mondta a miniszter, miközben a koalíciós szerződésben az áll, hogy erre a posztra az FKgP joga jelöltet delegálni.
Sajtótájékoztatóján Járai azt is elmondta, hogy a forint 0,3 százalékos leértékelésének csökkentése akkor lehetséges, ha a maginfláció 7 százalék alatt lesz, az árfolyamsáv kiszélesítésére pedig akkor lesz megfelelő alkalom, ha az infláció legalább 5-6 százalékra csökken.
A pénzügyminiszter politikai indíttatású, és gazdasági alapokat nélkülöző bírálatnak nevezte azokat a kritikákat, amelyek azt állítják, hogy a kormány tudatosan alátervezte az inflációt. Bár elismerte, hogy az magasabb lesz, mint a tervezett, azonban 10 százalék alatt marad, 9,8 százalékra számít. Jövőre pedig 7 százalék alatt lesz a pénzromlás mértéke. (Hetek)