– A kongresszust értékelve, milyen hangulat alakult ki a szocialista pártban? Fogalmazódtak-e meg olyan konkrét intézkedési tervek, melyeket kormányra kerülésük esetén azonnal végrehajtanának? Azért is kérdezem ezt, mert a közvélemény-kutatások szerint az emberek döntő többsége jelenleg úgy véli, hogy az MSZP nyeri meg a választásokat.
– A kongresszus mérföldkő volt a párt életében, mert lezártunk egy 11 éves időszakot: elfogadtunk egy távlati programot, amely tartalmazza a szocialista párt értékrendjét és üzeneteit. Ebben a Vitányi Iván által szerkesztett, a modern európai szociáldemokrácia trendjébe illeszkedő programban nem azt kell keresni, hogy egy-egy konkrét problémára milyen megoldást javaslunk, hanem azt, hogy milyen értékek és célok mentén szeretnénk politizálni. A szocialista párt történetében új eseményről van szó, hiszen korábban nem dolgozott ki ilyen – érték alapú – programot, amely alapját képezi majd a választási programunknak.
Másrészt, a kongresszuson sikerült egy olyan csapatot – hogy stílusos legyek – összekovácsolnunk, amely egységesen készül a választásra. Az előbb említett programmal összhangban az elkövetkező időszakban fogalmazzuk meg választási üzeneteinket, emellett kialakítjuk az egyéni jelöltek kiválasztásának metódusát, továbbá gondot fordítunk arra is, hogy minden egyes választókörzetet "megerősítsünk" a választásokra.
– Úgy gondolom, a választókat az is élénken érdekli, hogy a megújult vezetőség? MSZP-nek mennyiben lenne más a kormányzási stílusa, mint a most regnáló, Fidesz vezette kormánynak
– Orbán Viktor miniszterelnök úr azt szokta mondogatni, hogy "a hídhoz előbb oda kell érni, és akkor az ember eldönti: átmegy vagy nem megy át rajta". Mi alapvetően másfajta politizálási stílust folytatunk, szerintünk a társadalom szereti a higgadt és kiegyensúlyozott politizálást, azt, amikor nem rögtönzések döntik el, hogy mit tegyünk. Nem hiszem, hogy a társadalom kitehető annak, hogy négy éven keresztül egy folyamatos – a lényegéből adódóan mindig az átmenetiség jegyeit hordozó – kampány részese legyen.
Mi felhagynánk a parlamentben azzal a politikai stílussal, ami sajnos a mostani összetétel? parlament sajátja, a gyűlölködő hangnemmel, egymás tiszteletben nem tartásával. Ha ez jellemző a parlamentre, akkor számolnunk kell azzal, hogy ez az ország kisebb régióiba is begyűrűzik, hatással van az államigazgatási szervezetek "hangulatára" is, és az emberi kapcsolatokban is elfogadott magatartássá válik.
Egy kicsit identitászavaros a helyzet, hiszen ma egy parlamenti bizottság végez "ügyészségi" vizsgálatokat az ügyészség helyett, előfordul, hogy egy arra nem hivatott szerv "ítélkezik" mások fölött a bíróságok helyett. Nincsenek a helyükön a dolgok. Sajnos mindez azzal is jár, hogy a rendszerváltozás óta nem volt ekkora bizonytalanság és félelem a társadalomban, mint ami mára kialakult.
– Leginkább két dologgal szokták vádolni a jelenleg kormányzó elitet. Egyrészt azzal, hogy mélyül a szakadék a szegények és a gazdagok között, sőt tulajdonképpen csak azok élnek jól, akik valamiféleképpen a multikhoz kötődnek, náluk dolgoznak vagy a beszállítóik. Másrészt azoknak "élhető" még ez a Magyarország, akik valamelyik párt klientúrájához tartoznak.
– Olyan mérvűek a szociális különbségek, hogy nekünk mint szociáldemokrata pártnak az a feladatunk – hogy egészen plasztikus legyek –, hogy a reményteleneknek reményt, az esélyteleneknek
esélyt tudjunk adni arra, hogy ne a létminimumon vagy annál is rosszabb körülmények között kelljen tengődniük. Tudok olyan településeket az országban, ahol 70 százalékos a munkanélküliség. A kormány statisztikái szerint ugyan országosan csökkent a munkanélküliség, csak azt felejtik el, hogy nagyon sokan kiestek a regisztrációból. Tehát ők már statisztikai adatnak sem felelnek meg. Szerintem úgy kellene feltenni a kérdés, hogy a munkaképes lakosságnak hány százaléka rendelkezik is munkával. Míg nálunk ez a szám 52-53 százalék körül van, addig az EU-átlag 60 százalék fölötti.
Olyan gazdasági programot kívánunk kidolgozni és – ha kormányra kerülünk – alkalmazni, hogy ne csak egy szűk, polgárinak "minősített" társadalmi réteg, hanem tömegek, azaz szélesebb középrétegek számára nyíljon meg a lehetőség a felemelkedésre. Az európai szociáldemokrácia és így a mi értékeinkből is levezethetők azok az intézkedések, amelyekkel elérhető, hogy mindenki egyenlő eséllyel rendelkezzen. Üzenet értékű, hogy kongresszusunkon részt vett Gerhard Schröder, a német szociáldemokrata párt elnöke, aki egyben a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja is. Jelzi, hogy az MSZP nincs egyedül az esélyegyenlőséget hirdető programjával, mellettünk áll az Európa egyik vezető gazdaságát "irányító" szociáldemokrata párt.
Azt, hogy mekkora az igény egy jó szociáldemokrata programra, éppen az 1998-as választások mutatják, ahol a Fidesz egy szocialista, szociáldemokrata párt becsületére váló programmal előzte meg balról az akkori kormánykoalíciót. Olyan programot hirdetett, amely a nyugdíjasoknak nyugdíjemelést, a vállalkozóknak adócsökkentést, az iskolásoknak tandíjmentességet, a családoknak értékálló és "nagyobb" családi pótlékot ígért. Csak az a gond, hogy lassan három év elteltével ezek nem valósultak meg. Olyan a mai Magyarország szerkezete, mint egy piramis: azok a kevesek, akik jól élnek, fenn találhatóak a csúcson, a többséget pedig, aki rosszul él, a piramis széles alja jelképezi. Ennek pont fordítva – egy fordított piramisként – kellene lennie: minél többen éljenek jól, ez a cél, mint ahogy Nyugat-Európában is látjuk. Szerintem ennek a hiánya miatt alakult ki – ahogy közvélemény-kutatások is mutatják – a bizonytalanok és a politikából kiábrándultak széles tábora.
– Ezek a tömegek hagyják magukat meggyőzni?
– Azt hiszem, igen. Az egyetlen kérdés az, hogy mennyire ábrándult ki a mai politikai elitből a társadalom. Ha megnézzük a környező országokban a mostani választásokon történő részvételt – például a romániai elnökválasztást –, akkor láthatjuk, hogy a nagyon alacsony részvétel a szélsőségesek malmára hajtotta a vizet. Kérdés, hogy ez következik-e nálunk is a következő időszakban. Őszintén mondom, hogy az MSZP-nek éppen ezért történelmi a felelőssége a tekintetben, hogy képes-e visszaállítani az emberek hitét, a politika becsületét.
2000. 12. 02. (IV/49)
